Amerikai Magyar Újság, 1998 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1998-07-01 / 7-8. szám
1998. júl.- aug. AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 21 Úgy döntöttünk, hogy egy fillért sem költünk adminisztrációs költségekre, hanem az adományok egészét juttatjuk el Kárpátaljára pontosan meghatározott célokra. Ezzel a módszerrel és nyilvános elszámolással igyekszünk megnyerni honfitársaink bizalmát, hiszen a már beérkezett majdnem 25 ezer frankon kívül még sok ezer frankra van szükségünk ahhoz, hogy első terveinket megvalósítsuk. —Mik ezek a tervek? A Kárpátaljai Kulturális Szövetség és a Kárpátaljai Magyar Pedagógusok Szövetsége révén megtudtuk, hogy a magyar iskoláknak van a legnagyobb szüksége segítségre. Különösen két dologra hívták fel figyelmünket. Miután Ukrajnában napi 4-10 órás áramszünet van és emelett az iskolák nagy része olyan fűtési rendszerrel rendelkezik, ami áramnélkül nem működik, a téli hónapokban nagyon nehéz a tanítás. Nagy hideg idején sok iskola és óvoda hónapokra bezár, a kibírhatóbb időben pedig 50 percről 20 percre csökkentik a tanórákat, hogy utána a diákok mozogni tudjanak, hogy felmelegedjenek. Áramfejlesztőket kértek tehát, hogy legalább a legnagyobb iskolákban rendszeres legyen az oktatás. Első segítségként elküldjük a pénzt áramfejlesztők beszerzésére. Ezenkívül ígértek nekünk egy nagyobb generátort, amelyet ingyen megkapunk, ha vállaljuk a szállítási és biztosítási költségeket angliából Kárpátaljára. Ezt is szeretnénk megoldani. A második nagy problémát az iskolák épületei jelentik. A hosszú évtizedek óta esedékes karbantartásokra vagy újjáépítésekre ezekben az években egyszerűen nincs pénz. A szernyei iskolának az újjáépítését megkezdték ugyan négy évvel ezelőtt, de tetőszerkezete azóta sincs. Félő, hogy így a már megépült, de eddig használatlan két emelet is az eső, a jég és a hó áldozata lesz. Már pedig a régi épület már nem lesz sokáig használható. Ennek a tetőszerkezetnek a felépítéséhez több ezer dollárra van szükség. Nagyon reméljük, hogy ezt az összeget rövidesen előtudjuk teremteni, hogy még a nyári hónapokban elkészülhessen a tető. Az ezt követő belső munkákat társadalmi összefogással próbálják majd a szülők és a tanárok elvégezni. A legnehezebb a beregsomi általános iskola helyzete, hisz főépületét már évek óta életveszélyesnek nyilvánították. Egyszer, szerencsére nem nappal, már be is esett egy kémény az egyik osztályba. Azóta vihar esetén kiviszik a gyerekeket az utcára, mert ott csak megáznak, de nem esik fejükre a tető. Az újjáépítést 1952-ben már éppúgy várták, mint ma. Miután ez nagyobb összeget igényel, célunk az, hogy elkészítsünk egy szakvéleménnyel, fényképekkel és helyzetleírással rendelkező tervezetet, amit olyan intézményekhez, városi tanácshoz, stb. adunk be, akik ehhez jelentősen hozzá tudnának járulni. Ha valaki ismer olyan egyházi vagy társadalmi szervezetet, amely segítségünkre lehetne, kérjük írja meg nekünk pontos címét és ha lehet, egy olyan személy nevét, akihez fordulni tudunk. Mindenki nehéz diónak tartja ezt az ügyet, de én nem ismerek lehetetlent. Hiszek a csodákban, tudván, hogy a csodát nem várni, hanem hívni kell. Mi pedig elhatároztuk, hogy a csodát addig fogjuk sok munkával hívni, amig fel nem épül a beregsomi iskola.-Az iskolák gondjai mellett van-e még más megoldásra váró feladat? Nagyon sok minden van de most csak négyet említek. Az egyik a magyar nyelvoktatás a Rahó környékén szórványban élő kárpátaljai magyarok számára. Ezt évi 500 svájci frankból meglehetne oldani. A másik az angol nyelvképzés kárpátaljai magyar nemzetiségű angol szakos nyelvtanárnak készülő diákok részére. Az Angliai Magyar Evangélikus Egyházon keresztül már sikerült elérni, hogy az 1998/99-es tanév alatt a Kárpátaljai Tanárképző Főiskola öt diákja Angliában au pair lányként dolgozzon és emelett nyelvtanfolyamokra járjon. Ezért köszönettel tartozunk mind nekik, mind a Magyarok Világszövetségének, amely vállalta a diákok útiköltségét, remélhetőleg a MALÉV segítségével. A harmadik feladat a Beregszászi Bentlakásos Iskola támogatása. Itt már évek óta adományokból etetik és ruházzák az árva, valamint a nehéz szociális helyzetekből érkező, bentlakó 6 — 14 éves gyermekeket, akiknek vacsorája a Kárpátaljai Szemle cikke szerint legtöbbször "paprikás krumpli paprika nélküV, ugyanis a paprika elérhetetlen luxuscikk. A negyedik pedig a kárpátaljai felcserközpontok támogatása orvosságokkal, kötszerekkel, injekcióstúkkel és különböző orvosi szerekkel, hiszen mindenben hiányt szenvednek.-Mi ad neked erőt ehhez a szép, de sok energiát, jó idegeket és igen sok szeretetet igénylő munkához? Elsősorban azok a kárpátaljaiak, akik ilyen körülmények között is vállalják az ottmaradást, azok, akik a meghurcoltatások, szenvedések és a kisebbségi sors ellenére is kitartanak magyarságuk mellett, azok, akik áram híján az esti sötétségben ünnepük nemzeti ünnepeinket és ápolják hagyományainkat, és azok, akik a jelenlegi nyomorúságban is gyermekeket szülnek és nevelnek, hogy a magyarság ne vesszen, hanem gyarapodjék és új életre keljen. Hiszek abban, hogy nincsen olyan kilátástalan és reménytelen állapot, amely kizárná a feltámadás lehetőségét. Hiszek abban, hogy nem lehetetlen összekovácsolni nemzetünk szétszaggatott részeit. Ehhez azonban hitre, bizalomra, egymás és hagyományaink megbecsülésére, összefogásra, rengeteg munkára és emberfeletti akaratra van szükség. Ha sikerül egy kicsit is hozzájárulni ahhoz, hogy feléledjen és megerősödjön bennünk összetartozásunk és egymás iránti felelősségünk tudata, ha sikerül reményt kelteni és ezáltal hozzájárulni a feltámadáshoz, akkor nem éltem hiába. /Duna Tudósitó, Svájc/ Czellár Judit TERJESSZE LAPUNKAT
