Amerikai Magyar Újság, 1999 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1999-07-01 / 7-8. szám
1999. júl- aug. AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 13 KILÓG A LÓLÁB... Április közepe óta egyre több cikk jelenik meg a nyugateurópai lapokban, melyek szerzői magukat "liberális"-nak megnevező, a "másság" jogaiért síkraszálló írók, publicisták. Élenjáró szerepet vállalt magára a NATO elleni publikálásban Konrád György, a Nemzetközi Penn-klub volt elnöke, az SZDSZ egyik vezető egyénisége, a Demokratikus Charta szellemi atyja. Mivel különösen a nyugateurópai lapokban megjelent hangulatkeltő cikkeivel Magyarország NATO elkötelezettségét is megkérdőjelezi, ezzel a magyar külpolitika és honvédelem alap pilléreit aláássa, szükségesnek látszik a cikkek és azok (valós) mondanivalójának elemzése. Figyelemre méltó a cikkek megjelenésének időpontját szemügyre venni. Ez már csak azért is érdekes, mert a balkáni válság nem új keletű, a lassan tíz éve tartó rendszeres nacionalista elvekre felépült politika eredménye, melynek folytán az "etnikai tisztogatás" eredményeként - a világ szemeláttára - brutális tömegmészárlások, néptömegek elűzése, védtelen nők megbecstelenítése következett. Mindezt hosszú évekig az egész világ tétlenül nézte, felháborodó tiltakozások, tárgyalások, szerződések következtek, melyek betartására a cinikus aláírók már akkor sem gondoltak, amikor az okmányokat neveikkel ellátták, ezek nem hozták, nem hozhatták meg a kivánt eredményt. Itt merül fel a kérdés, miért hallgatott Konrád György eddig, miért nem emelte fel humánus indíttatású hangját a "másságuk" miatt üldözöttek védelmére? Talán akkor sem szólalt volna meg, ha Koszovó lakossága cigányokból állt volna? Mennyire demokratikus, igazságszerető és az emberi jogokért kiálló természetű Konrád György, ha most, amikor végre a tárgyalások eredménytelenségét belátó NATO politikusok az egyetlen megmaradt lehetőséghez, a fegyveres beavatkozáshoz nyúltak, ezt "felelőtlennek és jogtalannak" minősíti? További kérdés, hogy mennyire volt eddig is hiteles mindaz, amit Konrád mondott és írt, amennyiben a Hitler által bevezetett fel- sőbbrendűság elvét követi, az már teljesen mindegy, hogy magát felsőbbrendűnek kikiáltó nép a német vagy - mint adott esetben - a szerb. Konrád György érvelésével nagyon megközelíti dr. Göbbels nézeteit, ami már azért is visszás, mert nyilván saját családjában is sok áldozatot követelt a nácik "etnikai tisztogatása". Mind a Berliner Morgenpost-ban, majd a Frankfurter Allgemeine Zeitungban, egyidőben ezekkel a zürichi Tages Anzeiger-ben fordításban megjelent elmélkedései a következőkben foglalhatók össze: A Frankfurter Algemeine Zeitung április 30.-Í számában a Feuilleton rovatban Rückfall in den Anfang dieses Jahrhunderts (A századunk elejére való visszaesés), címmel jelent meg Konrád György dolgozata, mely igen felborzalta az érzelmeket. Gondolatmenetének alapelve, hogy - mint a gyerekek között a játszótéren - a nagyobb gyerekek megverik a kisebbeket, azaz a nagyhatalmak most kényükre-kedvükre püfölik a szerencsétlen "kis közép-európai országot", azaz Jugoszláviát. Konrád - nyilván tudatosan - elfelejti megemlíteni, hogy mi váltotta ki a NATO beavatkozást. Ugyancsak - nyilván tudatosan - elhallgatja a sok ezer üldözöttet, a tömegsírokban fekvőkön embertelen brutalitással végbevitt megkínzásokat majd kivégzéseket. Összekeveri az okot és az okozatot, amit - ismerve Konrád szellemi képességét - elfogadni nem lehet, mert erkölcstelen, ésszerűtlen érvelés, csak tudatos tény- elferdítéssel válik annyira amennyire érthetővé. Kiknek használ Konrád ezzel a félrevezető beállítással? Az üldözötteknek, a menekülőknek, a kivégzettek családtagjainak egyértelműen nem! Hol maradt a "Demokratikus Charta" szellemisége? Továbbá felteszi Konrád a kérdést, honnan veszi magának a NATO a beavatkozáshoz szükséges legitimitást? Érdekes módon itt sem képes még csak a Kofi Annan ENSZ főtitkár által kifejtett és az ENSZ Chartájában is lefektetett jogi álláspontot felidézni, miszerint tömeggyilkosságokat, elüldözéseket, elkövetve egy ország népén, nem lehet az ország belügyének tekinteni! Erre az álláspontra Rudolf Scharping az NSZK (szociáldemokrata) honvédelmi minisztere válaszcikkében részletesen rámutatott, amire még kitérünk. Érdekes és figyelemreméltó Konrád azon állítása, hogy térségünkben különböző népeknek, országoknak sikerült mindenféle lövöldözés nélkül áttérni a demokratikus államrendre, amiből azt a következtetést vonja le vagy igyekszik az olvasónak szuggerálni, hogy a NATO beavatkozásra nem volt semmi szükség. Szeretném Kon- rádnak feltenni a kérdést: hol élt Konrád György az utolsó tíz esztendőben? Nem hallotta még sohasem Szrebrenica nevét, hogy csak egy várost említsek? Találkozott már koszovói albán menekültekkel és meghallgatta beszámolóikat? Ha nem, akkor ezek az általa felsorakoztatott érvek nem mások, mint Milosevic propagandája, melynek terjesztése is bűn. Mint bibliát ismerő ember idézi Konrád a Tízparancsolatból a ne ölj -t és alkalmazza a NATO bombázásának elítélésére. Igen ám, de ezt is miért nem alkalmazta az elmúlt években Milosevic tetteire? Logikája feltűnően tudathasadásos, nem vagyok ideggyógyász, ezért megítélni nem tudom, azonban még avatatlan számára is láthatóan patalógikus. Konrád képes "erkölcsileg" is elítélni a NATO bombázásait. (Ezzel a logikával csak a bűnözők társadalmában lehet találkozni, akik a rendőrség munkáját tartják erkölcstelennek...) Ezen az alapon ítéli el a NATO-t, mert szerinte nem lehet embereket az embri jogok megsértése miatt bombázni. Na de nem emberek követték el a gyilkosságokat, a tömegmészárlásokat? Kiket kellene felelősségre vonni, talán a hegyi kecskéket? Még lehetne oldalakon keresztül irományát elemezni, és pontról pontra megcáfolni, azonban érveit ismétli, más és más köntösbe bújtatva, ezért a további elemzést folytatni nem érdemes. Az eddigi idézetek is magukért beszélnek. Rudolf Scharping védelmi miniszter válaszának címe "Der Stein auf unserer Seele”, magyarul A lelkünket
