Amerikai Magyar Újság, 1998 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1998-03-01 / 3. szám
4 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 1998. március lehet más szabadságról, a nép szabadságjogairól sem beszélni. A nép nevében lefoglaltak hát egy nyomdagépet a Länderer és Heckenast nyomdában és a cenzúra mellőzésével kinyomtatták a Nemzeti dalt és a 12 pontot. Ekkor született meg Magyarországon a sajtószabadság és erre emlékezünk ma 150 esztendő után. A nagy elődök példáját kell követnünk és március 15-e az a tiszta forrás, melyhez visszanyúlhatunk, amelyből mindig meríthetünk. A sajtó ma is szabad, mindenki azt ír, amit akar, de ebben nem mindig van köszönet. Mert a szabadsággal nemcsak élni lehet, de visszaélni is. Az újságok zöme semmibe veszi a jóizlést, alpári a nyelvezet és a stílus romlásánál csak a magyar nyelv kerékbetörése fájdalmasabb. A magyar sajtó színvonala elképesztő módon lesüllyedt. Mivel ma valóban mindent ki lehet nyomtatni retorzió nélkül, ez sokakat arra csábít, hogy tárgyilagos tájékoztatás helyett félreinformálják a közvéleményt. A sajtó szabaddá válása sajnos nem járt együtt a szellemi felemelkedéssel és némelyeknél olyan alantas indulatokat szabadított fel, amelyek szöges ellentétben állnak a magyar sajtó nemes hagyományaival. A mai magyar újságírótársadalom jobbik részének kötelessége, hogy ezen változtasson. Ezért dolgozik immár több mint harminc éve a Szabad Magyar Újságírók Szövetsége és ehhez a munkához igyekszünk erőt meríteni 1848 forradalmi ifjúságának tetteiből. A feladat nem künnyű, de ha a múlt nagyjainak nyomdokain haladunk, visszaszerezhetjük a magyar újságírás rangját és tekintélyét. Mindenekelőtt változtatni kell a hangvételen és mindig szem előtt kell tartanunk, hogy a demokratikus gondolkodás ismérve a tolarencia. Aki nem képes tolerálni a mások véleményét, az sohasem fogja megérteni, mi a demokrácia. 1998. március idusán, a Szabad Magyar Sajtó napján Stirling György a SZMUSZ tb. elnöke * * * GABLER ANTAL DICSŐ MÁRCIUS Petőfi, Jókai, Pilvax kávéház, Tavaszi mámor - kokárdás menet; A Nemzeti dal nyomán újra feltámadt a Szabadság szele a pesti ég felett. Magyar dal zúgott minden utcán, És lelkesedett Pécs és Debrecen: Ezrek indultak Kossuth seregébe Harcolni bátran a zsarnokság ellen. ANZIKSZ Gyönyörű a cserháti táj. Lágy dombok között megbúvó kicsiny falvak, itt-ott még élő népviselet. Nyáron zöldellő erdő, ősszel sárguló avar keretezi a pazar látványt. Érdemes néhány dolgot villanásnyira közelebbről is szemügyre venni. Kicsiny falu. Gyönyörű palóc házikók kihalóban lévő lakossággal. Roskadoznak a házikók, de mostanában egyre többet tataroznak, szabályosan kirittyentenek a városból hozatott mesteremberek. Ezek a házak a németeké, akik néhány hetet a sajátjukban töltenek itt nyáron. Mikor nincsenek itt, valamelyik helybéli öreg gondozza a kiskertet, nyírja a füvet. Másik falucska messze bent a Cserhátban. A munkanélküliség ötven százalék feletti. Finnek és németek, a szomszédos faluban írek, skótok, angolok laknak itt nyáron a sajátjukban, nagyon barátságos emberek. Pár kilométerrel odébb egy egészen más világ. A halódó faluban bagóért kapható vályogházikókban cigány- családok költöznek. Szabályos öngettó. Víz van, csatorna, pláne gáz itt sosem lesz. Minden második házban van egy óriási hangszórós rádió, egyikből cigányzene, a másikból rockzene szól, hihetetlen hangerővel egész nap. Kisebb szigetekben élnek az öreg "parasztok" vér- mérsékletük szerint megadóan vagy dacosan őrizgetve tyúkjaikat. Megint odébb hihetetlen nyomor. Láttam csendesen sirdogáló beteg emberpárt, január közepén, háromnapnyi tüzelővel. A cukorbeteg ember ágya mellett ott hevert a diéta leírása, egyen húst, sajtot. Ilyen helyen a segélyező nagyúr. Mondják, hogy a segélybónt a segélyező boltjában kell levásárolni, aki egyébként a baloldali értékek helyi képviselője is egysze- mélyben. A főút mellett már más világ van. Eszelősen gazdag cigánycsaládok építenek rikítóan pazarló házakat viskók közé. Hírlik, hogy politikai szerepet, vagy szereplőt is vesznek maguknak a jövőben. Egyre több falu van, amelyik megrázza magát. így vagy úgy, de elindul valamerre. Rendezvényeket szervez, vásárt, lovasnapot, kiállítást, bármit, igyekszik magához csalogatni a világot. Óriási erőfeszítéssel, óriási munka- nélküliséggel óriási etnikai feszültséggel, az értelmiség elvándorlása mellett igyekszenek túlélni a mát, az elviselhető holnap reményében. Ezek a falvak a cserháti képeslap legszebb képei. Frisch Oszkár * Címlapunkon Petőfi Sándor, Szalay Gyula (California), az Amerikai Figyelő című folyóirat szerkesztőkiadójának rajza.
