Amerikai Magyar Újság, 1999 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1999-04-01 / 4. szám
22 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 1999. április MAGYAR-MAGYAR CSÚCS, A CSALÓDÁS CSÚCSA?... ”Geopolitikai dimenziókat kapott a Budapesten megtartott magyar-magyar csúcs. A gyalogmagyar szemszögéből nézve akár a semmi csúcsról is beszélhetnénk. Rendezők és résztvevők megint kipipálhattak egy programot a keletközép-európai politikai turizmus ez évi eseménynap- , tárából: megvolt, jó volt, túl vagyunk rajta, jövőre veletek ugyanitt. A legfontosabb kérdések a csúcs előtt merültek fel, kit hívjanak meg ki kit képvisel, ki hova üljön, ki mit mondjon a sajtónak, no meg milyen intézkedések foganatosítandók a tanácskozás kellő zártsága és a résztvevők személyi biztonsága érdekében. A határon túli magyarok (nemzetpolitikusok, értelmiségiek, közvélemény-formálók, átlagérdeklődők) szkepticizmusát e tanácskozás messzemenően igazolta. Horn Gyula már 1995-ben kijelentette: az euroatlanti integrációnak mindent alá fog rendelni a magyar kormány. A külpolitikai folyamatosság és koherencia érdekében a jelenlegi polgári kormány sem szándékozik mást tenni, legföljebb egynémely közérzet javító, odafigyelést demonstráló gesztusra és mondatra hajlandó a határon túli nemzetrészek irányába. Sőt mi több a mostani csúcs előtt inkább a környező államok felé mutatta mosolygós arcát a budapesti kabinet, "nehogymán" rossz néven vegyék, ha négy-öt magyar összehajol. Martonyiék az előző koalíció internacionalista udvariasságára is rálicitáló diplomáciai dörgölőzéssel igyekeztek megtenni mindent azért, hogy ne legyenek negatív visszhangjai eme újabb össz- magyar vikendnek Természetesen hiába. Legalábbis a román sajtó őrjöngő hörgéseiből, illetve az erdélyi magyar "radikálisok" ellen indított újabb jogi-politikai hajszából ítélve. (Jut eszembe: amikor nemrég Kovács exkülügyér Bukarestben járt intemacionálézni, nem átalotta balos tájékozottságát azzal ecsetelni, hogy ismeretei szerint a korábbi erőteljes magyarellenesség visszaszorúlt a román sajtóban. Hol él ez az ember? Kik súgnak neki?) Orbán Viktor jól fésült nyitóbeszéde fölsorakoztatta az ilyenkor szokásos diplomatikus üresjáratokat, paneleket, européer lózungokat, jószerével csak Magyarország NATO- csatlakozására és EU- tagságára összpontosítva. Merthogy ettől nekik ott a trianoni-schengeni határok mögött milyen jó dolguk lesz, s nekünk itt azokon túl dettó. Én még Orbántól ilyen kevéssé szellemes szpícset nem hallottam-olvastam. Jó, tudom miniszterelnökként ma már neki is bele kell illeszkednie bizonyos klisékbe, de a Hom-fokot mégsem ártott volna megkerülnie! Egy NATO-tagállam Magyarország vezetője határozottabb, erőteljesebb, "nemzetféltöbb" üzenetet intézhetett volna azon államokhoz, amelyekben a magyarok egyéni és kollektív jogai legföljebb írott malasztként szerepelnek senki által tiszteletben nem tartott dokumentumokban. Mit mond erre Orbán Viktor? "Megelégedéssel tapasztaljuk, hogy a határon túli magyar kesebbségek legitim szervezetei saját országaikban - akár ellenzékben, akár kormányon - a demokrácia, a piac gazdaság és az euroatlanti integráció iránt elkötelezett politikai erők megbízható szövetségesei" Tapasztalatai ezek szerint rendkívüli hiányosak Vagy egyszerűen csak félreinformálták Mert például az RMDSZ megbízhatónak mondható szövetségese ugyan koalíciós pamereinek, ám azok korántsem egyértelműen elkötelezettjei az Orbán által felsorolt értékeknek A Markó-féle RMDSZ olyanokkal adta össze önmagát és általa az erdélyi magyarságot, akiktől számunkra semmi jó sem származott és nem is fog. (Kivéve a hatalom izébe belekóstolt RMDSZ- nomenklatúrát, amelynek nyilvánvaló érdeke részt venni a ma Romániában folyó osztogatásban-fosztogatásban. E szűk réteg kedvéért egy válogatott társaság - az SZKT - rendszeres időközönként szavazatával erősíti meg Markóék hitvallását: nincs harmadik, netán önálló út, végsőkig ki kell tartani a katasztrófakormányzás mellett. A vég pedig nagyon közel van - az RMDSZ számára mindenképpen...) Három évvel ezelőtt Orbán Viktor még a Fidesz elnökeként az egész magyarság létrehozandó Nemzeti Egyeztető Tanácsot szorgalmazta, akkor Homék lehurrogták és elrohantak aláírni Iliescuval az alapszerződést, ma már ugyan az az Orbán Viktor (vagy nem ugyanaz?) évi egy darab "állandó" összmagyar értekezletre hívja, ha ráér. A kettős állampolgárság forszírozását még koalíciós partnereinek sem ajánlja, az autonómia szót ki sem ejtené a száján, a csúcsértekezlet után pedig már meg sem jelent a 'nemzetközi " sajtóértekezleten...' - írja az Erdélyi Naplóban Dénes László "A csalódás csúcsa" című írásában. —A Neue Zürcher Zeitung a budapesti magyarmagyar találkozóról szóló beszámolójában úgy értékeli, hogy "a magyar külpolitika alakítóinak ritka mutatványt sikerült végrehajtaniuk a kisebbségi politika kényes területén. Magyarország úgy demonstrálta, hogy aggasztja a határon túl élő körölbelül hárommillió magyar sorsa, hogy közben ebben nem találtak kivetnivalót szomszédai" A szerző benyomása szerint a résztvevők, a magyar politikai pártok vezetői, sőt még az ellenzéki magyar lapok is elégedettek voltak a találkozó eredményeivel. A tudósító megemlíti, hogy most hiányzott az 1996-os találkozó idején izgalmat okozó "autonómia" kifejezés. Akkor ugyan egyesek utaltak arra, hogy autonómia alatt a magyar kisebbség korlátozott jogait érti, de ezt a kifejezést Romániában sokan reflexszerűen a palesztinok autonómiájával és az önálló állam megteremtésére irányuló szándákukkal hozták összefüggésbe. Mint írja "a konferencián sok szó esett arról, vajon magyarország EU-csatlakozása után alkalmazza-e a schengeni megállapodást, és vízumra kötelezi-e határon túli honfitársait. A budapesti megfogalmazás szerint nincs napirenden a hosszabb ideje kisértő kezdeményezés, hogy adjanak kettős állampolgárságot a szomszédságban élő magyaroknak”. A cikkírónak a Vajdaságra vonatkozó nyilatkozatban az tűnt fel, hogy már nem 400 ezer, hanem csak 300 ezer ott élő magyarról beszéltek. Idézi Orbán Viktort, aki kifejtette: reméli, hogy a koszovói kérdés megoldása után e korábban szintén autonóm helyzetének rendezésére is sor kerül. Ki honi nyelvünk mellett van, nemzetünk létét hordja szívében. /Széchenyi/
