Amerikai Magyar Újság, 1998 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1998-03-01 / 3. szám
28 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 1998. március Hogyan áll az amerikai magyar szervezetek egyesülése és együttműködése? Pásztor László jelenti Washingtonból. Az Amerikai Magyarok Országos Szövetsége (AMOSZ) 1994. évi közgyűlése (Pásztor László írásban beadott javaslata alapján) úgy döntött, hogy megpróbálja azt a három országos szervezetet egyesíteni (az AMOSZ-t, az Amerikai Magyar Szövetséget (AMSZ) és a Magyar Amerikaiak Országos Szövetségét (MAOSZ), amelyek 1984-ig egy szervezetet képeztek. Ennek alapján az első egyeztető megbeszélésre a hasonló MAOSZ igazgatósági határozat után, valamint az AMSZ részvétellel került sor még 1994 novemberében dr. Nádas Gyula résztvételével. Sajnos a MAOSZ kizárta tagjai sorából azokat az igazgatókat, beleértve igazgatósági elnökük Harkay Pétert is, akik az egyesülésre szavaztak. Az AMSZ pedig elnöküket, Nt. Dömötör Tibort nem választotta újra, aki ezen az egyeztető tárgyaláson az AMSZ-ot képviselte. így a tárgyalások elakadtak. Az AMOSZ igazgatósága 1997 márciusi igazgatósági ülésén úgy határozott, újra Pásztor javaslata alapján, hogy az AMSZ-szal megkezdi újra az egyeztető tárgyalásokat. Erre a célra a régi egyeztető bizottságukat három új főtisztségviselőjükkel és Bánkuty Géza igazgatójukkal egészítették ki. Egy egyeztető megbeszélésre az AMSZ elnökénél, ft. Mustos Istvánnál Passaic, NJ-ben 1997. május 3-án, a két intézmény meghatalmazott bizottságai között sor is került. Ezen a megbeszélésen azonban az alapszabály egyeztet- getésen kívül, csak egy szándéknyilatkozat aláírására került sor. Ezen a megbeszélésen az AMOSZ az AMSZ-tól szóban, majd július 12-én írásban is kért bizonyítékokat, hogy a törvénynek megfelelően működnek-e. A következő igazolásoknak kellett volna lenni arról, hogy az AMSZ-nak van a törvény szerint előírt bejelentett hivatala és "Statutory Agent"-je, meg van-e az adómentessége és főleg az úgynevezett "group exemption"-ja; a törvény által is előírt tag-nyilvántartása; az AMSZ nevében tárgyalók törvény- szerű megválasztásáról és működéséről hitelesített jegyzőkönyv és ellenőrzött pénztári jelentés; valamint egy nyilatkozat, hogy az AMSZ ellen nincs semmi megterhelés, illetve jogi eljárás folyamatban, ami a fuzionált szervezetre hárulhatna át? Az AMSZ ezeket a bizonyítékokat, hogy egy szabályos egyesülést végre lehesen hajtani, nem juttatta el sajnos még az AMOSZ rendkívüli közgyűléséig sem az AMOSZ illetékeseihez. Ezen felül a valóságnak meg nem felelő nyilatkozatot is adtak ki, mintha az AMOSZ és az AMSZ egyesülése már befejezett tény lenne és az AMOSZ vezetőségét az AMSZ is megválasztotta volna. Mindezek miatt az AMOSZ delegátusai az egyesülést az 1997 évi, erre a célra összehívott rendkívüli közgyűlésükön nem tudták kimondani. De azt elhatározták, hogy a törvényes egyesülés kérdését az 1998- ban esedékes közgyűlésükön újra napirendre tűzik. Ennek a tájékoztatónak megírására azért lett szükség, mert az AMSZ és azok, akik a szükséges dokumentációt nem tudták előteremteni, hogy az egyesülést meglehessen valósítani, azt a valótlan hírt terjesztik, hogy azt az AMOSZ és annak az idősebb korosztályhoz tartozó vezetői akadályozták meg. A fentiekből nyilvánvaló, hogy az AMSZ jelenlegi vezetőit terheli a felelősség, hogy az egyesülés még mindig nem valósult meg. Az AMOSZ a közgyűlésén azt is elhatározta, hogy addig is, amig az egyesülés megvalósul, törekedni fognak az Amerikai Magyar Országos Szervezetek Elnökségének tanácsát létrehozni a már létező együttműködések formali- zására a magyarság érdekeinek jobb szolgálata érdekében. Egyébként az AMOSZ már évek óta jó együttműködést alakított ki a 110 tagintézményén kívül, más nemzeti elkötelezettségű szervezetekkel és intézményekkel, mint például a felvidéki, erdélyi, délvidéki bizottságokkal, szabadságharcos és volt politikai fogoly szervezetekkel és az AMSZ együttműködésre kész vezetőivel. Ez azt jelenti, hogy az együttműködés az AMOSZ aktív résztvételével nagyrészt már meg is valósult a magyarság érdekében aktív amerikai magyar intézmények nagy része között. Abelovszky Eliz KORINTHOSZI CSATORNA Kétszer áthajóztam rajta. Megcsodáltam a ferdére metszett homok-követ. Hasznos szépség, célszerű művészi munka, mert kikerüli a Peloponnesoszi sziget-övet. Néró ötlete volt ez a híres vízi út... Legalább is máig róla ezt beszélik... Néró meghalt,...félbemaradt a munka, s a múlt közönye fedte, több, mint ezer évig. De rövidebb út kellett az antik Athén fele... a pénzes turistának kevés az ideje, s a repülés merész volt... álomnak is tán. Feléledt a vágy a nyolcszázas évek végén... s a görögök álmát a franciák pénzén valóra váltotta a magyar Türr István. (Athén, 1967)
