Amerikai Magyar Újság, 1998 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1998-12-01 / 12. szám
4 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 1998. december merik tagadni. Mindenesetre megemlítik. Az utolsó évtizedek Ádventje sokkal hosszabb mint egykor, mert így kívánja az üzlet érdeke és talán a vásárlóké is. Október közepétől mindenfelé harsognak az unalomig ismételt karácsonyi énekek. Santa Clausnak öltözött bohócok özön- lik el az utcákat, hogy a "Christmas Spiritnek" nevezett vásárlási kedvet növeljék. Ezek a derék Mikulások sajnos igen gyakran arra használják álarcukat és jelmezüket, hogy bankrablástól a kábítószerárusításig mindennemű bűncselekményt elkövessenek, amit inkognitójuk rendkívül meg- könnyít. Ezt a hangulatot és könnyelműséget igyekszik ébren tartani bőkezű támogatói segítségével a televízió, amikor a leghülyébb történetekkel és állatmesékkel szórakoztatja nézőit. Nem is beszélve az úgynevezett"soap operák" ünnepi epizódjairól, melyekben a jól ismert szerelmespárok a karácsonyfa alatt elégítik ki nemi indulataikat — amit milliók néznek végig évről-évre -, miközben hevüket a fa alatt álló jegesvödörbe készített pezsgővel hűtik le. Mindent láthatunk, mindent hallhatunk ezekben a műsorokban, egyedül Jézus, az ünnepelt nevét nem ejtik ki, nehogy más vallások híveit, vagy az ateista filozófiát sérelem érje. (Ezeknek a száma a legújabb statisztika szerint a lakosság 9 százaléka.) Igaz, hogy ebben az Isten nélküli világban lényegtelen az ilyen csekélység, mert csak az üzlet fontos, semmi más. A kétségbeejtően sivár, tartalom nélküli modern Karácsony, melyben ajándékokkal igyekeznek pótolni a szeretethiányt, semmi más, mint a Megváltó hitre építő országának helyébe állított "új világrend" templomából kivert kútárainak parancsuralma, mely Krisztus születésének résztvevőivel, s hitvallóival szembeállítja a mindent- tagadás, az Antikrisztus birodalmának lélekmérgezését. Modern világunk ünnepének szereplői ugyanazok, mint a régié, csak más előjellel. Ebben a kisded csak jelentéktelen mellékszereplő, aki abszolúte nem lényeges a szemükben. Ehelyett gyönyörködhetünk az új " Madonna", az egykori detroiti pincérlány perverzitásában, akit meztelenkedése, üzekedő mozdulatai és "rock dalai" multimilliomossá tettek. Látjuk a pásztorokat is, akik Jeep-pel terelgetik a nyájat, de nem éneklik ég felé fordulva: "Dicsőség mennyben az Istennek". Ehelyett rádiót bömböl- tetve vonaglanak a rock zörejére, s gyönyörködve hallgatják a pop, a szex, az erőszak dícséretét és a társadalmi rendet gúnyoló szemetet.. Gáspár, Menyhért és Boldizsár ma más névre hallgatnak és nem csillag vezeti őket útjukon, mert a levegőszennyeződés gázai láthatatlanná teszik az eget. Az új királyok egyike a meggyilkolt, szexmániás államfelforgató, aki "álmot látott" (I had a dream!), ezért születésnapját néhány millió szavazat reményében nemzeti ünnepnek nyilvánították. A másodiknak — aki elkezdte a fiatalság teljes lezüllesztését -, már szobrot emeltek szülővárosában és egyszerűen csak "King"-nek becézi szektája, mivel őt tartják a pop-zene atyjának. Nagyon valószínű, hogy kultúrális érdemei elismeréséül bocsátottak ki bélyeget emlékére, ami Amerika örök szégyene. Sőt tavaly könyv jelent meg reinkarnációjáról. A~ harmadik uralkodó a csodálatos Michael, egy hermafrodita, akinek férfi volta kétséges, habár a tíz év körüli fiúgyermekekért rajong. Egyébként e se nem férfi, se nem nő csodálatos életéről öt órás filmet láthattunk tavaly. Mindennek betetőzése azonban egy "Betlehem" volt, a Fifth Avenue egyik előkelő női divatárú üzlete kirakatában. melvről a Toronto Star "Nativity in New York" címmel írt tudósítást. Mindenki láthatta a jászolt, melyben egy szép afrikai csecsemő feküdt. Jobbján az ugyancsak fekete József, az apa, nyilvánvalóan a rasszizmus elleni tiltakozásul. Azonban a legnagyobb felháborodást az említett, "Madonnának" becézett, hírhedt némber papírmasé figurája keltette, aki a Szűzanyát személyesítette meg. Természetesen ott voltak a hosszúhajú, szakállas pásztorok is az elektromos gitárokkal, bendzsókkal, szaxofonokkal és dobokkal, mert a kisded nyilván nem is vágyott a rock n rollon kívül más altatódalra. A kereszténység elleni gaztett olyan felháborodást váltott ki, hogy ezt a szennyet órákon belül eltávolították. Tervezője és az üzlet tulajdonosa, akinek nyilván semmi köze sincs a kereszténységhez, a haszon érdekében a sajtó és televízió útján fejezte ki sajnálkozását a "jóindulatú" tévedésért. Az ilyesmi viszont mindennapos a liberális lé- lekmérgezés hazájában. Heródes, pontosabban a Kelet-Európából ide sodródott Heródesek ugyancsak közöttünk élnek, de modern emberek lévén takaros kis abortusz-klinikáikon már az anyában elpusztítják a magzatokat, nem várnak ezzel 1-2 évig. Ilyenek tehát az "új világrend" karácsonyának szereplői. Szomorú kép ez? Bizony az! De ma ezek a materialista megváltás prófétái, akik uraik parancsára mindent el akarnak pusztítani, amit kétezer esztendő kereszténysége felépített. Függetlenül e félelmes képtől mégis hinnünk kell, mert aki feladja ideáljaiba vetett hitét, az bűnrészessé válik az ellenség gaztetteiben és méltó a megvetésre. Hinni kell abban, hogy vannak még, akik vértanúságot is vállalnak a krisztusi igazságokért, ha erre sor kerül és hiszik, hogy önfeláldozásukkal lehetetlenné teszik a múltúnkat, kultúránkat, az Anyaszentegyház nemes hagyományait megfertőzni akaró kufárokat, s példaadásukkal visszaterelik a hívők millióit a keskeny, de üdvösségre vezető ösvényre. Világítsanak hát és adjanak reményt minden hívőnek e számunkra örökké szent ünnepen Prohászka Ottokár szavai: "Világ intézmények, környezet, szokások mind elváltoznak; nem szabad hozzájuk tapadni úgy, hogy lekössenek Lelkűnknek nem szabad szenvednie tőlük.. Betlehem, Betlehem, te ajándékoddal bemutattad nekünk nemcsak az Istent, hanem az embert is; a te világosságodban meglátjuk önmagunkat. " Nagy evengélistánk örök érvényű szavai szolgáljanak támaszul és adjanak hitet valamennyi keresztény magyarnak, aki hisz abban, hogy Krisztus erején és egyházán a pokol kapui sem vesznek diadalt. E gondolattal kívánunk olvasóinknak és minden embertársunknak Istentől megáldott szent Karácsonyt.
