Amerikai Magyar Újság, 1998 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1998-02-01 / 2. szám
_ 1 12 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 1998, február * így lettem vertcsipke készítő, szervező, könyvíró és a magyar csipke történetének kutatója 13 évvel ezelőtt mentem nyugdíjba. Még a munkahelyemen ábrándoztam arról, milyen sok időm lesz otthon mindent rendbe tenni, s a ragyogóan tiszta lakásban olvasni, zenét hallgatni, eljárni múzeumokba, kiállításokra, megismerni fővárosunkat. Megmosolyogtam idős, volt kollégáimat, akik azt mondták: "majd meglátod, egy nyugdíjasnak soha sincs ideje... Hábel Györgyné Gabriella, textiltechnikus Úgy adódott, hogy mire nyugdíjas lettem, szüleim megbetegedtek. A gyermeki szeretet és kötelesség róluk való gondoskodást tette legfontosabb elfoglaltságommá. Maradt azért idő a lakásra is, de nemsokára rájöttem, a "ragyogás" állandó fenntartása nem jelent igazán sikerélményt számomra. Egy alkalommal (1989-ben), a Szent István-napi Mesterségek Ünnepére felmentem a budai Várba. Volt mit bámulni, rácsodálkozni a sokféle kézművességre. Különösen megragadott a csipkeverők fürge ujjai nyomán kialakuló szép csipkék látványa és az egymással összeverődő faorsók kedves hangja. Meg is kérdeztem egy szimpatikus fiatalasszonytól, hol lehet ezt a szép kézimunkát megtanulni? Nálam - felelte. Néhány hét gondolkodás után felkerestem Gervai Mária népi iparművészt, aki valóban megtanított a csipkeverés alapjaira. Tanítás közben sokat mesélt arról, hogy a csipkeverés legalább 4-500 éves kézimunka, a világon csaknem mindenütt művelik. Örömmel mutatta meg saját tervezésű csipkéit, valamint a régi könyvekből, újságokból kimásolt csipkemintákat, rajzokat, amelyeket múzeumokban, könyvtárakban végzett kutatásai során talált. Nagyon szép és értelmes elfoglaltságomnak találtam a csipkeverést, s magam is kezdtem kutatni utána a könyvtárakban. Időközben - a nagy korkülönbség ellenére - szoros barátság alakult ki közöttünk Gervai Máriával. Megmutattuk egymásnak gyűjtéseink eredményeit, s közösen folytattuk tovább a vertcsipkére vonatkozó kutatásainkat. Megkerestünk idős csipkeverőket, gyűjtőket, akiktől sok mintarajzot, csipkét kaptunk, érdekes történeteket hallottunk, s akik megengedték, hogy a birtokukban levő csipke-kincseket lefényképezzük. Sok-sok anyagot gyűjtöttünk így össze, s a mindkettőnkben külön-külön megfogalmazódott gondolatot közösen valósítottuk meg: könyvet írtunk Csipketörténeti érdekességek címmel. Ebben - egy általános áttekintés mellett - a történelmi Magyarország csipkeverő vidékeinek jellegzetes mintáit igyekeztünk bemutatni. A könyv összállítása volt a kisebb munka, sokkal nehezebben találtunk sponzorokat, hitelezőket. Igen nagy anyagi erőfeszítésünkkel, végül is 1995-ben megjelent könyvünk. Szerénytelenség nélkül mondhatom, sikere volt a csipkeverők körében, hiszen nincs mindenkinek lehetősége - különösen vidéken - ilyen jellegű adatok összegyűjtésére. Barátságba kerültünk az ország különböző vidékén magánosán, vagy szakkörökben, klubokban dolgozó csipkeverőkkel, akikkel tapasztalatokat, mintákat cseréltünk. Mivel férjem után MÁV szabadjeggyel rendelkezem, én utazgatok gyakrabban vidékre, a személyes kapcsolatok ápolására.. Sikerült külföldi csipkeverőkkel is kapcsolatot teremteni, akiktől sok könyvet, mappát, mintát kaptunk, így mind a hazai, mind a külföldi csipkések világába betekinthettük. Úgy gondoltuk, jó volna, ha a magyar csipkeverők is tudomást szereznének a hazai és külföldi "csipkés világról”. Gervai Máriával elkezdtük a HÍRADÓ-t, amelyben német nyelvű könyvekből, folyóiratokból az általam lefordított érdekes cikkeket, technikai leírások kivonatait, csipkéket, mintarajzokat, magyar és külföldi híreket, a magyar szakkörök munkáiról, kiállításairól közleményeket írunk meg. Pénz hiányában igen egyszerű kivitelezésben, fénymásolással sokszorosítjuk, majd postázzuk csipkeverő társainknak. Évente háromszor jelentetjük meg. Külföldi csipkésekkel való barátkozásunk során, sikerült felkelteni érdeklődésüket a magyar vertcsipke iránt. Ennek eredményeként 1995-ben két dán és egy német csoport - egyenként 30 fővel - látogatott el Magyar- országra, akiknek programját megszerveztük, kísértük őket, én még a tolmácsolási feladatot is elláttam. Vidéken több csipkeverő szakkör, klub működött már, Budapesten még egysem. Ugyancsak Gervai Máriával összehívtuk hát a Budapesten és környékén élő csipkeverőket, s 1995-ben megalakítottuk a Csipkeverők Baráti Körét. Havonta egy, az utóbbi időben már két alkalommal találkozunk közintézményekben, heten, húszán, attól függően, ki hogyan tud eljönni. Sajnos, manapság már nem találunk olyan intézményt, amelyben ne kellene fizetni a helyiség használatáért. Mivel pénzünk nincs rá, 1997 őszétől minden alkalommal valamelyikünk lakásán gyűlünk össze. Kissé szűkösen, de jó hangukatban dolgozunk ilyenkor és beszéljük meg csipke-problémáinkat, tanulunk és tanítjuk egymást. Mint említettem, külföldről sok könyvet, mintát, mappát kapunk csipke-barátainktól, s magunk is igyekszünk vásárolni összekuporgatott forintjainkból. Európa minden országában rendkívül nagy kultusza van napjainkban a csipkeverésnek. Egyesületeik többnapos kongresszusokat rendeznek előadásokkal, kiállításokkal és egyéb programokkal, folyamatosan szerveznek tanfolyamokat s különböző régi és új csipketechnikák elsajátítására és rengeteg vertcsipke könyvet, folyóiratot adnak ki. A fantázia minden művészeti ágban csapong, így a csipkeverésben is. Nemcsak hagyományos szél- és betétcsipkéket,
