Amerikai Magyar Újság, 1998 (34. évfolyam, 1-12. szám)

1998-03-01 / 3. szám

1998. március

AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG

5

STOLMÁR G. ILONA

"MAI-SZERZŐDÉS" - HOLNAPI RABSZOLGASÁG

Mottó: ‘Egyetlen olyan biológiai képződmény ismert, amelynek célja a végtelen növekedés: a ráksejt, amely globalizálódni óhajt, és hajlama szerint többségi befolyást kíván szerezni a provinciális szövetek felett.” (Csáky István)

Az ENSZ 1995-ös beruházásokról kiadott összefoglaló jelentésének (World Investment Report) adatai jól mutatják, hogy a globalizáció nagyon kevés rendkívülien gazdagokra, és világméretű, végleg leszakadó szegényekre osztotta fel a Föld népességét. A világ beruházásainak 50%-a 25 USA-be- li multinacionális cég tulajdonában van, árukereskedelmük nevezett évben 7000 milliárd(!) dollár volt. ugyanannyi, mint a világ összes többi részének kereskedelme együttesen. A jelentés is leszögezi: a multinacionális hatalmasságok csak a piacok megnyerése érdekében végezték befektetéseiket -- írja a Toronto Star c. kanadai napilap (1997. okt. 28 ). Ugyanebben a számban a kiváló világgazdasági elemző, David Cranes tudatja: “A nemzetközi multinacionalista vállalatok jelentősége és hatalma egyre növekvő vitát indíthat el Kanadában és más országokban, ahogy a fejlett országok - ahol a nemzetközi vállaltoknak tulajdonosi és ellenőrzési jogaik vannak - egy többoldalú beruházási egyezményt tárgyalnak. Ennek az egyezménynek az a célja, hogy meghatározza és törvénybe iktassa a nemzetközi vállalatok jogait, és korlátozza a kormányok szerepét annak meghatározásában, hogy a nemzetközi (multinacionális) vállalatok mit tehetnek a fogadó országokban. Ennek az egyezménynek a megkötési határideje 1998 májusa, amikor az OECD pénzügyi és kereskedelmi miniszterei az éves minisztertanácsi értekezletüket tartják. ”

Ez a “szerződés” vagy egyezmény a MAI (Multilateral Agreement on Investment) - Multilaterális Befektetési Megállapodás (MBM) 90 százalékig elkészült, mégpedig a nyilvánosság teljes kizárásával. Vajon miért így? Kanadában és Amerikában nagy vitacsoportok alakultak, miután az említett, hamarosan aláírásra kerülő dokumentum léte és legalább bizonyos részletei napvilágot láttak. Magyarországi lapokban mindeddig egyetlen sort sem olvastam róla, holott OECD-tag ország vagyunk. A síri csend és a nagy titkolózás persze nem véletlen! Az EU-csatlakozás gyerekjáték ahhoz képest, amit a MAI aláírása okoz Hazánknak. Afelől meg ne legyenek kétségeink, hogy ha a Hom-Kuncze-Surányi-Medgyessy banda marad az ország élén, lihegve rángatnak bele minket a megsemmisülésbe.

A Boston Act nevű, MAI-t ellenző szervezet szerint a készülő szerződés: “a pénzhez való jog” alaptörvénye. Arra irányul, hogy egyenlő esélyt biztosítson a beruházóknak tőkéjük és profitjuk szabad áramlásával a résztvevő nemzetek között, beleértv e a gyártóműveket. Jogot adna a multinacionális vállalatoknak arra. hogy bepereljék a kormányokat, ők azonban nem lennének elszámoláskötelesek a lakosság jóléte és bolygónk állapota tekintetében. Ez a szerződés megkönnyítené a nagyberuházók számára tevékenységük kiteijesztését új területekre, mégpedig a helyi törvények felülbírálásával.

Az amerikai szenátusban tavaly őszre tervezték a szerződés ratifikálását, mégis csend van körülötte. Talán néhány honatya is rájött, hogy a globalizáció a leghatalmasabb államokat is felemésztheti, hiszen itt nem egyes országok érdekeiről, hanem kizárólag a nemzetekhez nem kötődő "nagytőke” egyéni és mindenekfeletti érdekeiről van szó: minél kevesebb nemzetközi akadálya van a nyersanyagok, a pénz és a termékek szabad áramlásának, annál nagyobb lehetőségük és erejük van a befektetőknek a gazdaság globális irányítására. Márpedig tudjuk: az Új Világrend megteremtése nem egy ki- taláció és nem szélsőjobboldali demagógok fixa ideája, hiszen errefelé naponta hallhattuk erről a politikusok szónoklatait évtizedeken át, s a helyzet csak annyiban változott, hogy mára új elnevezést találtak ki ugyanarra: a “globális világrendet”.

Az elmúlt évzitedek történései, intézkedései és szerződései mind ebbe az irányba, a "globális világrend - egy világkormány” megteremtésének megvalósulása felé mutatnak. A nemzetközi kereskedelem szabályozásának csökkentése a GATT. a Világkereskedelmi Szervezet létrehozásán keresztül már megvalósult. A pénz is szabadon váldorol a nemzetközi bankok között, a beruházásokra azonban mindeddig nem volt ilyen átfogó liberalizált nemzetközi szabályozás. A MAI - amelyet alkotói szeretnek “multinacionális alkotmánynak” nevezni - a befektetések kategóriájába tartozóan értelmez minden vagyonhoz való tulajdon- vagy szerződéses jogot, akár direkt, akár indirekt birtokolja a befektető, de magában foglalja az intellektuális jogokat, a pénzügyi osztalékot és az ingatlanokat is.

Az eddig ismert MAI-tételek azt bizonyítják, hogy a nemzeti kormányok - parlamentjeikkel együtt ~, valamint a helyi önkormányzatok tulajdonképpen teljesen fölöslegessé válnak, mert a multinacionális vállalatok olyan hatalmat kapnak az egész világ minden országa felett, hogy a feltételeket a továbbiakban ők diktálják. Az az ország, amely aláírja a szerződést, öt évig nem léphet ki belőle, és a kilépés után még 15 évig érvényben maradnak a MAI-ban rögzített feltételek minden befektetéssel kapcsolatban. Ez nemcsak egyes befektetések ügye, hanem azt jelenti, hogy húsz évre korlátozza az