Amerikai Magyar Újság, 1998 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1998-07-01 / 7-8. szám
20 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 1998. júl.- aug. Kárpátaljai körkép CSODAHÍVÁS KÁRPÁTALJÁN (Interjú Zabolai Csekme Évával)-Amikor még nem ismertük személyesen egymást, valaki azt mondta rólad: "Zabolai Csekme Éva legalább annyit tesz a magyarságért, mint egy nagykövet." Vajon mit értsünk ezalatt? Remélem, hogy annál többet sikerült tenni, ugyanis a nagyköveteknek és a diplomatáknak meg van kötve a keze és nem léphetnek túl azon, amit kormányuk engedélyez. Pedig itt Genfben a nemzetközi szervezetek lehetővé teszik azt, hogy megismertessük a politikusokkal, az emberjogi szakértőkkel és ezen túlmenően a közvéleménnyel a magyarság elszakított részeinek égető problémáit és orvoslást keressünk azokra a jogsértésekre és igazságtalanságokra, amelyek nemzetünket érték és érik. —Miként fordult figyelmed Kárpátalja felé? Az MVSZ Választmányi ülésein ismerkedtem meg a kárpátaljai magyarok képviselőivel és ott figyeltem fel először súlyos gazdasági és szociális helyzetükre. tatás, másokban magyar és ukrán, vagy orosz osztályok működnek egymás mellett. Azonban 1997 májusában kidolgoztak az ukránok egy ún. koncepciós tervezetet, amely, ha a parlament elfogadja, lehetetlenné teszi a magyar nyelven történő közép- és felsőfokú oktatást és csak az etnikai jellegű tantárgyak tanítását engedélyezi nem ukrán nyelven. A tervezet második változata már a földrajzi nevek anyanyelven történő használatát sem említi a jogok között. A harmadik probléma a kettőnek egyenes következménye. A gazdasági nehézségek és a magyarság beolvasztását célzó intézkedések együttesen olyan elviselhetetlenné teszik az életet, hogy sokan, főképpen a munkapiacon értékesíthető kiképzéssel rendelkezők, a kivándorlást választják. Már pedig ez sem a kárpátaljai magyarságnak, sem a nemzet egészének, sem pedig Nyugat- és Közép-Európa országainak nem lehet érdeke. —Van-e remény ennek a folyamatnak a megállítására? Igen, van. De csak akkor, ha nem hagyjuk, hogy ennek a történelmi feladatnak a terhét kizárólag a kárpátaljai magyarság hordozza. Ez a felelősség a magyar nemzet égészét terheli, amelynek ősi hittel, sorsformáló akarattal, valamint munkát és pénzt nem sajnálva kell kiállni Kárpátalja és a többi elszakított területen élő magyarok megmaradásáért. —Mi okozza a legfőbb gondot a kárpátaljai magyaroknak? A sok probléma közül hármat említek meg. Az első a katasztrófális gazdasági helyzet, ami minden ukrán állampolgárt érint. Amikor a Szovjetunió összeomlott, megváltoztak a gazdasági viszonyok és sok deficittel működő vállalat zárta be kapuját. A munkanélküliség óriási méreteket öltött anélkül, hogy kialakulhatott volna egy szociális biztonsági hálózat. Ezenkívül mind az állam, mind a vállalatok nagy része el van adósodva és sokszor fizetésképtelen. Még egy főiskolai tanár fizetése sem haladja meg a 100 dollárt, egy tanító nyugdíja pedig 3000 forintnak felel meg egy olyan országban, ahol az élelmiszer árak magasabbak mint Magyaroraszágon. Az állami vállalatoknál dologozók hónapos késésekkel kapják meg fizetésüket, ha egyáltalán megkapják, a termelőszövetkezetekben dolgozókat pedig legtöbbször természetben (szemestermék, cukorrépa, dohány) fizetik. A munkanélküliek semmiféle támogatásban nem részesülnek, s így lassan eladják bútoraikat, konyhafelszerelésüket, sőt sokszor az ingyen kapott orvosságot is, azért, hogy a legminimálisabb élelmiszerhez jussanak. A második probléma a kisebbségeket érinti, akiknek sok küzdelem ellenére sem sikerült kiharcolni Kárpátalja autonómiáját vagy a magyarlakta területek önkormányzatát. Ennek pedig súlyos következményei vannak. Példa erre az oktatás kérdése. Jelenleg még 75 kárpátaljai iskolában lehet magyarul tanulni az összes tantárgyat. Egyes iskolákban kizárólag magyar nyelven folyik az ok-Hogyan próbáltok rí ehhez hozzájárulni? 1997 őszén az S.O.S Erdély — Genfi Bizottság kezdeményezéseként, a genfi és a lausanne-i magyar egyesületek és egyházak képviselőivel megalakítottuk a PRO KÁRPÁTALJA munkacsoportot, ahová mindenkit szeretettel várunk, aki hajlandó velünk dolgozni. Munkánknak három fő célja van:-segélynyújtáson keresztül reményt kelteni és hozzájárulni az ottmaradáshoz,- feléleszteni és erősíteni a magyar nemzet minden részében összetartozásunk és egymás iránti felelősségünk tudatát,-kezdeményezésünk révén felhívni az európai közvélemény figyelmét a kárpátaljai magyarság nehéz helyzetére.-Hogyan tudjátok az ehhez szükséges anyagi alapot megteremteni? A Genfi Magyar Értesítőben közzétett felhívásunknak csodálastos volt az eredménye, hiszen a svájci magyarság szeretetéről és figyelméről tanúskodott. Az adományok jelentős része kisnyugdíjasoktól, diákoktól és olyan emberektől érkezett, akik a hozzájárulásukat nem a feleslegükből adták. Külön említést érdemel a genfi magyar bál is, hiszen bevételének felét a PRO KÁRPÁTALJA munka- csoportunk kapta. Ez a rendezvény lehetővé tette azt is, hogy a bálteremben angol és francia nyelvű szórólapokon keresztül ismertessük a kárpátaljai magyarság helyzetét.
