Amerikai Magyar Újság, 1999 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1999-07-01 / 7-8. szám
12 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 1999. júl.- aug. Miskolczy Kálmán TÖBB MAGYAR SZENTET! Amíg olasz eredetű pápák kormányozták Krisztus Egyházát, a vértanúk és a lelki élet nagyjai közül elég gyakran a saját nemzetükből valók nyerték el a boldoggá vagy a szentté avatás glóriáját. Ez a "sovinizmus" emberileg érthető, amiképpen jelenlegi lengyel pápánk is sürgette vagy elősegítette honfitársainak, így Kolbe Maximiliánnak, a felebaráti szeretet hősének, Faustina Kowalska nővérnek, az "Irgalmas Szívű Jézus" iránti áhitat elterjesztőjének, vagy a lengyelek népszerű királynőjének Hedwignek szenté avatását. (Ez utóbbinak megdicsőitése minket magyarokat is örömmel tölthet el, mert Hedwig magyar földön született; Nagy Lajos királyunk leánya volt.) Ha annak idején Mindszenty kardinális részt vesz a pápaválasztó konklávén s a Szentlélek a vértanúi lelkülettel megáldott, s modhatjuk: világhírű magyar főpap felé fordítja a pápaválasztó kardinálisok figyelmét, őt ültetvén Szent Péter székébe, akkor ő is nyilván sürgette vagy előmozdította volna sok olyan hőslelkű magyarnak boldoggá vagy szenté avatását, akik valóban hősi fokon gyakorolták az erényeket, vagy hitükért vértanúságot szenvedtek. Gondolunk itt a régiek közül Pázmány Péterre, a katolikus megújhodás magyarországi bajnokára, Kelemen Diák ferences atyára, a kiváló népszónokra, Csepellényi György vértanú misszionáriusra, s a már a mi századunkban Pro- hászka Ottokárra, a ragyogó hitszónokra, korunk katolikus megújhodásának lánglelkü apostolára, s a székesfehérvári Prohászka emléktemplomban nyugvó fiatal jezsuitára, Kaszap Istvánra, aki a háborús években igen népszerű lett, sokan kérvén közbenjárását ügyes-bajos ügyeiben, s aki a magyar fiatalság védőszentje lehetne (mint az olaszok Szent Alajosa), hatékonyan előmozdítva a papi hivatások ügyét is. Ott vannak továbbá: Bogár Etelka, Margit, a nagy "vezeklő", az újabb idők "Szent Margitja" és Batthyány- Strattmann László szemorvos, akinek boldoggá avatása már megvalósulás előtt áll. Továbbá Márton áron, a vértanú lelkületű erdélyi püspök, és vele a többi vértanuságot szenvedő római és görög katolikus püspökök és pap társai. Kárpátalján nagyon sok görög katolikus pap szenvedett átlag 25 éves szibériai kényszermunkát csupán azért mert ragaszkodtak Szent Péter utódához, a római pápához. Ezeknek nagyrésze családos volt és így még nehezebb volt számukra a vétanúság. És mit mondjunk Mindszenty József kardinálisról, a mi "lelki fejedelmünkről"? Aki olvasta emlékiratait, elámul azon a rendíthetetlen bátorságon, mellyel alávetette magát a testi-lelki szenvedéseknek s egyben azon a sátáni gonoszságon, mely reá támadt. Reméljük, hogy az ő megdicsőülése sem késik sokáig, mert a boldoggá avatási eljárás már megindult. Sok csillag ragyog tehát a magyar egyház egén, arra várva, hogy hivatalosan is felkerüljenek az oltárra. Gondoljunk csak arra az ezernyi - ha nem több - névtelen vértanúra, akik a bolsevista fogolytáborokban, és a hazai börtönökben szenvedtek, szörnyűbbnél szörnyűbb kínzásokat, sőt halált, pusztán hitükért, vallásos és nemzeti meggyőződésükért. Ezeket együttesen lehetne boldoggá avatni, mint a római vértanúkat. (Ünnepük június 30.) A mi vértanúink nevei nyilván felvannak írva a mindentudó Istennél, az "Élet könyvében" (Ap. 21:27), de úgy illene, hogy Krisztus Egyháza is számba vegye őket, példaképként állítva életüket a hívek szeme elé. E sorok írója - mint teológus - arra is szeretne rámutatni, hogy a szenté avatás eljárásában, szabadabban kellene kezelni az ahhoz megkívánt "csodákat". Aquino-i Szent Tamás szenté avatásánál az akkori pápa így döntötte el a keresett csodák kérdését: "Annyi csodát művelt, ahány "artikulust" (fejezetet) írt." Ha egy pápa megvizsgálta a szenté avatási pör iratait s meggyőződött arról, hogy a szóbanforgó egyén "hősies fokban gyakorolta a keresztény erényeket", akkor a hivatásával járó tévedhetetlenség karizmájára támaszkodva, "ex cathedra" kijelentheti, hogy az illetőt Isten a szentség glóriájával koronázta s élete a hívek számára példaképül szolgál. Mert ez a szentté avatás végső célja: nemcsak Jézussal egyesült új közbenjárókat adni az Egyháznak, hanem követendő példaképeket is állítani a hívek elé, a vértanúk s az isten- és emberszeretet hőseinek küzdelmes életútjának felmutatásával. EGY HAZATÉRŐ EMIGRÁNS FOHÁSZA Édes hazám, Magyarország, Visszajöttem, ime hozzád. Fogadd fiad vissza ismét, Bocsásd meg a hűtlenségét. Megjárta a világ végét, Mégsem talált lelki békét, Csak tenálad, tenkarodba" Rögeidbe kapaszkodva. Édes hazám Magyarország, Meghallod-e fiad szavát, Bánat hangja zendül abban, Szívből jövőn, elcsuklóan. Most már jöhet az az óra, Térni ha kell nyugovóra, Öleld körül hűlő testem, Engedd mennybe menni lelkem Amen Miskolczy Kálmán Kérjük Olvasóinkat, ne felejtsék el az előfizetést megújítani!
