Amerikai Magyar Újság, 1999 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1999-04-01 / 4. szám
24 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 1999. április HOL AZ IGAZSÁG? Mikor ki-kimegyek az uram sírjához, elgondolkozom... Erőteljes fizikumában megbújtak a hét éves szovjet haláltáborból származó betegségek, amikkel élete végén sokat küszködött s aránylag fiatalon halt meg. Mikor Vor- kutáról hazakerült, még nem tudta, hogy tüdejét nagy foltokban belepte a szénpor s agyonhajszolt szíve majd állandó orvosi segítségre szorul. Könyörtelen asztma rohamok és többszöri tüdőgyulladás lesz az ára a minden védő felszerelés nélkül való és gyenge koszton végzett bányamunkának. S még csak katona sem volt. A háború utolsó éveiben diák, a háború befejezésekor egyetemi adjunktus volt a budapesti állatorvosi egyetemen. Abból sose csinált titkot, hogy a kommunizmust nem szereti, de azt csak hazakerülése után tudta meg, hogy voltaképpen a magyar kormány s a Szovjetunió közös áldozata lett, mert az utóbbi rákényszerítette a magyar kormányt, hogy a rendszer ellenségeiből állítson ki, munkabíró brigádokat, akiket minden nemzetközi törvény ellenére, a megszálló hatalom szovjet paragrafusok alapján súlyos, mondhatjuk életfogytiglani büntetésre ítél, kihurcol a Szovjetunióba s munkába állít külünféle haláltáborokban. Ezeknek lesz kötelességük a háborúban megtépázott Szovjetuniót újra lábra állítani. Akik évek során még megmaradtak, s mint külföldi politikai foglyok voltak nyilvántartva, azokat Sztálin halála után külföldi nyomásra kezdték hazaengedni. A magyarokat, összesen hatszázat, Csapnál várta az ÁVO marhavagonokkal és csahos kutyákkal. Nyíregyházán kiszálltak. Akik már alig támolyogtak, azokat hazaengedték, hogy etesse, ápolja és temesse el a család, ne pusztítsák a drága kommunista kenyeret. A többit hazai börtönökbe zárták, főleg az erre célra kijelölt gyüjtőfogházi részlegbe. A terv az volt, hogy senki ne is tudjon róluk s ha már nem haltak meg odakint, pusztuljanak el itthon a börtönök mélyén. Arra senki sem számított, hogy rövidesen kitör a magyar forradalom, s a diákok először a szovjetunióbeli foglyok tömlöcajtajait nyitják meg. Gáspár, nevezzük így, a forradalom összeomlása után külföldre menekült s Angliában telepedett le. Honosította diplomáját, munkát vállalt, sokszor napi tizennégy órát dolgozott, hogy megvesse a lábát s fenntartsa a családját. Most itt nyugszik a szürke betonlap alatt, idegen földben... * Ma már tudjuk, hogy a szovjet rendszernek Sztálin vérengzései következtében közel százmillió halálos áldozata van. Azok java része, akikkel a marhavagon keletre gördült, sosem került haza. Meztelenül dobták be egy tömegsírba, mert a Szovjetuniónak a ruhájukkal is spórolni kellett. Jobb lábuk nagyujjára csavarták a rabszámot s mikor a fagy felengedett, rájuk dobálták a nehéz göröngyöket. Vorkután naponta három műszakban vágták a szenet s szabadnap kétszer volt egy évben: Sztálin születésnapján és az októberi forradalom évfordulóján. Egyébként folyt a munka éjjel-nappal megállás nélkül, három műszakban. Vajon hány órai munkát halmozott fel Gáspár hét év alatt? És soha nem merült fel, hogy ezekért az órákért bányamunkás fizetés járna, hiszen akarata ellenére vitték el az utcáról, hajszolták le és föl a sötét aknákba vezető lépcsőkön, mert a lift csak a szénnek járt. Miért nem háborodik fel a világ? Hiszen MÁS NEMZET elégtételt követel másod- és harmadíziglen anyagi veszteségért, szenvedésért, arra hivatkozva, hogy egyetlen bűne az volt, hogy egy bizonyos népfajhoz tartozott. És Gáspár? Mi más bűne volt, mint, hogy rossz órában és rossz helyen született? S azóta sem kérdezte egyetlen nemzetközi politikai hatalom, hogy miért is vesztett hazát, családot, állást, egészséget, hogy végül fiatalon letarolja a halál. Az ő és társai sorsa szertefoszlik a világ érdektelenségében, pedig a számuk milliókra rúg. Szép Márta A Rothermere angol családdal való kapcsolat Minden hazáját szerető igaz magyar ismeri ezt a nevet. A szovjet megszállás előtti Magyarországon iskolákban tanították, ismertették az átkos Trianoni diktátumot, aminek következtében hazánkat feldarabolták és elajándékozták szomszédainknak. Lord Rothermere emelte fel szavát elsőként a szégyenletes szerződés ellen. Somogyi Oszkár volt nevelője és tanítója az 1925- ben született fiának, aki a közelmúltban hunyt el Párizsban. Somogyi Oszkár tájékoztatta Lord Rothermert hazánk szerencsétlen sorsáról. Mi hazánkat szerető magyarok hálával tartozunk ezért Somogyi Oszkárnak. Az Angliai Magyar Szabadságharcos Szövetség kép-viseletében v. Szakály János és Ellenbacher Károly kaptak meghívót a 900 éves Westminster Abbey-ban tartott hálaadó gyászmisére, ahol az angol miniszterelnök feleségével, miniszterek, képviselők, barátok, tisztelők, mintegy kétezren jelentek meg. Jelen volt Szentiványi Gábor magyar nagykövet, a köztársasági elnököt képviselve, s úgyszintén a magyar sajtóattasé is. A szertartás alatt a Budapesti Fesztivál Zenekar egy Wolfgang Amadeus Mozart darabot játszott, majd Tokody Ilona magyar énekesnő a Csitári hegyek alatt című dalt énekelte magyar nyelven. Megható volt magyar dalt hallani ebben az ősrégi Abbey-ban. Szakály János levélben köszönte meg az elhunyt családjának a gyászmisére való meghívást. "A Rothermere család neve időtlen-időkig fog élni a magyar milliók emlékezetében" - írta levelében v. Szakály János.
