Amerikai Magyar Újság, 1999 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1999-05-01 / 5. szám
14 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 1999. május A magyarok vesszőfutása tovább tart ROMÁNIA ÉS A DEMOKRÁCIA Különös dolog az a demokrácia. Van ország ahol a társadalmi berendezkezésben évtizedek óta, vagy még régebben jelen van. Máshol kiváló hivatkozási alap. Ez utóbbi országok közé tartozik Románia. Az állam már a diktátor idején is milliárdokat költött arra, hogy a világgal elhitesse: a dákok késői utódai egy szabad, demokratikus rendszert építenek. A jelenleg hatalmon lévő kormány, ma valóban egy fényévnyire van Ceaucescu rendszerétől. Mégis máig hatnak azok a reflexek, beidegződések, melyek a román hatalmi elit génjébe épültek be, és nem kevés magyar- gyűlöletet tartalmaznak. Noha a Romániai Magyar Demokrata Szövetség benne van a kormányban, és meghatározó tényező szomszédunknál, naponta kell megvívnia csatáját ezzel az ördögi körrel. Érdemes egy kicsit közelebbről megvizsgálni azokat a konkrétumokat, melynek politikai sandaságát a magyargyűlölet motiválja. Kezdjük jelenünk eseményeivel. Egyfajta politikai szélsőségesség címkéjével próbálják felruházni az RMDSZ egy csoportját, azzal a bűnvádi eljárással, mely kapcsán tanúként idéznek be tizenkilenc erdélyi magyar közéleti személyt. Érdekes már maga az idézés módja. Az idézésből nem tűnik ki, hogy milyen ügyről van szó. Áz egészben az a félelmetes, hogy Romániában, főleg a magyarok esetében gyakori, hogy a bírósági eljárás közben, a tanúból vádlott lesz. A forgatókönyv a következő. Valamely magyar nagygyűlést, egy-egy magyarfaló ügyész, vagy bíró úgy ítél meg, hogy ott túllépték az alkotmányos rendet, mely veszélyezteti Románia alkotmányos rendjét. Az ürügy bármi lehet. Hivatalból megindúl az eljárás. A soviniszta, magyargyűlölő lapok címoldalon hozzák az esetet, nevekkel címekkel. Olyan, mint ártatlanság vélelme, ezekben a sajtókörökben ismeretlen fogalom. Ettől kezdve bármelyik ottani magyar politikus valamilyen formában az ügy szereplője lehet. Vannak ennél sokkal veszélyesebb tendenciák is. Itt volt az Iliescu idejében a híres, hírhedt bányászjárás Bukarestbe. Mint ismeretes 20 ezer bányász randarirozott a román fővárosban. Megszületett az ítélet az ügyben. A vádlott természetesen magyar volt, és nyolc évet kapott a szerencsétlen. Vegyünk egy másik esetet, a marosvásárhelyi progromot. Nem titok, hogy a szélsőséges pártok buszokkal vitették fel vidékről a románokat, hozzá még a legműveletlenebb, úgynevezett bocskoros oláhokat. A felhecceit románok kezdték az etnikai összetűzést, melyben halottak is voltak, nem beszélve Sütő András szeme- világáról. Mégis a végén csak magyarok kerültek bíróságra. Futószalagon születtek az ítéletek, ezek közül is a leghír- hedtebb per Cseresznyés Pálé volt, a világsajtót bejárta. Egy alkaolommal már írtam a négy zetehegyi székely fiúról, akiket az úgynevezett "forradalom" után fogtak perbe, azzal a gyanúval, hogy részük volt egy szekus tiszt meglincse- lésében. A koncepciós per folytán kemény ítéletek születtek, a négy fiatal évek múltán szabadult a börtönből, közülük kettő már nem él. Bajban van Románia saját törvényeivel is. Néhány éve törvény született arról, hogy az 1989-es események alatt elkövetett atricitások már nem büntethetők. A törvény abban a szellemben született, hogy mentse a román állam- védelmistákat, az akkor elkövetett gyilkosságok, atrocitások alól. Ugyanakkor, mivel, nem lehet egy törvényt csak egy bizonyos csoportra vonatkoztatni, nyílván hatálya alá tartoznak az elkeseredett tömegek által a fegyveres harc alatt elkövetett túlkapásokra is. Ezekután európai szemmel nézve teljesen érthetetlen, hogy a román bíróságokon tovább folynak olyan eljárások, ahol az ilyen túlkapásokat állítólag magyarok követték el. Persze, szó sincs arról, hogy valóban magyarok követték el, csak a vádlottak magyarok. Mind ezek az eljárások, része annak a nemhivatalos burkolt politikai hecckampánynak, mely a magyarok megfélemlítésére irányul. Ez a mai román valóság, sőt bizonyos vonatkozásokban még ennél is rosszabb. Olyan apróságokról már szót sem érdemes említeni, hogy a történelmi magyar egyházak, a több milliárdos elkobzott vagyonukból egy ingatlant vagy egy lejnyi értéket vissza nem kaptak. Az egyházak elnyomása a mindennapok gyakorlata. Rendelet tiltja a csángó magyaroktól a magyar nyelvű misézést. Érdemes egy pillanatra megállni a csángóknál. Velük szembe a hatalom még kíméletlenebb, mivel a román ideológia nem ismeri el a csángók magyarságát, és mint elmagyarosított románokat emlegeti. A magyarok elleni diszkriminációt megéri egy gondolat erejéig összevetni NATO tagságunkkal. A román hivatalos körök és ezen belül a a jelentős szélsőjobboldal, részben a médiákon keresztül, tűzet okádnak a Nyugatra felvételünk miatt. Szerintük Romániára megalázó, hogy hazánk megelőzte őket a Szövetségbe való belépéssel. Igen ám, csak arról feledkeznek meg (itt most nem taglalom belépésünk előnyös vagy hátrányos voltát), hogy hazánk Romániához képest összehasonlíthatatlanul messzebb jutott, mint az ország demokratizálásában, mint a piacgazdaságban. Mára már oly nagy a két ország közötti különbség, mely alig kifejezhető. Nem beszélve a dolgok morális részéről. Idehaza az a hangnem amit egyes román képviselők megengednek maguknak a parlamentjükben, vagy a sajtó egy része, elképzelhetetlen és idegen. Nem szívesen bírálom az Orbán-kormányt, egy dologban azért vitatkozom velük. Gyakorta elhangzik, a magyar kormány mindent elkövet, hogy elősegítse a szövetségbe való belépésüket a volt szocialista országoknak, így Romániának is. Ugyanez vonatkozik az Európai Unióba való bejutásukra. Orbánék arra hivatkoznak, hogy a Szövetség tagjainak óhatatlanul el kell fogadni azokat az európai normákat, melyek a kisebbségek helyzetét szabályozzák a kontinensen. Félek, ebben Orbánék tévednek. Románia úgy szeretne bejutni ezekbe a szervezetekbe, hogy közben megmaradna a jelenlegi kisebbségi politikája mellett, és ezt akarná mint egy
