Amerikai Magyar Újság, 1998 (34. évfolyam, 1-12. szám)

1998-02-01 / 2. szám

1998. február

AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG

3

s

Uj év, új árak

GYULÁNK ÁREMELKEDÉSSEL KÜZD AZ INFLÁCIÓ ELLEN

így a választások előtt öt hónappal Magyarország az ígéret földje lett. "Mindenki Gyulája" szemrebbenés nélkül ígérget mindenkinek mindent. Egy-egy ígéret-halmaz után az állampolgárakban felmerül a kérdés, nem kel- lene-e miniszterelnökünk elől elzárni a vodkás üveget, vagy porciózni az adagját. Az ígéretek mellett tovább folyik az a sikerpropaganda, melynek jótékony hatásával még egyetlen állampolgár sem találkozott. A közölt statisztikai adatok az ötvenes éveket megszégyenítő sikerekről zengedeznek. A valóság azért egészen más.

Hazánkban több mint 50 ezer embernek nincs lakása. Ennyi ember minden nap úgy kel fel a parkokból, barlangokból, a temetők kriptáiból, padlásokról, az állomások várótermeiből, hogy este hasonló körülmények között hajtja álomra fejét. A hajléktalanokon túl a kormány 700 ezerre becsüli a munkanélküliek számát. Az hogy valójában mennyi a számuk azt pontosan senki nem tudja, hiszen 700 ezer a regisztrált munkanélkülit jelenti, ugyan akkor mindenki előtt közismert, több százezer lehet azoknak a száma, akik már régen kikerültek minden nyilvántartásból. Jellemző a kormányra, hogy amikor a munka- nélküliségről beszélnek, folyamatosan arra hivatkoznak, hogy 17 százalék állástalanság nem is olyan rossz, néhány nyugati országgal való összehasonlításkor. Sajnos arról nem beszélnek, hogy mely országokkal történt az összehasonlítás. Arról sincs szó, hogy nálunk olyan a munkanélküliség jellege, hogy van olyan település nem is kevés, ahol a munkaképes lakosság 80-90 százaléka nincs foglalkoztatva. Az összehasonlításnál arról sem esik szó, hogy milyen ellátásban részesül egy nyugati munkanélküli, és milyenben egy hazai.

A foglalkoztatási gondok mellett a szociál-liberális kormány három év alatt padlóra küldte az egészségügyet. Az egészségügyi intézmények a megmaradásukért küzdenek. Közel 20 kórház került a csőd szélére. Súlyos, életetmentő műtéteket nem tudnak elvégezni, mivel nincs rá pénz. Egy ismert professzor végső kétségbeesésében éhségsztrájkba kezdett, hogy így szerezzen pénzt a további szívműtétekhez.

Az elmúlt esztendők az önkormányzatokat is megrendítette, mivel a kormány szinte folyamatosan az állami feladatok egy részét úgy kényszeríti az önkormányzatokra, hogy azok költségeit nem fedezi le. Mindezek után érdemes felsorolni, hogy az 1998-as év milyen áreme-lésekkel kezdődik. Érdemes azért is, mivel a kabinet meghirdette inflációellenes programját. Ennek jegyében 14 százalékos pénzromlást prognosztizál erre az évre. Ezt az értékelést egyetlen gazdaságot kutató intézet véleménye nem támasztja alá, még azok sem, melyek szolgai módon kiszolgálják hamis adatok gyártásában a kormányt. Gyuláék ragaszkodnak rögeszméjükhöz, már ami a pénzromlást illeti és ehhez igazítják a különböző béremeléseket. Az ebből eredő különböző keresetveszteségeket ostoba hazugságokkal pótolják.

Nézzük meg tételesen a január elseje utáni árakat. Az energia szektorban egy folyamatos áremelkedés következő állomása a gáz és elektromos áram 5-6 százalékos emelése. A kőolaj termékek árában az adótartam 15 forinttal emelkedik. Ebből következik, hogy minden árura, amit szállítani kell, ráterhelődik az új üzemanyagár. Növekszik a távbeszélések díja is. Itt azért meg kell jegyezni, hogy a MATÁV monopolhelyzetét kihasználva, évek óta arcátlanul emeli a árakat. Tavaly büszkén jelentette ki egy vezetőjük, hogy a 1997. év árbevételét már novemberben teljesítették. Ettől függetlenül az áraik mintegy 16 százalékkal emelkedtek úgy, hogy a helyi beszélgetés díja, melyet az emberek a leggyakrabban vesznek igénybe közel 22 százalékkal növekszik. Árat emelt a posta is. Minden szolgáltatásért mélyebbre kell, hogy a zsebünkbe nyúljunk. Drágább lett a busz és a vonat viteldíja is. Gyulánk ugyan meghirdette, hogy a hatvan éven felüliek ingyen utazhatnak, de ennek a pénzügyi feltételét a közlekedési vállalatokra, illetve az önkormányzatokra hárította. Erre mondja idehaza a népnyelv, hogy "más ember fölével könnyű csalánt verni".

Az előbb felsorolt áremelésekből következik, hogy kivétel nélkül minden élelmiszer ára a hús kivételével emelkedik. Olyan alapvető élelmiszerekért kell többet fizetni mint a tej és a tejtermékek, a kenyér, amelynek ára már túl van a kilónkénti 100 forintos bűvös határon. Drágult az étolaj, liszt a konzervek árai, és még napestig lehetne sorolni. A hús és a húskészítményekért azért nem kell többet fizetni, mivel a lakosság többsége már most sem tudja megfizetni. Milliókra tehető azon emberek száma akik egynapi bérből másfél kiló sertéshúst nem tudnak megvenni. A ruházati cikkek emelését nem szokták bejelenteni, mint ahogy az iparcikkekét sem, azt csak emelik. Azok a családok, akik veszik a bátorságot és építkezésbe fognak, természetesen nem kacsalábon forgó palotát, mint a Remete hegyen Gyulánk és tolvaj sleppje, bele se fogjanak, ha nincs erre minimum hatmillió forintjuk.

Ebben az évben tovább drágulnak a gyógyszerek. Az, hogy mennyi az az annyi, azt ma még senki nem tudja, csak úgy röpködnek a számok és a százalékok. Magyar- ország egy beteg társadalom. Európában itt a legalacsonyabb a várható életkor. A közel 3 millió nyugdíjas közül a többség rendszeresen gyógyszert szed, illetve szedne, ha ki tudná váltani. Többségük már rég nem jut hozzá a gyógyító medicinákhoz. A nyugdíjasoktól való megszabadulás "jól bevált" módszere a gyógyszerek kiválthatatlansága. Ha már gyógyszert említettem, nem lehet szó nélkül elmenni az egészségügyben végbemenő áremelkedésekről. Kormányunk újabb és újabb trükköket talál ki a beteg emberek megadóztatására. A temetkezések árai is emelkednek. Ma 70-80 ezer forintnál kezdődik egy temetés, szerencsére a "kuncsaftot" ez már közvetlenül nem