Amerikai Magyar Újság, 1998 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1998-09-01 / 9. szám
16 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 1998. szeptember MAGYARSÁGISMERETI MOZGÓTÁBOR: ÖTÖDIK ÉVI BESZÁMOLÓ "Elszégyellem magam amikor eszembe jut, hogy mi járt a fejemben: "minket már mindenki elfelejtett” mondogattam mindig magamban. S mikor egyre inkább arról győződtem meg, hogy a Jó Jézuskán kívül nem törődik velünk senki, meghívtak ebbe a csodálatos hangulatú táborba. És itt, csak most fogtam fel, hogy igenis sokat gondolnak ránk és együtt éreznek velünk. E tábor sokat jelent számomra, hisz e táborban tudatosodott bennem, hogy igenis erős szálak fűznek össze bennünket a magyar hazával és nemzettel. Büszke vagyok, hogy részt vehettem ebben a táborban és arra is, hogy befogadtak e tábor nagy családjába. Köszönöm, köszönöm, köszönöm, a Jó Isten Fizesse meg jóságukat." Pászti Csongor, délvidéki résztvevő. vidékről (Szlovákia), 21 Kárpátaljáról és 22 a Vajdaságból. A helybeli iskolaszék, papok, lelkészek és cserkészszövetségek választottai voltak a résztvevők. Mindegyik résztvevő valamilyen versenyen, vagy vetélkedőn nyert első díjat. Az ottani magyar közösségek legügyesebb, legértelmesebb fiataljai voltak. Az idén valamivel idősebbek is voltak közöttük. Egy komolyabb, értelmes csoport volt. Ezt a Magyarságismereti Mozgótábort immár ötödik éve hozza létre a kanadai Rákóczi Alapítvány. (Az amerikai Egyesült Magyar Alap, dr. Papp Gábor, elnök jóvoltából hathatós segítséggel támogatja a tábort). Erdély sok részéről jöttek a résztvevők: a két Székely megyéből: Kovásznából és Hargitából, de Gyergyó, Csík és sok más szorványvidékről is. Marosvásárhelyen a Nagy-családok Szervezete is küldött 5 résztvevőt, Erdély legszegényebb magyar családjaiból összeválogatva. Ezek a résztvevők nem győzték kifejezni hálájukat ezért a nagy útért, amit különben az életben sohasem engedhettek volna meg maguknak. A csángók Bakó megyéből jöttek, de már Székelyföldön tanulnak. Mindegyik szépen, tisztán MAGYARSÁGISMERETI MOZGÓTÁBOR RÉSZTVEVŐI * 120 fiatal diák, 10 tanári kisérő négy országból jött össze: 50 Erdélyből és 5 Csángó-Moldvából, 22 Felvidékről, 21 Kárpátaljáról és 22 a Délvidékről. Százhúsz határon túl élő magyar fiatal nagy tábortűz mellett tartott záróünnepséget Újpesten. Énekeltek, szavaltak, népitáncokat táncoltak - volt citera, klarinét és gitárszóló. Egy nívós műsort állítottunk össze. Ahogy együtt ültek és szórakoztak, nem lehetett látni, ki volt kárpátaljai, erdélyi, felvidéki vagy délvidéki, úgy egybe forrt a csoport. A Magyarságismereti Mozgótábornak már majdnem vége volt, és ezek a fiatalok tudatosították, hogy egy életre szóló élményben volt részük. Sok új barátot szereztek, és megerősödtek magyarságtudatukban, de mégis szomorú szívvel távoznak, tudván azt, hogy utoljára látják ezt a csoportot együtt. A könnyek megindultak már jóval az indulás előtti napon. A 120 fiatal diák és 10 tanári kisérő négy országból jött össze: 50 Erdélyből és 5 Csángó-Moldvából, 22 Felbeszélt magyarul. De csak akkor tűnt fel, hogy szegényebbek mint a többiek, amikor az egyik jött, hogy nincs- e cipőragasztó, amit használhatna. Amikor el akartuk vinni a cipőt a cipészhez, bevallotta szegény, hogy ez volt az egyetlen pár cipője és nem tudja odaadni, mert akkor mezítláb maradna. A "kínai diszkont" árúházban sietve vettünk neki egy pár cipőt — egy adakozó jóvoltából -- a diák nagy meglepetésére és örömére. A délvidéki Vajdaságból érkezett diákokon lehetett látni, hogy mennyire magukkal hordozzák az otthoni gondokat. A délvidékiek már meghurcolva érkeztek: a határon két órán keresztül faggatták őket, hogy hol vannak a szerb vezetők, akik részt vesznek ebben a táborban? A Vajdaságból az ottani Cserkészszövetség szedte össze a legügyesebb fiatalokat: Újvidék, Temerin, Nagybecskerek,
