Amerikai Magyar Újság, 1998 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1998-01-01 / 1. szám
6 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 1998. január anyagunk, amire nem akadt hazai sajtótermék, amely leközölte volna. Tehát nekünk rendkívül fontos az emigrációs magyar sajtó, mert csak így biztosított, hogy nyomtatásban megjelennek olyan gondolatok, amiket otthon eltitkolnak. Mit tudunk tenni, hogy közelebb kerüljünk a tömegekhez, a választókhoz, ha nincs se tévénk, se rádiónk, se sajtónk? Hát. mint a vándorköszörűs, járjuk az országot, elmegyünk 30 emberhez, 50 emberhez vagy 500-hoz, és mindenütt elmondjuk, hogy “Magyrok, testvérek, amit itt hallotok, annak csak 2 százalékát jegyezzétek meg és mon djátok el a barátoknak, ismerősöknek, munkatársaitoknak, hogy igenis van alternatíva, nemcsak a szociállibe- rális célok léteznek, nemcsak európaiság, szabadrablás, privatizáció”! Ma már azt mondja az egyszerű pesti ember, hogy ‘Itt nem rendszerváltás volt, hanem gengszterváltás, és nem piacgazdaság van, hanem pimaszgazdaság”. Pofátlanul kilopják az ember zsebéből a pénzt selejtes arukért és istenítik a fogyasztói társadalmat. Az a cél amit akkor látunk. ha bekapcsoljuk a televíziót. A Magyar Közszolgálati TV tulajdonképpen már csak reklámokkal van tele, és ha politika is van, az csak a kormánypárt dicsőítése lehet, az csakis a szakértő kormány véleménye lehet, az ellenzék kritikája sehol nem jelenik meg. Mi csak azt tudjuk tenni, hogy vándor- köszörűsként de facto elmegyünk az emberekhez. Nincs más eszközünk. És van az emigráció sajtója, amit megjelenés után elküldtök hozzánk. Azt mi mind lesokszorosítjuk, elküldjük az alapszervezeteinkhez, hogy azok is terjesszék tovább, mert az egyszerű embert az fogja meg nagyon, amit írásban is lát. Ez a feladata a mostani magyar emigrációs sajtónak. Ezt az utolsó csatát meg kell vívni. Bármennyire is furcsán hangzik ez, azért az utolsó csata, mert ha elveszítjük, akkor szinte nyomtalanul elmúlik az a generáció, amelyben még volt erkölcsi felelősség, hazafiság, hazaszeretet. Az, amelyik nem csak azt nézi, mennyi van a bankszámlámon, mikor tudom a kocsimat kicserélni, mikor kapok igazgatósági tagságot, ha a kormányt támogatom. Nem, mi szeretnénk eljuttatni az igazat az emberekhez, és ha az igazság eljut oda, ahová mi szánjuk, akkor bízunk abban, hogy fel lehet rázni vészhelyzetben a társadalmat. Mindig fel lehet rázni még a közömböst is. Ha a ti segítségetekkel meg tudjuk értetni velük azt, hogy ha árvíz van, akkor senki nem azt nézi, van-e programod és milyen az, hanem viszi a homokzsákokat vagy menti a holmiját. Ez az 1998-as választás ilyen vészhelyzet Magyarországon. Ezt kell eljuttatni az emberek tudatába. És ha ezt meg tudjuk oldani, akkor a mostani hallgatag 50 százalék fele mozgósítható. Biztos vagyok abban is, hogy ez a tömeg nem a szociálliberális kormányzatot fogja támogatni. AMERIKAI FIGYELŐ —-HUNGARIAN SENTINELIrodalmi, kulturális, politikai havi folyóirat. Megjelenik havonta. Előfizetési díj évi 16 dollár. Hírek, közlemények, hazai lapszemle. Kérjen mutatványszámot. Cím: P. O. Box 1202, Glendale, CA 91209-1202 Solmár G. Ilona REMÉNYTELENÜL? Választási év elé nézünk, 1998 sorsfordító esztendő. Eldönti, hogy fennmard-e Magyrország, magyarként, vagy mindennek vége, az ország maradékát is áldják mostani uraink, s beolvasztanak minket a nagy európai kavarodásba, cipőpucoló- nak. utcaseprőnek... Ha visszatekintünk az elmúlt évre, főleg a Hom- Kuncze-kormány bő három és fél éves tevékenységére, semmi jót, semmi magyar érdekű törvényt, intézkedést nem tudunk találni. Kiárusították az országot! Ám ha ezt valaki szóvá teszi. azonnal megvádolják: ellenzi a külföldi működő tőke beáramlását, pedig egyedül az lendítheti fel a magyar gazdaságot. Ezzel a válasszal, tapasztalataink alapján, több súlyos baj is van. Egyrészt Magyarországra többnyire nem a működő, hanem a karvalytőke áramlott be. Másrészt nem is bárminek a működtetési szándékával, hanem piacvásárlásért. Ez okozta a fillérekért megvásárolt gyárak, üzemek, termelőegységek megvásárlás után szinte azonnali bezárását és a dolgozók utcára kerülését. A munkanélküliség addig ismeretlen, de elviselhetetlenül súlyos terheit azonban az egész társadalomnak kellett elviselnie, azt nem a “működő” tőkések viselték! A Hom-Kuncze-kormány privatizáció címén eladta a minden nemzet számára stratégiai fontosságú közüzemeket is. Eladta az energiatermelő és -ellátó rendszereket, mégpedig olyan, a külföldi tulajdonos felé vállalt kormány-garanciákkal, hogy azok érvényesíthetik korlátlan áremelési jogaikat, hogy “beruházásuk”, vagyis a vásárlási ár, mielőbb busásan megtérüljön nekik. Eközben semmiféle garanciát nem kért a fejlesztésekre, kötelező beruházásokra és technológiákra, sem a munkaerő megtartását vagy új munkahelyek teremtését célzó intézkedésekre. Ez egyrészt azt eredményezte, hogy Hazánk energiaellátása teljes egészében a külföldtől függ: ha nem emelhetik számukra megfelelően az áraikat, vagyis nem szerezhetnek általuk megfelelőnek tartott extraprofitot, egyszerűen “lecsapják a közpnti kapcsolókat”, és Magyarország sötétbe borul, hidegben didereg majd. Másrészt a villamosenergia és a gáz ára közel 40%-kal emelkedett az elmúlt évben (novemberig). Ez olyan súlyos terheket rakott az élet minden területén magas áremelkedésekkel küszködő egyszerű polgárok vállaira, amit már nagyon sokan nem tudtak elviselni: egyre többen képtelenek kifizetni felhalmozódott energia- számláikat. ezért sorra kikapcsolják az áramot, a gázellátást, a fűtést a lakásokban, gyakran a lakótelepeken is. Mivel időközben a vízellátási rendszer is “kapitalista” kezekbe került, decemberben már arról olvashattunk cikkeket, hogy a vízdíjtartozásért is megkezdődtek a kilakoltatások. Mindezek elsősorban a családosokat, vagyis végsősoron a (kis)gyermeke- ket érintik. Mi lesz ezekkel? Mi lesz azokkal a magvar gyerekekkel. akikről azt is írták nemrégiben (mégpedig liberális.
