Amerikai Magyar Újság, 1998 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1998-02-01 / 2. szám
4 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 1998. február érinti. Talán még a kötél ára is emelkedik, ha az állampolgár úgy dönt, hogy neki már elege van Gyulából és a szociálisan érzékeny szakértői kormányból, és meg akar szabadulni az életétől. Nem cinizmus ez, hiszen hazánk világelső az öngyilkosok számát illetően. Ami biztos, a levegőért egyelőre még nem kell fizetni, annál többet a vízért és a csatorna használatáért. Emelkedik a lakások fűtésének az ára, a szemétszállítási díj, és minden szolgáltatás ami háztartáshoz kötődik. Mindez január 1-jétől, ami azért is tragikus mivel a bérek, már ott ahol emelkednek, csak valamikor tavasszal mozdulnak meg, illetve az év közepén. Hangsúlyozom, már ahol emelkednek, mivel sok ember dolgozik vállalkozóknál, akik még a felsoroltakon kívül béremelésekkel nem tudják tovább drágítani árujuk vagy szolgáltatásaik árát. Visszatérve a kormány által prognosztizált 14 százalékos inflációra, ez a szám azért is képtelenség, mivel azon áruk és szolgáltatások árai emelkednek legdrasztikusabban, melyek a mindennapokhoz kötődnek, mivel alapvetőek. Az egész áremelkedésnek a kormány a haszonélvezője, mert minden aminek ára van tartalmazza a forgalmi adót, mely az áremelkedésekkel együtt emelkedik. 1998 a választások éve. Az emberben joggal merül fel, hogy egy ilyen viharos áremelkedés után a polgárnak megvan a lehetősége arra, hogy leváltsa ezt a hazug kormányt. Idehaza már ez sem igaz. Az emberek többsége belefásult már régen és nem hisz abban, hogy itt bármi változás lehet, ezért a lakosság 50 százaléka el sem megy szavazni. Aki pedig elmegy az is gondban van, hiszen az ellenzék megosztott, széttagolt, sújtja a magyar átok a széthúzás.. A kereszténydemokrata párt romokban hever. A kisgazdák Torgyán vezetésével most szabadultak meg egyik legnépszerűbb politikusuktól G. Nagyné Dr. Maczó Ágnestől. A politikus asszony most a METÉSZ köreiből próbál új híveket verbuválni, ezzel a MIÉP pozícióját gyengíti. Az MDF máig nem heverte ki Szabó Ivánék kiválását, akiknek viszont alig van esélyük, hogy bejussanak a parlamentbe. A FIDESZ, melynek nehéz elfelejteni múltját, már mint a pápa gyalázást, nemzetgyalázást, a sajtó pergőtűzében áll, és a médiák mindent elkövetnek a tőlük megszokott aljas módszerekkel, hogy lejárassák. Az ellenzék között igazi összefogás egy-egy alkalmi szövetségen kívül alig látható. Gyuláék viszont ígérnek és hazudnak ahogy a torkukon kifér. Ugyan akkor riogatják a tétova választókat azzal, hogy ha ismét nem ők kerülnek hatalomra, az életszínvonal még radikálisabban fog csökkenni. Másrészt eleve mellettük áll egy 10-15 százalékos szavazóbázis, akik a privatizáció nyertesei voltak, a legsötétebb tolvajok, maffiózók, rablók soraiból, akik Gyuláéknak sokat köszönhetnek. Ők el fognak menni szavazni, mint ahogy elmegy a volt kommunista klientúra, aki ma beépült és nagyon jól érzi magát a középosztályban. Ők nem csúsztak le, s amellett fegyelmezettek is. Végül különböző választási trükkök sem kizárhatók az alkotmány határain innen és túl. Nem véletlen hogy most három év után a szociál-liberális kormány felfedezte a cigányokat, akiknek a száma 800 ezerre tehető. Cigányvezetők bejuttatása az országházba, lehetőleg olyané, aki 100 ezer forintért az anyját is eladja. Gyuláék ki tudják halászni a legmocskosabbat közülük, mert azért még akad egy-két dolog amiben ez a kormány nagyot tud alkotni. Soós Géza Levél a szerkesztőhöz! (Egyik hazai munkatársunktól kaptuk az alábbi levelet. Mivel közérdeklődésre számíthat, közzétesszük.) Köszönöm a lapot, s köszönöm, hogy köszönthettem a januári számban az olvasókat, a magam választotta "ravasz" álnéven. Az utóbbi időben nem küldtem írásokat, mert elsősorban itthon szerettem volna megjelentetni azokat, de itthon ez már nem megy. Lapunk, a tudomásom szerint egyetlen ellenzéki hangvételű megyei napilap az országban "97 nyarán megszűnt - a fura magyar sajtószabadság legnagyobb dicséretére. A lap megjelenési engedélyét a Magyar Bálint vezette minisztérium bevonta. Bízom abban, hogy a minisztérium ellen a kiadó megnyeri a pert, no persze csak a választások után. Hogy majd 10 ezer előfizetőt összetudjuk-e még egyszer szedni, nos ez persze nem érdekli a hatalmasokat. így mennek a mi dolgaink itthon. Önök el sem tudják képzelni, milyen iszonyatos a nyomás a hatalom részéről. A TV-t, a rádiót megszállva, ép ésszel elgondolhatatlan gátlástalansággal ömlik azokból a rendszer vezetőinek az agitációja és propagandája. A világban elképzelhetetlen, hogy a közszolgálati (költségvetésből, közpénzen fenntartott), televízió ádázul kampányol a közpénzt befizetők ellen. Példa. Január elején, az indokalatlan áremelések közepette (15 Ft/benzin liter, 10-15 százalék tej, kenyér és még kitudja mi minden emelése után), kiírják a TV-híradó képernyőjére: "Érezhető javulás" - és valamelyik miniszter azt meséli eközben, hogy az áprilisi ütemezett további emelésekre talán nem is lesz szükség, hiszen olyan sikeres a gazdaság. Agyrém. Sorra szűnnek meg az ellenzéki lapok, eközben mindenki számára világos tény a hatalom és a maffia egylényegűsége. S mert ez így van konkurensek nélkül, ömölhet a sikerpropaganda a megszállt médiából. A magamfajta megszállottak írásai megjelenhetnek Amerikában, Ausztráliában, dacos, kispéldányszámú hazai lapokban (Ez a Hét, Szécsényi Újság, Nógrádi 7) meg sza- mizdatban, amelyel Szokolay Zoltán verekszik keményen. Amig ezek megmaradnak, néhány elszánt ember eljut az olvasókhoz, ha nem - nem tudom mi lesz. Küldök néhány írást, remélem használhatóak és néhány viccet is, legalább nevessünk néha. Kissé megkésve kívánok boldog új esztendőt, jó munkát, sikeres lapot 1998. január 5. Üdvözlettel: Kiss Oszkár
