Amerikai Magyar Újság, 1999 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1999-07-01 / 7-8. szám
1999. júl.- aug. AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 3 CÚTH JÁNOS IDŐSZERŰ KÉRDÉSEK Egy adott kormány működését az első száz nap után szokták értékelni először. Az Orbán kormány egyéves gyakorlata tehát jócskán lehetővé tesz számunkra egy futó számadást. Ha a jelent és a jövőt rózsaszínre akarnánk festeni, bizony azt könnyűszerrel megtehetnénk. Valóban születtek érdemleges döntések és ésszerű változtatások. Ki merné például kétségbe vonni az egyetemi tandíj csökkentésének helyességét, vagy a Magyar Televízió túlburjánzott, többségében liberálbolsevik apparátusának küszöbön álló megrostálását... Igen ám, de felmerül a kérdés: Mennyiben segítenek a nemzeten ezek a beavatkozások, amikor az több súlyos sebből vérzik? Éppen ezért a legsúlyosabb bajok diagnózisával és lehetséges kezelésével kell szembenéznünk. Három sarkalatos kérdéskört érintve jegyezzük meg: Az a magyar kormány, amely nem foglalkozik érdemben az alábbi problémák megoldásával, az nem áll a helyzete magaslatán (tapintatosan szólva). 1. Ha Magyarország nem mentesül az adósságfizetési terhek alól, akkor eleve lemondhatunk a fejlődésről. Az a kegyetlen adósságcsapda, amelyben az ország vergődik, a teljes lepusztuláshoz vezet. Nem ilyen vagy olyan adósságátütemezésre gondolunk, hanem a teljes adósság tételes visszautasítására, hiszen a felvett alaptőkének több mint az ötszörösét visszafizettük kamatok és a kamatok kamatai formájában. Az adósságcsapda ui. nem azért keletkezett, mert gazdasági szükségszerűség volt, hanem azért, mert külső politikai érdekek és pénzügyi körök az eladósítást - mint alkalmas taktikai módszert - megfelelőnek ítélték ahhoz, hogy általa az országot hatalmuk alá vonják. Térfoglalásuk teljes: az övék minden, engedélyük nélkül immár semmi sem történhet a magyar gazdaságban. Az elmúlt 25 év folyamán felvett dollár- tízmilliárdokat az ország lakossága egyáltalán nem élte fel, mint ahogy azt sokan állítják, hanem az utolsó centig kikerült az országból, politikai célok szolgálatában. Tehát nemzeti megmaradásunk alfája és ómegája, hogy az adósságszolgálatot, a Nemzetközi Valutaalap felügyeleti terrorját egyszer s mindenkorra be kell szüntetni: fizessék vissza azok, akik felvették és tovább adták elvtársaiknak! 2. A trianoni békediktátumok alapján végrehajtott terület- és lélekrablás a nemzettest olyan élve feldarabolása volt, amelynek sebei ma is sajognak és sajogni fognak mindaddig, amíg egyetlen magyar él az elszakított országrészekben. Erre a problémára nem az a megoldás, amit a nemzet belső ellenségei politikai mákonnyal és - szó szerinti - kábítással, a lakosság lezüllesztésével kívánnak elérni. Egy kérdés elkendőzése és feledtetése nem azonos a kérdésre adott válasszal. Ellenben látnunk kell, hogy amiként a csehek és a szlovákok elnyerhették önállóságukat - kitörve a trianoni karámból - s még a nem is oly régen sérthetetlennek vélt Szovjetunió tagállamai is önállóságra tehettek szert, érthetetlen, hogy egyes-egyedül miért csak Magyarország erőszakkal, rosszindulatból és hazugságok árán elszakított részei nem szervesülhetnek egy egésszé, hiszen arra megvan minden erkölcsi, etnikai és történelmi jogunk! Azok akik ezt lehetetlennek tartják, vajon miért tartják lehetségesnek a jogtalanság, álnokság és csalás útján végrehajtott területrablást? Miért vélik elfogadhatónak a rabló elvetemültségét és garázdaságát a kárvallott jogosultságával és igazságával szemben? Tessék csak körülnézni és emlékezni a mondásra: Magyarország az egyetlen ország a világon, amely önmagával határos... A trianoni békediktátum következtében Magyarország elvesztette területének 72 százalékát, és testvéreink milliói kerültek idegen országok ellenséges közegébe. Azt követően tehát, hogy a trianoni tákolmány összeomlott, miért nem tesszük fel a kérdést: Miért csupán nekünk, megrablottaknak és megalázottaknak kell ragaszkodnunk a világ legigazságtalanabb döntéséhez? Persze igaz: igazságunk érvényesítése nem az átlagpolgár feladata és lehetősége, hanem a magyar kormányé! És máris itt vagyunk a létünket meghatározó harmadik döntő kérdésnél: 3. Az 1989-es változásokat követő minden eddigi kormány elmulasztotta a kommunisták elszámoltatását és a hatalomból való kiiktatásukat. Elmulasztották a "56-os tömeggyilkosok fölötti tényleges törvénykezést és a privatizáció ürügyén elkövetett csillagászati értékű csalások és rablások elkövetőinek szigorú elszámoltatását és felelősségre vonását. Márpedig amíg mindez nem történik meg, minden marad a régiben: a régi elvtársak és a kozmopolitává vedlett kommunisták tesznek róla, hogy Magyar- ország kiszenvedjen az adósságcsapda halálos szorításában, amit nagyban elősegítenek a pusztítás egyéb eszközei révén. Erről számolt be legutóbb Hegedűs Lóránt ref. tiszteletes, parlamenti képviselő is: "A Kádár-Aczél-dik- tatúra külső sugallatra csaknem megvalósította nemzet- idegen, magyarellenes küldetését, a csonka ország trianoni- zálását, a magyarság trianoni méretűre történő fogyasztását, hogyha netán ismét "új szelek nyögetnék az ős magyar földet", új hatalmi rend alakulhatna ki - ami meg is történt a 90-es években a kisantant államainak felbomlásával, a jaltai rendszer összeomlásával - az a magyar lakosságot már minél inkább elöregedve, megfogyatkozva, fizikailag lelkileg szellemileg megroppanva, megüresedve találja. Nehogy kezdeményezni tudja a trianoni gyalázatot lemosni - miként Horthy Miklós idején - vagy a magyar nemzeti önrendelkezésnek a leghatározottabban érvényt szerezni Élni az ölünkbe hulló lehetőséggel, amit most a vajdasági magyarság esete vet feL Ezért alapvetően szükséges szemrevételeznünk a magyar nemzet elleni genocídium legfőbb előidézőjét." /amerikai MAGYARSÁG/ ***** E számunk (július - augusztus) a szokásos nyári összevont szám, legközelebb a szeptemberi számmal jelentkezünk.
