Amerikai Magyar Újság, 1998 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1998-01-01 / 1. szám
1998. január AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 5 A SZMÚSZ1997. ÉVI KÖZGYŰLÉSE November 29-én a clevelandi Magyar Társaság által rendezett Magyar Kongresszus keretében tartotta meg évi közgyűlését a Szabad Magyar Újságírók Szövetsége. Kiss Barnabás elnök rövid bevezetője után Soós József főtitkár számolt be a szövetség elmúlt évi munkájáról, majd a kongresszus két magyarországi vendége Dr. Giczy György, a Kereszténydemokrata Néppárt elnöke és Dr. Hasznos Miklós, országgyűlési képviselő, a SZMUSZ egyik alelnöke, tájékoztatta a resztvevőket a hazai média jelenlegi helyzetéről * Dr. Hasznos Miklós Az emigrációs sajtó fokozott szerepe Hadd mondjam el a tisztelt újságíró kollégáknak, hogy én már akkor is tagja voltam álnéven ennek a közösségnek, amikor Magyarországon még nem zajlott le a rendszerváltás. Ugyanis bátrokodtam olyan cikkeket írni, amiket akkor Magyarországon sehol, senki nem mert közlésre vállalni. Őszintén megmondom: én sem mertem vállalni, hogy saját nevemet íijam az emigrációs sajtóban megjelenő cikkeim alá. amelyek a Katolikus Magyarok Vasárnapjában jelentek meg. Út Illés néven írtam, latinul utilis hasznost jelent, tehát kissé ferdítve, Út Illés = Hasznos. Utólag megtudtam, hogy kb. 9 hónapig az egész politikai rendőrség kereste Magyarországon, hogy hol lakhat Út Illés és vajon kicsoda, de nem találtak sehol ilyen nevű magyar állampolgárt. Nincs is, így beletörődtek. Innen ered a kapcsolatunk, sőt továbbmegyek, egy nagyon hathatós segitsé- get kaptunk a Youngstown-i ferences nyomdától: ők készítették a legjobb, legkifejezőbb választási plakátunkat. Aztán eljött 1990, megjött annak a bizonyos rendszerváltásnak a reménye, és mindnyájan azt hittük, hogy megoldódnak a problémák, csak idő kérdése: kifejleszti magát a demokrácia, kialakulnak a demokratikus automatizmusok, lesz igazán szabad, magyar szellemű sajtó. Ezzel szemben viszont mára eljutottunk odáig, hogy ki kell mondani: soha nagyobb szükség nincs az emigrációs sajtóra, mint most! Hadd támasszam ezt alá két konkrét példával. Megjelent Magyarországon az ügynöktörvény. Ugye, mindenki tudja, miről van szó? Aki tagja volt az ÁVÓ-nak. nyilaskeresztes pártszolgálatos vagy pufajkás volt - tehát az ‘56-os forradalom leverésében aktívan részt vett vagy titkosrendőrségi ügynök volt, a Hom-kormány által hozott jogszabály szerint át kell világítani. Akiről megállapítják, hogy az volt, felszólítja egy bírói testület: mondjon le. Ha nem mond le az illető, akkor megjelenik a Magy ar Közlönyben, hogy XY az ügynöktörvény hatálya alá esik. ennek és ennek a szervezetnek ilven vagy olyan minőseégben volt tagja. Amikor ez megtörtént és eljutottak a H betűben Horn Gyuláig, a bírói testület telejesen természetesen Horn Gyulát is felszólította, hogy mondjon le. mivel ő pufajkás volt, azaz szovjet katonai alakulatok mellé szegődött egykori, szétvert ÁVÓ-s egységekből verbuvált fegyveres karhatalmi alakulatnak volt a tagja. Erre Horn Gyula azt mondta: ugyan már, miért mondjon ő le? Hát őróla mindenki tudja, hogy ő pufajkás volt. Na és?! Ezt mondja a miniszterelnök, akinek esküje szerint az a feladata, hogy a magyarországi törvényeket végrehajtsa, ebben az esetben azt, amit az ő kormánya hozott. Ezután én tartottam egy sajtótájékoztatót, amin nagyon szép számmal jelentek meg az újságírók, fiatalok idősek, rádiótól is. Elmondtam nekik, hogy ez egy olyan erkölcsi fertő, mintha én azt mondanám: én most elmegyek és kirabolok egy bankot, aztán másnap egy hirdetést teszek közzé, hogy én raboltam ki a Nemzeti Bankot, aztán a jogrend szerint kb. 3 év múlva kerül rám a sor. hogy ügyemet tárgyalják, de akkor én azt fogom mondani, ugyan kérem, mi a fenének idéznek engem ide? Miért van itt tárgyalás? Hát én nem megmondtam 3 évvel ezelőtt újsághirdetésben, hogy én raboltam ki a bankot? Na és akkor mi van?! A másik: mit szóltak volna Magyarországon, ha mondjuk v alamikor a ‘80-as években egy nyilaspárszolgálatos lett volna Magyarország miniszterelnöke? Ugye, ez micsoda abszurd? Elsápadtak az újságírók: hogy lehet ezt kimondani? Csak gondoljanak bele - mondom nincs semmi különbség. A nyilas pártszolgálat ugyanúgy önkéntes volt, mint a pufaj- kásság. A nyilas pártszolgálatosok ugyanúgy fegyverrel szolgáltak egy idegen hatalmat, mint ahogyan a pufajkások az orosz tankok mögött sompolyogtak vissza. És ugyanúgy magyarok ellen irányult egyik is. mint a másik. Mi a különbség a kettő között? Semmi! Nagy kíváncsisággal vártam, mi fog megjelenni másnap a sajtóban. Semmi! Még az sem jelent meg, hogy sajtótájékoztató volt. A másik példa: Bős-Nagymaros ügyében a hágai ítélet után ugyanabban a cipőben jártunk. Sajtótájékoztató, kivonul az egész sajtó - de másnap még csak meg sem említik, hogy mi erről a kérdésről egyáltalán beszéltünk. Miről van szó megint? Arról, hogy a kormány, illetve az egyik poszt- kommunista kormány vezető mindenki feje fölött átnyúlva, megegyezik a másikkal, a szlovák Meciarral. A két elvtárs egymás között elintézi a dolgot, ha kell, akár két gátat is építünk. a társadalom meg minderről semmit sem tud. Nem tud róla a parlament sem. Majd utólag bejelentik, hogy megye- gyeztünk! Az ezután tartott sajtótájékoztatón azt mondtuk: elemi kötelessége egy kormánynak kidolgozni azt a nemzeti minimumot, hogy mi a tárgyalási alap, eddig hátrálunk és nem tovább! De úgy odamenni, hogy mindegy, mit, majd alá- íijuk, aztán kész, ilyen nincs! Azaz: van. így születtek meg az alapszerződések is. Nem voltak nekünk feltételeink, mi csak aláírtuk, aztán azt mondták, hogy ennél jobbat nem lehetett kötni. Hát akkor miért kellett megkötni? Ha ők is elismerik, hogy rossz, akkor nem szabad megkötni. Ennek a sajtótájékoztatónak a teljes anyagát elküldtük Interneten, és az Amerikai Magyar Újság novemberi számában olvashatták. Ha megnézik a decemberi számot, ebben is van megint olyan
