Amerikai Magyar Újság, 1998 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1998-12-01 / 12. szám
"...Mint sokezer szív kívánta, Végtére az Úr megszánta A sóhajtozó világot, S szerzett számára váltságot." Luther Márton Az egyházi esztendő úgynevezett "ünnepes" féléve Szent András napja utáni vasárnap kezdődik. Ádventnek nevezzük az utána következő négy hetet, mely az"Üdvözítő" eljövetelére váró kereszténység felkészülése, hogy testben és lélekben megtisztuljon a szent éjszakára és méltóképpen fogadja Isten egyszülött fiát, aki arra rendeltetett, hogy elvegye a világ bűneit. Nem hiszem, hogy 4-5 évtizeddel ezelőtt lett volna olyan ember, aki ne tudta volna ezt. Hitüket ébren tartották a hagyományok, a család és az iskola, ahol hetenként háromszor részesültek a gyerekek hit és erkölcstani oktatásban, vasárnaponként pedig mindezt megerősítette az Igehirdetés. A lélek ilyen felkészülése után érkezett el a Szenteste, mikor Prohászka Ottokár, népünk nagy evangélistája szerint: "..A lakóházakban kigyulladtak a karácsonyfák illatos gyertyái; városok és falvak életébe bele volt szőve annak az első Karácsonynak az áldása. Ezt mind a betlehemi gyermek tette; elváltoztatta a világot. Mint vízben a cukor és tűzben a vas, napsugárban a jég megolvad, úgy olvad el kezei közt, szeme édes tekintetétől a kemény, jeges, vasas világ..." Pontosan így volt. Azonban az idők változnak. A család lassan széthullik, az iskolákból száműzték az Istent és Krisztust, ehelyett kiszolgáltatták a fiatalokat - kiket Isten saját arcára teremtett -, a szex, a kábítószer, az alkohol, a rock n roll és a különböző jogok követelése képmutató fertőzésének. Szomorú bizonyítéka ennek egy felmérés (T.S.), melynek értelmében a 15 és 19 év közötti fiatalok 93 százaléka nem hisz a vallás tanításában és kigúnyolja az egyházat, a média, a magazinok, a pop-zene és a televízió hatása alatt. Keserű valóság ez, mely a teljes erkölcsi csődbe vezet, ahonnan egyáltalán nincs, vagy igen nehéz a helyes útra való visszatérés. Nem lehet vitás, hogy e kétségbeejtő zuhanásra csak egy magyarázatot találunk: Krisztust az ellenségei kezdettől fogva gyűlölik és igyekeznek a benne való hitet megingatni, mert tudják, hogy üzelmeiket fenyegető, legyőzhetetlen hatalom ő, aki megtagad minden erőszakot, fertőzőnek tartja az aranyat, elítéli a haszonért való versenyfutást és a jóért való harcához egyetlen fegyvere a szeretet, aminél nincs nagyobb erő. Ezért, ha nem is nyíltan (ehhez gyávák) de minden erejükkel lépésről lépésre megtervezett morális rombolással igyekeznek tönkre tenni az Aríyaszentegyház hitelét. így lassan újra katakombákba megtervezett morális rombolással igyekeznek tönkre tenni az Anyaszentegyház hitelét. így lassan újra katakombákba szorul az igaz kereszténység és ha nem lépnek fel határozottan, nem erősítik meg magukat a történelmi egyházak, híveiket a modern Colosseum oroszlánjai elé dobálják ellenségeik, hogy a tébolyodottnak nevezhető szekták tömege, melyeknek sem hitvallása, sem dogmái nincsenek, teljesen szétzúzza az Újtestamentumra épült történelmi egyházakat. Peter Jennings, az ABC televíziós hálózat hírszálgálatának vezetője egy órás műsorban mutatta be ezeknek a destruktiv Őrjöngéseit. Ezért teljesen érthető, hogy nemcsak a születés történetét, de sokan Jézus nevét sem ismerik, vagy ha igen, úgy csak káromkodás, felkiáltás, szóval indulatszavak formájában. Nem is beszélve azokról - sajnos közöttük sok keresztény hittudós is van -, akik a "történelmi" Jézus személyének kutatásával megingatják híveinek hitét. Éppen ezért fontosnak tartom, hogy az emlékezet felfrissítése céljából szó szerint idézzek egy részt Lukács Evangéliumából, majd saját szavaimmal összefogljam a születést követő néhány hét eseményeit Máté elbeszélése alapján. "Pásztoremberek voltak azon a vidéken, akik künn a mezőn tanyáztak és egész éjszaka vigyáztak a nyájra Az Úr angyala megjelent előttük és az Úr dicsősége körülragyogta őket és nagy félelemmel megfélemlítek. Es az angyal azt mondta nekik: Ne féljetek, íme hirdetek néktek nagy örömet, mely az egész népnek öröme lesz, mert megszületett nektek a Megtartó, az Úr Krisztus, a Dávid városában. Ez pedig néktek a jel: találtok egy kisgyermeket bepótyálva feküdni a jászolban. És az angyallal hirtelem mennyei seregek sokasága jelent meg akik dicsérték Istent és ezt mondták: Dicsőség a magasságban Istennek és a földön békesség a Jóakarat embereinek". (Lukács 2,8-14) Ezt az egyszerűségében is megrendítő híradást egészíti ki Máté Evangéliuma a következő hetekben történtekkel. Három király egy csillag vezetésével elindult Napkeletről, hogy leboruljon az újszülött Megváltó előtt. Heródestől, a kegyetlen zsarnoktól kérdezték meg (aki nem hitt a jóslatokban): hol találják meg a "zsidók királyát"? Nem tudta ő maga sem, de arra kérte őket, hogy visszafelé jövet adják tudtára. Ezek azonban elkerülték, ezért féltékenységében parancsot adott minden két éven aluli fiúgyermek kiirtására. A Szent Családot égi jel figyelmeztette a veszélyre, így sikerült Egyiptomba menekülniök, ahonnan csak Heródes halála után tértek vissza Názáretbe. (Máté 2. rész) A fent elmondottakat napjaink "hittudósai" sem 1998. december AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG llillililili llilillllilllllliiillllillililllililiilllll
