Amerikai Magyar Újság, 1998 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1998-09-01 / 9. szám
4 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 1998. szeptember kormányzatnak küzdenie kell, akárcsak az alkoholizmus, a kábítószerek, valamint a maffiák és bűnszövetkezetek ellen. Beszélt ezután a környezetvédelem fontosságáról, rögtön hozzátéve, hogy ennél talán még fontosabb a közéleti környezetvédelem. Felemelte szavát a korrupció ellen és síkraszállt a közéleti tisztaságért. — Ugyancsak kötelességemnek érzem — folytatta Varga László - beszélni a szellemi környezetvédelemről, szólni azért, hogy a közszolgálati médiában, a rádióban és televízióban szűnjön meg az efogult és félrevezető hírszolgálat. A hírszolgálat ne legyen se a kormánynak, se az ellenzéknek a szócsöve, hanem sugározza az igazságot! S aztán egy igen fontos mondat: - A szellemi környezetvédelemhez tartozik az is, hogy a politikai életben küzdjünk a szélsőségek ellen, azért, mert a magyar történelem tanulsága szerint bármikor kerültek uralomra a szélsőségek, utánuk mindig szellemi és gazdasági romhalmaz maradt. A NATO- és az Európai Unió-tagság előnyeinek ecsetelése után a szónok hangsúlyozta: senkinek sem szabad elfelejtenie, hogy Magyarország már 1956-ban megváltotta belépőjegyét az Európai Unió-tagságra és a NATO-tagságra. Hogy ma mindkét tagság elérhető közelségbe került, a kizárólag a magyar nép 1956-os érdeme. Szóvátette a szónok a kisebbségek sérelmeit is és megdöbbentőnek tartotta, hogy vannak még kormányok Európában, amelyek nem adják meg kisebbségeiknek az alapvető emberi jogokat. Emlékeztette a hallgatóságát arra, hogy az Interparlamentális Unió 1994-es kopenhágai ülésén az ő javaslatára szavazta meg 135 tagország azt, hogy a kormányoknak mindenhol kötelessége biztosítani az emberi és nemzeti kisebbségi jogok gyakorlását. Ismét egy igen fontos mondat: — Ne feledkezzünk el a külföldön élő magyarokról, akik politikai üldözések következtében kerültek ki külföldre, ott megbecsülést szereztek hazánknak s állandóan dolgoztak a magyar népért, a magyar függetlenségért. De fontos volt az is, amikor -- mint jogász - leszögezte, hogy a két világháború és a két megszállás alatt történt kegyetlenkedések és politikai gyilkosságok sohasem évülhetnek el, de kiemelte, hogy azokban a rettenetes időkben sokan emberek tudtak maradni és segítették az üldözötteket. — Az 1100 év alatt és a két világháburú között és után népünk döntő többsége emberségesen, tisztességesen és segítőén viselkedett az elnyomottakkal szemben — hangsúlyozta a szónok. Kijelentette: fontosnak tartja, hogy a múltból magunkkal hoznánk mindazokat az értékeket, amelyek történelmünkből és a keresztény értékrendből következnek, mert a szociális igazságok felismeréséhez a keresztény értékrend vezet el. Végül lelkére kötötte képviselőtársainak, hogy próbáljanak - Petőfi szavait is szem előtt tartva - a közérdekért dolgozni.-- Ez elsőrendű kötelességünk - mondotta végezetül - í erre az Országgyűlésre sok megoldandó feladat vár. Aki ebben a munkában elfárad, kérem, zarándokoljon el az Országgyűlés lenyűgöző kupolatermébe, ott álljon meg Rákóczi Ferenc emléktáblája előtt s olvassa el történelmünk e kiemelkedő alakjának márványba vésett szavait. Az Örök Igazsághoz, a Teremtőhöz fohászkodva írta: tetteinek egyetlen célja az volt, hogy hazánkat felszabadítsa az elnyomás alól, hogy a nép szabad legyen... Kívánatos lenne, ha Varga László szavait nem csak a képviselők, akikhez szavait intézte, hanem minden közéleti szereplő megszívlelné. Ennél szebben és szabatosabban megfogalmazott politikai hitvallást aligha olvashattunk az utóbbi években és bízzunk abban, hogy a szónok gondolatai termékeny talajra hullottak az új képviselőház tagjainál, akik a jövőben remélhetőleg valóban a köz érdekeiért fognak dolgozni. * Mintha csak Varga László beszédének egyes kitételeire rímelt volna az a cikk amelyet a Magyar Nemzet július 16-i számában olvastam "Mementó 1945 - 1956" címmel s aminek témája egy, az új Országgyűlés megnyitása után pár nappal, június 26-án lezajlott esemény volt. Az idézőjelbe tett név egy emlékművet jelöl, amelyet a Petőfi- híd budai hídfőjénél lévő kis parkban lepleztek le egy meleg nyári délelőttön. Az ünnepségen régi bajtársak, Rákosi börtöneiben hosszú éveket együtt töltött barátok gyűltek össze és borultak egymás nyakába a viszontlátás örömében. És könnyekkel a szemükben emlékeztek azokra, akik már nem lehettek ott, mert mártírhalált szenvedtek a kommunista diktatúra idején. "Hirdesse ez az emlékmű az 1945 - 1956 között kivégzett és mártírhalált halt magyar hazafiak emlékét, akik a második világháború után ellenálltak a megszálló szovjet hadseregnek és az árnyékukban uralomra került kommunista diktatúrának" - ezt a pár szót vésték az emlékmű gránitjába. A szöveg és az emlékmű későn, nagyon későn született meg, de most tekintsünk el a több évtizedes késéstől, tekintsünk el az ellenakciókról, amelyekkel innét is onnét is meg akarták hiúsítani az emlékmű felállítását és csak azt nézzük: hála elsősorban a Politikai Elítéltek Közösségének, végre megvalósult és áll, árnyas fák alatt, a Dunapart egyik csendes pontján. Erről az eseményről tudósít a Magyar Nemzet cikke és megemlíti, hogy az emlékmű leleplezésén a volt politikai foglyok százain kívül többek közt megjelent Orbán Viktor miniszterelnök-jelölt is, aki azokban az időkben még nem is élt. De nem jelent meg például Demszky Gábor főpolgármester és távolmaradt Göncz Árpád köztársasági elnök, akárcsak az akkor még hivatalban lévő kormányfő, Horn Gyula is. Pedig az utóbbiak már éltek az 1945 utáni években, sőt Göncz már aktívan politizált is, mint Kovács Béla akkori kisgazdapárti főtitkár egyik titkára. (Azon most ne akadjunk fenn, hogy amikor Kovács Bélát elhurcolták a szovjet katonák, a titkárság tagjai közül egyedül Göncz Árpádnak nem göbült meg a haja szála sem...) A köztársasági elnök egyébként szívesen vesz részt emlékünnepségeken: alig néhány nappal előbb leplezte le a Történelmi Igazságtétel Bizottság tíz év előtti megalapításának emléket állító márványtáblát a Gerlóczy utcában. Hogy a TIB megalakulásának jelentősége hogyan aránylik
