Amerikai Magyar Újság, 1999 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1999-07-01 / 7-8. szám
1999. júL- aug. AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 5 STIRLING GYÖRGY SIKER KORONÁZTA A DIPLOMÁCIÁI ERŐFESZÍTÉSEKET: REMÉNY VAN A KOSZOVÓI KRÍZIS BÉKÉS MEGOLDÁSÁRA Június 10. fordulópont volt a 78 napja tartó balkáni háború történetében: Javier Solana NATO-fötitkár Brüsszelben sokszáz laptudósító előtt bejelentette a világ nyilvánosságának, hogy Milosevics elfogadta a nyugati szövetségesek feltételeit és a szerb csapatok megkezdték a kivonulást Koszovóból. Ezért a NATO főparancsnokság — mondta Solana — felfüggeszti a légcsapásokat. Ennek a bejelentésnek történelmi jelentősége van, mert végetvet a rombolásnak és az öldöklésnek, s ugyanakkor lehetővé teszi, hogy a sok százezernyi koszovói albán menekült visszatéijen hazájába és biztonságos körülmények közt élhessen, anélkül, hogy továbbra is rettegnie kelljen az etnikai tisztogatásnak nevezett népirtástól. A nagy nyugati lapok óvnak a túlzott derűlátástól, mert Belgrad ígéreteiben aligha lehet bízni és csak a következő napok vagy hetek mutatják majd meg, hogy mennyire sikerült megtörni Milosevics hatalmát? Solana is óvatosan fogalmazott, amikor csak a légitámadások felfüggesztéséről és nem azok végleges leállításáról beszélt. A NATO parancsnokság nem is csinál titkot abból, hogy ha Milosevicsék nem tartják meg a szavukat és nem fejezik be a kivonulást az előírt 11 nap alatt, a bombázások újra elkezdődnek. Erre Clinton is komoly szóval figyelmeztette Jugoszláviát, amikor üdvözölte a békés kibontakozás lehetőségét. Ám legyünk optimisták és bízzunk abban, hogy annyi csalódás után ezúttal valóban remény van a béke megteremtésére. És ha ez sikerül, akkor ez azokat igazolja, akik kezdettől fogva bíztak abban, hogy Milosevicset csak a légicsapásokkal is kapitulációra lehet kényszeríteni. Hála Istennek, hogy nekik lett igazuk és nem került sor földi hadműveletekre, mert az mindkét oldalon súlyos veszteségekkel járt volna. Tekintsünk most vissza néhány mondat erejéig a közelmúltra, hogy fölelevenítsük: miképpen is jutottmik el idáig és mi minden történt annak érdekében, hogy megegyezéssel fejeződjék be a háború? Miközben Jugoszlávia fölött az utolsó pillanatig változatlan hevességgel folytatta légitevékenységét a NATO és az országban már nem található hadifontosságú objektum, amelyre ne dobtak volna bombát, vagy ne lőttek volna ki rakétát az északatlanti szövetség repülőgépei, a háború befejezését célzó törekvések két irányban próbáltak kibontakozni, illetve eredményt elérni. Az egyik a békés megoldás, amely élénk diplomáciai tevékenységben mutatkozott meg, a másik véglet pedig az erőszakos, fegyveres megoldás, amely szerencsére csak a tervezés stádiumáig jutott el. Ez utóbbira Istennek hála eddig nem került sor, mert az egyenlő lett volna a háború eszkalációjával és még több ember halálával, mert a szárazföldi hadműveletek nyilván komoly áldozatokkal járnának, aminek tudatában a NATO országok sem voltak egységesek a kérdésben, ezért ezzel az alternatívával most nem foglalkozunk. A diplomáciai megoldás sokkal rokonszenvesebb, ám ahhoz az kell, hogy a bombázásoktól annyira legyengüljön a jugoszláv hadsereg és annyira demoralizálódjon a szeib nép, hogy Milosevics belássa: a további ellenállás kilátástalan és teljesítenie kell a NATO feltételeit. A békés rendezés esélyei sokáig nagyon kétségesek voltak, de az egész világot átfogó diplomáciai aktivitás föltétlenül figyelmet érdemel. Természetesen Belgrad is figyelemmel kísérte a több szálon is folyó diplomáciai tárgyalásokat, mert a politikai megoldás Jugoszlávia számára is kedvezőbb lenne, de már a kiindulási alapnál eltértek az álláspontok. Nebojsa Vujovics, a jugoszláv külügyminisztérium szóvivője a minap közölte, hogy a politikai megoldás előfeltétele a légicsapások azonnali leállítása és az idegen csapatok visszavonása. Egyébként ezt tartalmazza D'Alema olasz miniszterelnök javaslata is: jószolgálati közvetítésre vállakozva ő is arra hajlik, hogy a NATO-nak kell előbb leállítania a légicsapásokat és csak ezután lehet kívánni Belgrádtól, hogy teljesítse a NATO követeléseit. Erről nyilatkozott a napokban Madeleine Albright külügyminiszter, aki brit kollégájával, Robin Cookkal együtt szerepelt a washingtoni Larry King -műsorban és kijelentette: addig szó sem lehet a légicsapások leállításáról, míg Belgrad nem teljesíti a feltételeket. Ugyanebben a műsorban Cook brit külügyminiszter annak a meggyőződésének adott hangot, hogy a NATO légitámadásai teljesen meggyengítik a jugoszláv hadsereget "mielőtt a tél beköszönt a Balkánon". Cook szerint olyan ütemben folyik a jugoszláv fegyveres erők felmorzsolása, hogy augusztus-szeptembernél semmiképp nem húzhatják tovább és Milosevicsnek kapitulálnia kell. Ugyanakkor Doug Henderson, a brit fegyveres erők minisztere és George Robertson brit védelmi miniszter Londonban nyilatkoztak hasonló hangnemben. Anglia és Amerika, tehát azok a hatalmak, amelyek a NATO háborújának legnagyobb terheit viselik, egységesek elhatározásukban és egy politikai rendezés csak ebből indulhat ki. Ugyanezt az álláspontot képviseli Strobe Talbott, Albright helyettese is, aki már másodszor tárgyal Moszkvában Csemomirgyin volt orosz miniszterelnökkel, Jelcin különmegbízottjával. Ugyancsak Moszkvában járt a
