Amerikai Magyar Újság, 1998 (34. évfolyam, 1-12. szám)

1998-07-01 / 7-8. szám

1998. júl- aug.

AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG

5

STIRLING GYÖRGY

ÚJ IDŐSZÁMÍTÁS KEZDŐDÖTT MAGYARORSZÁGON

A május 24-i szavazás eredményének kihirdetése óta valahogy megváltozott az emberek hangulata Magyarországon. Mintha az egyre melegebb tavaszi napsütéstől és a hosszú tél után megenyhült fuvallatoktól a szívekben is kinyíltak volna a remény virágai: mindenki örül annak a váratlan fordulatnak, ami a jó idő beálltával köszöntött az országra. A mostani választás egyrészt bebizonyította azt, hogy a nép, a szavazópolgárok összesége igenis beleszólhat az ország sorsának alakulásába és leválthatja azt a kormányt, amelynek munkájával elégedetlen, másrészt visszaadta az emberek hitét egy ígéretesebb jövőben. Mert a társadalomnak az a jobbik része, amely már közömbössé vált a közélet, a politikai események iránt és beletörődött abba, hogy sohasem lesz képes megszabadulni a múlt rendszerből magukat átmentett poszkom- munisták uralmától, ezen a választáson most magáratalált és visszanyerte az önbizalmát.

Magyarország számára május 24. a választás napja az öröm napja volt. A magyar nép leszavazta a Horn-kor- mányt s ezzel lezárult egy korszak, amit jobb lenne elfelejteni. No persze, bizonyára vannak szép számmal olyanok, akik nem lelkesednek a fordulatért - az MSZP még ma is jelentős táborára gondolok, azokra a százezrekre, akik ezen a szavazáson is a baloldali vezetésre adták voksukat -, de ezek nagyrésze talán nem is meggyőződésből tette ezt, hanem többévtizedes beidegződés vagy családi hagyományok és elkötelezettség alapján. Meg talán sokakra hatott Horn Gyuláéknak az a propagandája, amivel - főleg a két választási forduló között - riogatták a népet: ha nem ők futnak be, szélsőjobboldali kormány kerül majd hatalomra. Hogy értelmes emberek nem ültek fel ennek, mutatja az, hogy a szocialisták stabilnak vélt szavazótáborából tíz- és tízezrek fordítottak hátat annak a pártnak, amit négy évvel ezelőtt még uralomra segítettek. A négy év tapasztalataiból most okultak és valószínűleg végképp megrendült bizalmuk az MSZP-ben.

Érdemes szemügyre venni a statisztikákat, amelyeknek számaiban tükröződik az elmúlt nyolc év politikai életének minden rezdülése. Biztos eligazítást nyújtanak számunkra a pártok támogatottsági mutatói, az hogy mely pártok iránt fokozódott vagy csökkent a bizalom egyik megmérettetéstől a másikig? Kezdjük a Magyar Demokrata Fórummal, mely — mint emlékezetes ~ fölényesen győzött a rendszerváltás utáni első szabad választáson és a Kisgazdapárttal, valamint a Kereszténydemokrata Párttal létrehozott koalícióban kormányzott 1994-ig. Ez a jobbközép-polgári kormány azonban nem tudott igazán sikeresen megbirkózni az átalakulás során adódó problémákkal és hamarosan elveszítette kezdeti népszerűségét. Az MDF- nek 1990-ben 164 képviselője ült a parlamentben,"94-ben már csak 36 mandátumot kapott, míg a mostani választáson 17 jelöltje futott be. Az MDF története tipikus esete annak, hogyan lehet nyolc év alatt rossz politizálással eljátszani a választópolgárok bizalmát.

1994-ben a jobbközép kormányban csalódott tömegek a rendszerváltáskor padlóra került MSZMP utódpárt, a Magyar Szocialista Párt felé fordultak, amely addigra annyira összeszedte magát, hogy 200 képviselővel abszolút többséget szerzett az országgyűlésben és fűt-fát ígért a benne bízóknak, akik főleg a rendszerváltás szelídségétől felbátorodott régi párttagokból és kapcsolt részeikből álltak. Aztán kiderült, hogy ígérni könnyű, de teljesíteni az ígéreteket már nehezebb: ez a kormány sem váltotta be a hozzáfűzött reményeket és a ciklus második fele már jóformán csak azzal telt el, hogy az MSZP és az SZDSZ (mint koalíciós partner) egymásra mutogattak, hogy ki a felelős a hibákért, a nyugdíjasok nyomoráért, a közbiztonság romlásáért, az inflációért és sok más egyébért. (Az amit a kormány eredményként tüntetett fel, hogy az ország bekerülhet a NATO-ba és az Európai Unióba, a napi gondokkal küzködő közember számára nem jelentett vigaszt. S az különben sem ennek a kormánynak az érdeme, hogy az ország előtt megnyílt az Európába vezető út.)

A mostani választáson aztán a szavazópolgárok ítéletet mondtak az MSZP fölött is: a 94-es 54 százalék után ma be kell érnie 34 százalékkal és képviselőinek száma leolvadt 134-re. Ezzel szemben az igazi sikerstory a Fidesz-é. A fiatal demokraták (akik ügyes taktikával pár évvel ezelőtt nevüket Magyar Polgári Párt-tá bővítették) 1990-ben és "94-ben még csak 21, illetve 20 mandátumot tudtak szerezni, most pedig 148 képviselő hellyel a parlament legerősebb pártjává nőtték ki magukat. Mi a titkuk? Semmi más, mint csak az, hogy az első választásnál (a félévszázados kommunista uralom után törvényszerűen) jobbfelé, majd négy év múlva (a kormány tehetetlensége miatt ismét törvényszerűen) balfelé kilengő inga ezúttal valahol középtájon állapodott meg. Orbán Viktorék sikerének nyitja, hogy fiatalok, nem kell viselniük a múlt ballasztját és (ellentétben az összes többi parlamenti párttal) még sohasem voltak kormányon, következésképp még nem járathatták le magukat és tiszta lappal indulnak.

A Fidesz-Magyar Polgári Párt vezetői az utolsó négy évben ügyesen politizáltak. Észrevették, hogy az MDF csődje (és a Kereszténydemokrata Párt önszalámizása) után nem maradt a porondon egyetlen olyan párt sem, amelyet a keresztény és nemzeti (konzervatív) érzelmű polgárok igazán a magukénak tudhatnának. (A kisgazdáknak elsősorban vidéken van talajuk.) Orbán Viktorék ezt az űrt használták ki, amikor meghirdették a gyűj tőpárt - elméletet és kitárták a kapukat mindenki számára, aki elégedetlen a baloldal öntelt uralmával és nem vonzódik a szélsőségekhez. Ez a taktika rendkívül sikeresnek bizonyult és gyümölcseit először akkor hozta meg, amikor az első választási fordulóban a Fidesz közvetlenül az MSZP