Amerikai Magyar Újság, 1999 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1999-06-01 / 6. szám
1999. június AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 19 A TALÁLKOZÁS A téli hidegek elmúlta után váratlanul beállít hozzánk egyik távoli rokonom a szülőfalumból. Úticsomagjában jó hazait hozott, szívében meg sok-sok szomorúságot a vajdasági magyar kisebbség hányatott életéről. Órák hosszat ültem csendben akadozó beszédét hallgatva. Csak néha röppentettem fel egy-egy nevet az emlékezés bokrából. "Az öreg Zelenkát kérdezed a tanyáról? Hát ő is elment. Arról volt nevezetes télen-nyáron mindennap /elgyalogolt a temetőbe, apja sírjához... Az egyik tömegsírhoz a sok közül. De eleinte még imádkozni sem engedték, sőt tagadták a sírok létezését is. Három kilométerre volt a temetőtől a tanya, oda-vissza hat kilométert gyalogolt naponta. Belefáradt. Megrokkant. Elvitte őt is a fájdalom, elment őseihez, hogy meggyugodjék Mert mi magyarok csak ott nyugodhatunk meg. Tudja hányán fekszenek a tömegsírokban?...” Sokáig ülünk csendben, bénán, aztán megkérdezem: "És a fiatalok?" "Nekem is van egy legénysorban élő gyermekem. A Vince. Menne ő is néha a diszkóba. De nem mernek már oda se járni a magyar fiatalok A múltkoriban meglesték őket a szerb legények és husángokkal támadtak rájuk.. Sok már a szerb a községünkben, csaknem hatezer menekült érkezett. Építenek nekik házat. Házhelyet ingyen kapnak Meg hitelt. Emlékszik a Forró-telepi magyarokra? Nekik sose jutott házhely. Ezeknek meg az új iskola, meg templom is... Hogy a nyugdíjasok? - kérdi Hát az ő helyzetük a legsiralmasabb. Belerokkantak a munkába, s most a négy-öt hónapi késéssel, részletekben kapják meg. Akik meg külföldi munkát vállaltak, s berakták márkájukat a takarékba, leshetnek utána... Nem is szeretek erről beszélni így élünk.." Vigasztalnám, vinném szórakozni, felejteni, de nehezen mozdul. Este cigánymuzsikát hallgatunk Budán. Moziba nem akar menni, nem érdekli a sok amerikai krimi. Tűnődtem hosszan, hova is menjek vele, hogy egy kicsit otthon érezze magát saját hazájában? Járjuk az utcákat, elnézelődik, meg-megáll a kirakatok előtt. így jutunk el a Nemzeti Múzeumba, egy ideig téblábolunk előtte, aztán karon fogom és bevezetem, örömmel tapasztalom, hogy jókor érkeztünk, mert a Szentkorona is megtekinthető. Ő most találkozik vele először, csak a képekről ismeri, meg a történelemből. Érdekes és izgalmas találkozás, figyelem az arcát, a mozdulatait és sajnálom, hogy nincs nálam fényképezőgép. Lehet, hogy élete legnagyobb eseménye ez. Rezzenéstelen arccal áll, mereven nézi a korona dűlt keresztjét. Mintha az ezeréves múltba tekintene vissza. Ugyan mit lát? Remeg az ajka. Talán mond is valamit. Közelebb hajolok, alig hallom. Az Istennel beszélget, vagy önmagához szól? "Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában..." suttogja, de olyan messziről érkezik a hangja, mintha a turáni fennsíkról hozná egy későn fellebbenő szellő. Vagy csak riadt, nagy magyar szíve dobogja a szavakat és a hitvallást? Állunk némán mereven egy ideig, aztán hirtelen ellágyul az arca és megbicsaklik. Letérdel a Szentkorona előtt. Megrendítő ez a találkozás, láttára belőlem is kifut az erő. Letérdelek és átölelem remegő vállát. Együtt sírunk. Ki tudja, mit siratunk?... Illés Sándor ABELOVSZKY ELIZ A DÉLI HARANGSZÓRÓL... "Nem gondolod: szokatlan mód, hogy déli harangszóval fizetett a pápa - magyarok véréért, mert hősiesen megvédtek a törököktől egy ódon kis Jugoszláv várost?-" kérdezte kétkedve, a jó üzletekhez szokott amerikai barát, Columbusz Ohióban. "Talán rossz volt a paktum? Vagy járatlan a vezér üzleti ügyekben?... Katonák közt gyakran láthatunk ilyesmit... Vagy talán a Government passzolt el egy jobb dealt... ...szép, szép a harangszó, de a nemzeti létben többet lendítene az aranynak értéke...," "...lehet, ma sem késő új értékelésre, hiszen a bizniszben teljes hatalmával még ma is benn a pápa!? S neki hivatalból dolga méltón jutalmazni hősies harcotok minden keresztényért! S a jogot, igazságot őszintén kereső történelmi zsűri találhatna módot a kártérítésre?!" * ...A déli harangszóról beszéltem e kedves barátnőmnek egyszer... sok éve elmúlt már, de még ma sem tudok a sok naiv kérdésre feleletet adni... bár már én is érzem: ... tényleg rossz üzlet volt Nyugat bástyájává lenni. Kérjük, küldjön mutatványszámot, tiszteletpéldányt hazai rokonainak, barátainak. Légipostával 3 dollár, hajópostával 2 dollár.
