Amerikai Magyar Újság, 1999 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1999-04-01 / 4. szám
1999. április AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 23 NYÍLTLEVÉL A CSÁNGÓMAGYAROK ÜGYÉBEN Az Erdélyi Napló hasábjain Ferenczes István intézett nyílt levelet Orbán Viktor miniszterelnökhöz, Már- tonyi János külügyminiszterhez és Németh Zsolt külügyi államtitkárhoz a moldvai csángómagyarok ügyében. A levél szerzője a Budapesten megrendezésre került magyar-magyar konzultáción hiányolta a csángó népcsoport jelenlétét. "Örömmel követtem a médiában az immár intézményesített magyar-magyar találkozó eseményeit, annak kedvező, optimista visszhangjait. A rám ömlő információáradat után mégis hiányérzetem támadt. Bizonyos idő teltén azonban rádöbbentem a hiányérzetem forrására. Akkor esett le a tantusz, amikor a magyarországi és romániai médiák főműsoridőben és kiemelt helyen hírül adták a gyulai ortodox püspökség megalakulását mint a legutóbbi kormányfői látogatás konkrét eredményét, az iramosan és lendületesen javuló román-magyar kapcsolatok kézzelfogható bizonyítékaként. Jó, ez ellen egy valamelyest is európai módon gondolkodó embernek nem is lehet semmi kifogása, s a magamfajtának sem, aki valóban nem láthat a nagypolitika kulisszái mögé. Hisz ez elementáris joga a húsz- harmincezres magyarországi románságnak. Nos, Tisztelt Miniszterelnök Úr, Külügyminiszter Úr, Államtitkár úr, itt ugrott be nekem a magyar-magyar párbeszéddel kapcsolatos - most már egyre óriásibbra váló - hiányérzetem. Mert a magyar-magyar csúcsnak volt egy nagy hiányzója: a moldvai csángómagyarok képviselete. Vagyis: a keleti magyarságé. Azt hiszem, fölösleges Önöknek elmondani, hisz jól tudják, hogy Moldvában a pár százezer római katolikusból ötven-hatvanezren még beszélik ősi, magyar nyelvüket, akik megtépázott identitástudattal, titkosan ugyan, álmukban bár, de magyarnak vallják magukat. Többszáz év óta a legkegyetlenebb és legdühödtebb nemzeti elnyomást szenvedik; elvették tőlük az anyanyelven való imádkozás jogát, az anyanyelv tanulásának lehetőségét iskoláikból, áltörténészek és nagyon szentséges papok bizonygatják mindenféle dilettáns elméletekkel, hogy ők nem magyarok, hanem valamiféle csodabogarak. Sajnos helyzetük a '89-es események után sem változott, mi több, romlott: ma nemcsak jogilag, politikailag, hanem fizikailag is veszélyeztetettek. Nem folytatom sorsuk ecsetelését. Az én botor, vidéki következtetésem a fentiek ismeretében egyszerű: húsz-harmincezres magyarországi románságnak joggal adott püspökség ellenében, talán lehetett volna számukra is kérni bár egy-egy magyar nyelvű misét és anyanyelvűk oktatását - mert jó néhány csángómagyar faluban kérik ezt -, legalább fakultative vagy mint a világnyelveket. Igen, a politika egyensúlyozó nagy mérlegén kisebb kilengése lenne ama mutatónak, ha a két serpenyőbe a magyarországi románság mellé nem a kétmillió körüli erdélyi magyarságot, hanem az ötven-hatvanezres moldvai csángómagyarságot lehetne helyezni. Ók nem voltak ott a magyar-magyar csúcson, de ott volt az alig tízezres szlovéniai magyarság, a csángómagyarokkal azonos lélekszámú horvátországi (ott is a helyük), és nagy nyilatkozatok hangzottak el a nyugati magyarság megváltozott szerepéről. Ők is nagyon fontosak, különösen most, az integrációs folyamatok beindulásával. Sajnos a csángómagyarok nem tudnak besegíteni az integrációba - nekik épp elég megélni a legárvaságosabb magyarságukat, gyötrelmes fogyatkozásukat, amely a történelem minden kényszere ellenére sem volt olyan gyors, mint például a nyugati magyaroké, akik - tisztelet a kivételnek - már a második nemzedék után legfenneb csak a szívükben s nem nyelvükben maradtak meg magyarnak. Szinte már látom is az enyhe fejcsóválást: ejnye, ejnye, jó uram, hiszen ott volt az RMDSZ mint hatalmas képviselője a csángómagyaroknak. Engedjék meg, hogy eme választ némi malíciával, terepen szerzett tapasztalataim birtokában megkérdőjelezzem. Az RMDSZ, amikor szervezett összromániaságát kell hangsúlyoznia, valóban hangoztatja, hogy a csángómagyarságot is képviseli, ám ez a képviselet enyhén szólva hiányos. Ismereteim szerint az egy Kötő Józsefen kívül alig foglalkozik valaki az RMDSZ nagypolitikusai közül ügyeikkel" írja. /htmh/ Olvasóink figyelmébe! A címzésnél feltüntetjük mikor jár le az előfizetés. Kérjük Olvasóinkat, hogy minden kérés illetve értesítés nélkül szíveskedjenek az előfizetést a megjelölt időpontban beküldeni. Ezzel időt, fáradságot és ami szintén fontos anyagiakat takarítunk meg. És a lap folyamatos küldésében sem lesz fennakadás. Értesítést csak azoknak küldünk, akik hátralékban vannak, de ez esetben a posta és adminisztrációs költségek fedezésére a lap előfizetési dátumát egy hónappal előre hozzuk. Kérjük előfizetőink szíves megértését. Közeledik a nyári szabadságra menés ideje; akik a postán bejelentik, hogy ideiglenesen távol lesznek (Temporarily Out), ezt nekünk is szíveskedjenek bejelenteni. Úgyszintén a címváltozást is. A posta NEM TOVÁBBÍTJA a lapot. Kérjük olvasóinkat, hogy telefonhívásaikat d.u. 2 és 6 óra között, esetleg este 7 és 9 között eszközöljék. Ugyancsak fontos: az előfizetést külföldről is US- dollárban és amerikai bankra szóló csekkel vagy pénzes- utalvánnyal kell fizetni. (Európából - Magyarországról is - általában dollárt küldenek borítékban. Rizikó, de nem szokott elveszni. A 30-40 ezer dollárért lógó néger postás még álmában sem gondol arra, hogy Magyarországról dollárt küldenek Amerikába.) Egy nyolc fős"ASSISTED LIVING" házat (öregek otthona) nyitunk Washingtonban, ápolónőkkel, magyar konyhával, olyan időskorú magyarok részére, akik felügyeletre, ápolásra szorulnak. Leveleket kérjük "Klára és Zsuzsa" jeligével a szerkesztőség címére.
