Amerikai Magyar Újság, 1998 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1998-10-01 / 10. szám
8 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 1998. október keresztrejtvényeket és értelmetlen zagyvaságokat összefirkáló tehetségtelen akarnokoktól, akik költőnek nevezik magukat. Ez a szigorú hagyománytisztelet egyik legnagyobb értéke Csinger Józsefnek, amellett, hogy soha nem ír le egyetlen fölösleges szót sem. Ezután gyors tempóban múlnak el az évek és ő, a "homo sapiens", a sorscsapások által bölccsé vált írástudó, akit Isten rendkívüli tehetséggel áldott meg, jól tudja, hogy soha többet nem fogja látni szülőföldjét, ahová évtizedeken át visszavágyott, mert világossá vált előtte, hogy E régi térkép a falon színes papírvitorla. Képzeletem szárnyas hajó, könnyen hazasodorja bárhonnan a honvágy szele; de jól tudom hiába. Kacér káprázat minden út, mely visszahív hazámba. Valamennyiünk sorsát énekelte meg e csendes rezignációval leírt soraiban. Igen, a múló évtizedek őt is arra késztették, hogy feleségével, akiről verseiben nagy szeretettel ír, egészségük érdekében a Montreáltól több ezer kilométerre lévő Nanaimóba (BC) költözzenek, melynek éghajlatától gyógyulást remélnek. Négy éve élnek itt, ahol azonnal bekapcsolódott az élénk magyar szellemi életbe. Munkatársa lett a Költészet Klubjának, a Tárogatónak és a Szigeti Magyarságnak, azonkívül ismertté vált angol nyelvű költészete a National Library of Poetry és a Canadian Poetry Institute évente megjelenő antológiája által is. Valószínű, hogy fizikai és szellemi erejét a szépért való rajongás élteti, s tartja egyensúlyban. 75 éves ebben az évben és azt hiszem, hogy velem együtt minden tisztelője további sikeres munkát kíván neki költészetünk újabb gazdagítására. Aki figyelmesen elolvassa kötettét, jól láthatja, hogy a négy részre osztott 137 költeménye, különösen az "Úszó jégtáblán" és a "Holtvágány" a sorsba való beletörődés költészete, mert tudja, hogy az emberi életnek megvannak a határai és előbb-utóbb valamennyiünknek az Örök Bíró színe elé kell állnunk. Soha nem dicsérek fölöslegesen senkit, mert ha ezt tenném visszaélnék hivatásommal. Mindenesetre ajánlom, hogy azok, akik szeretik az értékeset és szépet, rendeljék meg ezt a könyvet, mert mindnyájunké. Tudom jól, ha elolvassák a költő önmagát elsirató döbbenetes sorait, ezt az Isten akaratába belenyugvó csendes jövőbe látást, azonnal felismerik Csinger József költészetének maradandó értékét. A sors ásója síromat idegen földbe ássa. Már nincs idő és nincs erőm egy új honfoglalásra, mert holtomiglan hontalan bolyongásra Ítélnek az áthidalhatatlan és hajózhatatlan évek. (A kötet a következő címen rendelhető meg: József Csinger, 5374 Arbour Lane, Nanaimo, BC V9T 6E5, Canada. Ára szállítással 12 US-dollár.) KÉRJÜK, HÍVJA FEL BARÁTAI FIGYELMET LAPUNKRA ANYU AKARSZ ENGEM? Szeretlek! Az első pillanattól ahogy éreztem, hogy csoda történt. Egy kis éretlen, dermedt pont voltam csak addig a testedben, de amikor belémközelített egy furcsa meleg lényecske, beleborzongtam. Úgy éreztem, hogy most már tennem kell valamit értetek akik életet leheltetek belém, és kölcsön adtátok testeteket. Nem lehetek hálátlan, nagyon szorgalmasan telnek napjaim. Mindent megfigyelek... Tudom, hogy mikor vagy miattam szomorú anyu - s félsz -, hogy gond nélkül nem nevelhetsz fel! - Ne félj! - Csak az első időben leszek terhedre, s aztán meglásd mindenben segítek Neked. Amikor megfogod majd kezem érzed, hogy megérte, mert boldog leszel! S ha fésülöd hajam s közben arra gondolsz, milyen szép vagyok, mindenért kárpótolva érzed magad. Anyu! Szeretlek tudod az első sejtemtől a százmilliomodikig, de azt nem Ígérhetem, hogy mindig jó leszek! Lesznek nehéz pillanatok amikor beteg leszek, de ne aggódj, mert akkor fájni fog nekem is, hogy rossz neked! A ruhám sem lesz mindig tiszta, ezért ne haragudj, de egyre többet fogok tudni az életről és arról, hogy mit hogyan tegyek. Anyu ne félj, nem hagylak egyedül. Bármi lesz én örökre fiad maradok. S ha öreg leszel fogom ágyadnál kezed, ahogy te is fogtad az enyémet, mikor lázasan feküdtem. Anyu érzem, hogy most szomorú vagy!.... Anyu akarsz engem?....Furcsa hideg fémes hangokat hallok!...... Anyu akarsz engem?.... Anyu hallasz engem?!.... Anyu, azért mert én nem beszélhetek, azért mindent tudok!.... Félek!....Félek attól, hogy magamra hagysz......hogy nem menekülhetek! Ugye nem hagyod, hogy megöljenek? S ti ott kint, életre esküdöttek, süketen, monoton gépiességgel végeztek velem? Nektek nem fáj, hogy szétdarabolt testem vödörbe kerül?.... Anyu vigyázz, fáj valami nagyon, s ti életzöldbe öltözött mesterek, anyámra vigyázzatok....hisz én is vigyáztam rá, mig belsejében éltem....Vigyázzatok! Mert ha újból fogan testében a jövendő, tudja megérlelni magában soha meg nem ismert testvéremet!.... Anyu fáj! Nem hallod?.... Mi ez?.... Szorítást érzek torkomban, s megfulladok, jaj!! Segíts!! Anyám, szaporán ver a szíved! Miért ha nem szeretsz? Neked ne fájjon, vigyázz! Hosszú még életed s a fájdalom bánattá dagad! ....Újra kínoz valami borzalmas erő......anyu utoljára fogd meg már parányi kezem....Kérlek.... anyu......fáj!...... Megfogtad, simogatod, köszönöm. MEGSZÜLETTEM, s ne engedd el soha többé már! Tóth Erika Katalin ***A szerző budapesti újságíró. 97-ben résztvett a Clevelandi Magyar Találkozón, s felszólalt az Újságíró Szövetség közgyűlésén és felvételét kérte a Szövetség tagjai sorába. Nagyon szép verssel közöntötte az amerikai emigrációt "Az elszármazott Magyarokhoz" címmel. A márciusi számunkban jelent meg. Februárban fia született. Negyedik! Ennek emlékére írta a fenti cikket. Szeretnék - írja - novemberben újra Clevelandba látogatni (ha kapok meghívót) és egy előadást is tartanék Árpád vére a ma élő Magyar Családokban és a Szent-Korona-Tan témákban.
