Amerikai Magyar Újság, 1998 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1998-10-01 / 10. szám
1998. október AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 9 DR. NÁDAS GYULA FELSZÁMOLÓDIK-E AZ EMIGRÁCIÓ? A Magyar Nemzet 1998. június 17-i számában egy fontos és érdekes cikk jelent meg (címe Amerikai magyarok között) Pomogáts Béla tollából. Erre szeretnék megjegyzéseket tenni. Pomogáts Béla cikkének minden megállapítása igaz és az új magyar kormány figyelmébe is ajánlható, de ma már néhány pap kiküldésével vagy egy magyar középiskola felállításával a beolvadás tényét nem tudjuk megakadályozni és ezért fontos, hogy lényegesebb kérdésekkel is foglalkozzunk. Induljunk ki abból, hogy a történelem ismerete rendkívül fontos és annak ismeretében a végkövetkeztetés csak az lehet, hogy az Amerikában élő és valamikor kétmilliós számot kitevő magyar emigráció is be fog olvadni és ez ellen senki nem tehet semmit. Több féle magyar emigráció ismeretes. Az első tömeges menekülés Hazánkból a tatárjárás alatt történt és az akkori magyar menekültek csak azért tértek vissza Magyarországra mert a tatárok hirtelen és váratlanul hazamentek. A Thököly, Rákóczi, Kossuth által vezetett szabadságharcok emigránsai nagy része letelepedett az új hazában és idővel beolvadtak a befogadók közé. (Amerikában még ma is több Kossuthról elnevezett helység van, ahol már senki sem beszél magyarul.) Kivételnek számítanak az 1900-as évek tömeges kivándorlói, akik megélhetési okokból hagyták el Hazánkat, anyanyelvűket megőrizték, templomokat és iskolákat létesítettek és miután idekint anyagilag megerősödtek, sokan vissza is tértek Hazánkba. A második világháború 1945 utáni emigrációja többségében főhatóságaik rendelkezése miatt hagyta el Hazánkat (e sorok írója is családjával együtt) de csak Ausztriáig vagy Németországig visszavonulva és itt várta meg a háború végét. Ha a Szovjetunió betartotta volna a békeszerződésben vállat kötelezettségeit, amely szerint Ausztriából való kivonulás után 6 hónapon belül Magyar- országról is ki kell vonulnia, az egész magyar emigráció azonnal hazatért volna. Küztudomásu, hogy még így is, bízva az ígéretekben, többségükben hazamentek "felépíteni a Hazát". Nem tudták, hogy a szűrő állomásokon legtöbbjüket kihallgatják és "elkövetett háborús bűneik miatt" egyenesen tovább viszik Szibériába. Ezek az áldozatok a közelmúlt történelmét sem ismerték, amely szerint a kommunizmus első ténykedése a hatalom átvétel után minden országban az értelmiségi vezetőréteg kiirtása volt. 1956-ban jelentős tömeg hagyta el Hazánkat, nagyobb részük életük megmentéséért. Állítom, hogy Magyarország az 1945. évi kommunista megszállás kezdetén létszámához viszonyítva a világ leggazdagabb országa volt. Ezt tették tönkre a kommunisták minden magán- tulajdon államosításával és a magyar természeti kincsek ingyen való kiszolgáltatásával a győztes Szovjetuniónak. Köztudomású az is, hogy az emigráció az első években éhezett, a tengerentúli kivándorlás után csak hosszú évek múlva rázódott bele az új környezetbe, de gyermekeik és unokáig már külföldön születtek, anyagilag megerősödtek, állandóan jelentős összegekkel segítették otthon lerongyolódottá váló rokonaikat és barátaikat. A nehéz és komoly munka következtében a megélhetés biztosabb lett, de ez kiölte az emigráció nagy részéből a nemzeti érzést. Magyarságuk visszaesett arra a szintre, hogy évente kétszer-háromszor elmentek a magyar nemzeti ünne-pekre és ott megtapsolták a szónokokat. Az elmúlt ötven év káros hatását tapasztalva megállapíthatjuk, hogy az újabb két nemzedék magyarnak való megtartása pár pap vagy iskola felállításával nem remélhető. Ha tehát az emigráció sorsával foglakozni kívánunk — és ez valamennyi államfő kötelessége, akkor a kormánynak olyan intézkedéseket kell foganatosítani, amely lehetővé teszi az idegenbe szakadt magyarok egy részének hazatérését. Aki tehát az emigráció elvesztéséért aggódik annak e feladatot kell megoldania. Ha a közelmúlt magyar- országi helyzetet vizsgáljuk, akkor megállapíthatjuk, hogy ma Magyarország nem az Ígéretek földje. A legsürgősebb kérdés megoldani a közbiztonságot. A haza látogatók majd-nem egyöntetűen arról panaszkodnak, hogy embereket világos nappal kirabolnak vagy megölnek és senki sem mer az áldozatok segítségére sietni, még a rendőrség sem. Az otthon élők meg vannak félemlítve és nem mernek tanúskodni a bűnügyekben. Egy ismerősöm az Andrássy utón vett minden biztonsági felszereléssel ellátót gyönyörű lakást, de most már sürgősen el akarja adni, mert egymásután kétszer is kifosztották lakását. A magyarországi taxisok, vendéglők, szállodák, építési szakemberek azonnal megkétszerezik az áraikat, ha idegenből érkezett magyarokkal van dolguk. Ma otthon hiányzik az erkölcsi tisztesség, amely miatt sokan már nem is akarnak hallani magyarországi túrákról, amelyek néhány évvel ezelőtt még Európa legnépszerűbb nyaralásai voltak. Kérdésünk a következő: megszűnik az emigráció? Igen, mindez csak idő kérdése. Az emigráció szemben az otthoni tévhittel és még mindig gyakran ismételgetett kommunista ideológiával, magyar érzésű volt, de tömegeiben sohasem politizált, csak az életét mentette és ma is azért marad külföldön, mert itt még mindig nagyobb biztonságban érzi magát, mint Magyarországon. Az utódok már külföldön születnek, akiknek itt van a hazájuk és megszűnnek otthoni kapcsolataik. Aki igazán szereti hazáját annak csak egy lehet az érdeke: elősegíteni egy olyan helyzet kialakulását Magyar- országon, amely vonzóvá és lehetővé teszi magyarok hazavándorlását. Mindenki tudja, hogy az emigrációban élő magyarok nemcsak óriási szellemi értéket jelentenek, de több
