Amerikai Magyar Újság, 1999 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1999-06-01 / 6. szám
18 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 1999. június AZ ELCSATOLT MAGYARSÁG MEGSEMMISÍTÉSE Sok problémája van ma Magyarországnak. De egyetlen egy sem lehet nagyobb kaliberű, mint az elcsatolt ötmillió körüli magyarság sorsa. Hosszú történelmünk folyamán nem volt tragikusabb eseményünk, mint a trianoni határozat. Még a tatárjárás vagy a mohácsi vész sem hozott több ártalmat a magyar népnek. A most már 79 éve folyó megsemmisítés, genocídium a magyarság ellen sokkal több, mint felháborító, sokkal több, mint tűrhetetlen. Ez nem más mint embertelen népirtás. A számok beszédesek és bizonyítják a tények állását, még akkor is, ha körmönfont módon takargatnak és hamisítanak mindent: a történelemtől a statisztikáig. Az elmúlt 79 évben a magyarság minden területen pusztult és számokban, lélekben, önérzetében, magyarságában felőrlődött. Az utódállamok mindegyikében szisztematikusan dolgoztak a történelmi magyar lakosság megsemmisítésén. Ez a világ bármilyen nyelvén kimeríti a genocídium definíciójának fogalmát, de ezen belül nem csupán nyelvükre, de iskoláikra, intelligenciájukra is folyamatosan rátörnek. Ezen országok iskolarendszere az elnyomott magyarság elbu- tításában fáradozik. Úgyszintén megtagadják tőlük magyar hagyományaik, sőt saját nyelvük gyakorlását is. Az általános offenzíva minden fronton már 79 éve folyik. Az elcsatolt magyarság genocídiuma semmivel sem kevesebb, sőt több is, mint amiért amerika repülőgépei naponta bombázzák Szerbiát. Sőt a mai Szerbia Vajdaságában magában is ugyanolyan sorsa van a több, mint ezer éve ott élő magyarságnak, mint Koszovóban az albánoknak. A különbség csak az, hogy ott az albánok voltak a jövevények és a vajdaságban a szerbek azok. Saját történelmi hazánkban vermelik a magyar őslakosságot azok, akik futottak a török invázió elől, azok, akiket befogadott a magyarság, most ugyanezek temetnek bennünket. A szomszédos országok magyarságának csak megnyomorított, mesterségesen elnyomorított élet jut osztályrészül. Naponta fojtogatják szellemi képességeiket, naponta meggyalázzák őket emberi méltóságukban, naponta fojtják torkukra a magyar szót. A kínzások és gyilkosságok is jelen voltak a 79 év mindegyikében. A magyarság megsemmisítését már 50 százalékban végre is hajtották és a másik ötven százaléka a genocídiumnak most van folyamatban. 79 éve szinte zavartalanul, háborítatlanul a módok különböző fokain semmisítik a magyarságot. A koszovói történet az összes borzalmaival együtt csak egy epizódja lehetne a magyar tragédiának, mely nem egy, de négy országban folyik, sokszor koordináltan. A mi magyarjaink esetében a térség demográfiai helyzete is a magyarság ellen alakult, szemben Koszovó esetével. Itt a magyarság már régóta csökken és menekül kifelé. Nem célunk kisebbíteni a koszovói szituációt, de a magyarok már 79 éve menekülnek, a magyarokat a világ szégyenére már 79 éve gyilkolják, mégis elkerüli ez a tény a NATO figyelmét. Azért van ez talán, mert a magyarság oly sokat tett a NATO előd-államaiért a történelem folya-mán? Szerbiának rosszabb a priusza a magyarsággal szemben, mint a koszovói albánokkal. Az elmúlt 79 évben Szerbia "sikeresen" megsemmisítette a magyarság nagyobb részét a mai Szerbia területén. A másik három országban pedig a helyzet még ennél is rosszabb: a románok elűzték, meggyilkolták vagy más utón megsemmisítették az erdélyi magyarság felét, a másik felére pedig úgy rátelepültek, hogy azoknak napjainkban nyomják ki utolsó leheletüket. A szlovákok még 1920-ban - ők maguk is -, túl soknak találták a trianoni juttatást, ma már viszont a Dunát is eltérítik a megmaradt Magyarországtól, és egypár évtizede égbekiáltó módon átpasszoltak egy magyar földdarabot az ukránoknak, akiket ez olyannyira megihletett, hogy borzalmas vérengzésbe kezdtek, és 44 év alatt utólérték, vagy talán túl is haladták a szlovákokat a magyarság irtásában, elnyomorításában és rátelepülésében. Teljesen elképesztő, hogy a magyarságnak az utódállamokban még egy egyeteme sem engedélyezett. Ez megengedhetetlen lenne akkor is, ha Magyarországnak nem lennének történelmi érdemei, intellektuális excellenciája. A mindenkori magyar kormánynak feltételnélkül programjukba kell venniük, sőt a magyar (új) alkotmányba kell foglalniuk, hogy az igazságtalanul elcsatolt több milliós, sokat szenvedett magyarságnak, békés magyar élet- körülményeket követel, mindezt önrendelkezéssel és azzal a céllal, hogy ez a magyarság megmaradhasson magyarnak. Micsoda magyarok lennénk mi, ha nem mernénk felemelni a szavunkat a magyar testvéreinkért? A NATO ráemeli bombáit a szerbekre az albánokért, mialatt mi magunk más irányba nézünk és jól megjátszuk a félkegyelműt, mialatt szisztematikusan semmisítik meg testvéreinek Romániában, Szlovákiában, Szerbiában és most már Ukrajnában is. A genocídium már 79 éve folyik, napjainkban is megállás nélkük. Milyen fajta korcsosult magyarokká fajultunk mi, ha még hang sem jön ki torkunkon testvéreinkért? Ha még gondolni sincs merszünk rájuk, mert attól félünk, hogy gondolataink láthatóvá válnak. Talán még az álmainkat is titkoljuk másoktól? Ha valóban ilyenek vagyunk, akkor őseink biztosan forognak sírjaikban, mert ők hiába haltak értünk, utódokért, Európáért és a kereszténységért. (A. M. Szó) Péterváry Miklós S te, lelkem, szállj a Királyhágón által Érzelmeimnek tündérvilágával, És szórd el ott e kincseket. Ajándékozz meg ifi at, öreget, Hadd gazdagodjék mindenik meg. De legszebb részét add a székelyeknek! Csókold meg a székely fegyvereket, Azok csókodtól tündököljenek, S azoktól nyerj te hős-erőt (Petőfi)
