Amerikai Magyar Újság, 1999 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1999-05-01 / 5. szám
AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 13 1999. május kök idegen pribékjei (ÁVO) által legyilkoltak és megkín- zottak ezrei is. Magyar hősi-halottak pora termékenyíti Szibéria, a Kaukázus, Kazahsztán és az északi sarkkör közelében lévő Gulág táborok jeltelen sírjait, hogy áldozatukkal halál helyett életet adjanak az idegen földnek. Harcmezőkön elhullottak gabonát és virágokat érlelő tetemei nyugosznak a Don-kanyartól Nyugat felé, hazánkon át a Doberdóig és az Isonzóig. A polgári lakosság áldozatait is beszámítva százezrek alusszák örök álmukat jeltelen sírokban. Őértük soha nem kondult meg a lélekharang, nem részesültek halotti szentségekben, nem szólalt meg századok távolából a requiem örök szava: ”...et lux perpetua luceat ei", nem énekelték gyászolók az útrabocsátás zsoltárát: "Nincs már szívem félelmére,/ Nézni sírom fenekére". Névtelen üdvözül- tek ők valamennyien. Odahaza - mint említettem -, már nincs is, vagy legalábbis nagyon kevés, aki gondolna rájuk. Változatlanul az emigráció kötelessége, hogy a hontalanságban, egyre több "demokratával" a sorainkban, de egyre kevesebb igaz magyarral leborulva imádkozzunk értük. Tegyük ezt igaz szívvel és örök hálával áldozatukért, mert a hősi halál soha nem hiábavaló. Ez adja a reményt egy nemzet feltámadásához. Végül mondjuk együtt Dsida Jenővel, a 31 éves korában elhunyt nagy erdélyi költőnkkel szent szavait, mely fogadalomtétel kell legyen minden jövőnk építésében bízó testvérünknek, mert ez a hit és meg nem alkuvás himnusza: "Nincs más testvérem, csak magyar. Ha virrasztók miatta állok poszton, csak tőle kérek kenyeret s csak ő kivel kenyerem megosztom. Sok tévelygés és sok kanyar után jutottam el ide: ha bűnös is, magyar, s ha tolvaj is, magyar, itt nincs alku, nincsen semmi "de". Gyűlöletes, ki ünneplő ruháját, s virágos lelkét fitogtatva he ne eg- mi elesettek, páriák vagyunk, testvérek a nyomorban és bűnben, sápadtak, torzak, bélyeges fegyencek. Zúgjon fel hát a magyar zsoltár, dúljon a boldog éji álmokon, seperjen át a fekete, tarajos és hideg hullámokon vérkönnyet csepegő fáklyák fényinél, Babylon vizeinél: Epévé változzék a víz, mit lenyelek, ha téged elfelejtelek! Nyelvemen izzó vasszeget üssenek át, mikor nem téged emleget! Hunyjon ki két szemem világa, mikor nem rád tekint, népem, te szent, te kárhozott, te drága". Teljesen bizonyos, hogy szülőhazánk kozmopolita, egykori partizán köztársasági elnöke soha nem olvasta e megrendítő magyar bűnvallomást. Sajnos Antall József az első "demokrata" kormány miniszterelnöke és Jeszenszky Géza külügyminiszter sem, mert ennek ismeretében semmi esetre sem ajándékozták volna Kárpátalját Ukrajnának anélkül, hogy az kérte volna és ezzel magadják a lehetőséget bolsevista utódjuknak, Horn Gyula elvtárs őexcellenciájának a szlovák és román alapszerződések aláírására, melyekkel 3,5 millió testvérünk nemzeti jogairól mondtak le, minden ellenszolgáltatás nélkül. E hazaárulásukat azzal magyarázták, hogy enélkül hazánk nem lehet tagja a NATO-nak. Azt viszont nem mondták meg, hogy ez a gaztett egyedül az amerikai üzlet érdeke, mert a több százmillió dollárba kerülő modern fegyvereket itt kell megvásárolni a tönk szélén álló Magyar- országnak. Azt is jól láthatjuk, hogy bármiféle ellentétek dúlnak világszerte, mindig a NATO szervezet kis országainak katonáit küldik meghalni, nem a "nagyhatalmakét". Ők csak parancsolnak és ellenőriznek, akárcsak a boszniai békét Somogy megyéből. Múlt évben a legnagyobb bűnös; Horn kibukott a választáskor és még Göncz Árpád sem tudta megmenteni kiváló hívét és cinkostársát. Ma sokan vannak, akik a karizmatikus, állítólag művelt és jó magyar szabadkőműves Orbán Viktor, az új miniszterelnök helytállásában reménykednek annak ellenére, hogy a Parlament Trianon emlékezéséről pártja valamennyi tagjának kíséretében kivonult tiltakozása jeléül. így egészen érthető, hogy a NATO és az Európai Unió tagságára való törekvés meggyőződéses híve. Mire lesz képes és mi a szándéka azt nem lehet tudni. Ismerve viszont fajtánk kétségbeejtő helyzetét, a Kádár-Antall-Hom világ alsó és középkáderei ezreinek megingathatatlan uralmát, nem valószínű, hogy komoly változást várhatnánk. Mindenesetre nagyon hasznos lenne, ha a miniszterelnök figyelemmel elolvasná és egyetértene Dsida Jenő nagyszerű hitvallásának szavaival, /magyarság/ Fáy István EMLÉKEK A DON-KANYARBÓL (Szerkesztőnk felvételei, 1942) Horthy István emlékkereszt Fel nem robbant”szeretetcsomag’
