Amerikai Magyar Újság, 1998 (34. évfolyam, 1-12. szám)

1998-05-01 / 5. szám

8 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 1998. május !-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------1 felvételért. Ennyit futólag az Európai Uniós csatlakozás ne­hézségeiről. Nem mondható azonban zökkenőmentesnek a NATO felvétel ügye sem. Az itt fellépő anyagi megter­helésen túl egyéb problémák is mutatkoznak, amelyeket néhány nappal ezelőtt nagy cikkben tárt fel a közismert német hetilap, a DER SPIGEL. A Magyar Távirati Iroda ismerteti a cikket, mely szerint a három felvételre váró ország - Csehország, Lengyelország, Magyarország - titkosszolgálatai továbbra is folytatják kémtevékenységüket a NATO országok ellen és arra is van bizonyíték, hogy a katonai szövetség brüsszeli központjában is megpróbáltak kémeket beépíteni. És nincs kizárva, hogy az már sikerült is nekik. A nyomozás folyik... A hamburgi hetilap cikke - mértékadó NATO- körökre való hivatkozással - azt állítja, hogy a három volt szovjet-vazallus ország ma is ugyanúgy végzik a Nyugat el­leni hírszerző tevékenységüket, mint azelőtt és máig is szoros kapcsolatot tartanak fönn az orosz titkosszolgála­tokkal. Dirk Koch, a cikk szerzője még azt is hozzáteszi - idézem az eredeti cikk szövegének szószerinti német fordítását --, hogy "az újak most felállítandó NATO-képvise- leteinek személyzeti listáján a szakértők olyan személyeket is találtak, akik titkosszolgálati kapcsolataikról ismertek. Ezek akkreditálásának elfogadását a NATO természetesen megta­gadta". Az érdekeltek persze kézzel-lábbal tiltakoznak a gyanúsítás ellen, dehát ez hozzátartozik a szakmájukhoz: a titkosszolgálatok azért titkosszolgálatok, hogy titokba vé­gezzék munkájukat és titkaikat ne kössék mások orrára. Nikolits István, a magyar titkosszolgálatokat felügyelő mi­niszter például határozottan kijelentette: "Nyugat felé nem dolgozunk és az észak-atlanti szövetség tagállamai ellen Ma­gyarország semmiféle kémtevékenységet nem folytat." Aki akarja elhiszi, aki akarja, nem. De ugyanígy nyilatkoztak a cseh és a lengyel titkosszolgálatok vezetői is. (Akiknek szavahihetőségéért sem tennénk tűzbe a kezünket, bár az kétségtelen, hogy mindkét titkosszolgálatnál nagy tiszto­gatások mentek végbe a rendszer-váltás után: a lengyelek ügynökeik felét leváltották, a csehek pedig szélnek eresztették a kommunista időkben foglalkoztatott teljes ügynökgárdát. Nem mondható el mindez a magyar titkos- szolgálatokról: lapunk olvasói valószínűleg emlékeznek még a márciusi számban közölt cikkre, melyben e sorok írója ismertette a magyar titkosszolgálat személyi ál­lományáról szóló adatokat. Bármilyen hihetetlen is, de a szocialista pártállami rendszer fennmaradásán őrködő megbízható kommunista titkosszolgálatosoknak a rend­szerváltáskor a hajuk szála sem görbült meg és valameny- nyien azon a helyen szolgálnak, ahol azelőtt szolgáltak - legszorosabb együttműködésben a KGB-vel. Mit lehet ilyenektől várni? Évtizedeken át nevelték őket a Nyugat gyűlöletére s az ilyen emberek gondolkodását aligha lehet máról-holnapra átállítani. Márcsak rutinból és megszokás­ból is kémkednek a nyugati hatalmak ellen. Mert ugye nem árt adatokat gyűjteni a NATO ellen, hátha fordul megint a kocka s akkor még jó hasznát vehetik azoknak. És arról, hogy egyszer még visszatér a jó világ, bizonyára sokan álmodoznak a titkosszolgálatosok között is... Horn elvtárs úrék csak abban tévedtek, hogy azt képzelték: a NATO-ban erre nem gondolnak és nem néznek utána, milyen a múltja azoknak, akiket a titkosszolgálat diplomatának vagy ka­tonai szakértőknek álcázva be akar csempészni a NATO irodáiba. Márciusban azt írtuk: Hornék valószínűleg nem hiszik azt, hogy a NATO-főhadiszálláson csupa hülye ül... Úgy tűnik, mégis azt hiszik...) A SPIGEL cikke azzal zárul, hogy megállapítja: a NATO illetékeseit különösen azért háborítja fel a most kipattant ügy, mert a három felvételre váró országnak már megengedték, hogy nem hivatalos résztvevőként képvisel­tessék magukat a katonai szervezet tanácskozásain. Akik ezzel visszaéltek, nem használtak Magyarország jó hírne­vének és megkérdőjelezték a magyarok megbíz-hatóságát, szavahihetőségét is. Mindez aligha szolgál ajánlólevélül a felvételkor, éppen akkor, amikor még függőben van a leg­fontosabb igen-szavazat, az amerikai szenátus döntése. De még tíz másik tagország parlamentjének kell jóváhagynia a bővítést és ezek között van olyan is, amelyik nem helyesli a NATO felhígítását. Ennél is erősebb azonban az ellenállás az új tagok felvételével szemben az Európai Unió orszá­gainak körében. És tudni kell, hogy a két szervezetbe való felvétel párhuzamosan fut és az eljárások eredményei kölcsönhatásban vannak egymással. A NATO-ba és az Európai Unióba vezető út bi­zony elég rázós és göröngyös. Különösen az akkor, ha a jelöltek maguk is megnehezítik bejutásukat az áhított körökbe, ilyen balfogásokkal, mint ez a fent ismertetett kémügy, amiről a DER SPIGEL leleplező cikke szól és amit átvett, sőt felerősített a világsajtó. Senki se higyje, hogy ezekután vörös szőnyeggel várják a magyar delegátu­sokat Brüsszelben, akár a NATO-főhadiszállásán, akár az EU székháza felé vegyék is az útjukat. Számolhatnak azzal, hogy mindkét helyen gyanakodva fognak rájuk nézni. De mindezek ellenére talán sikerül előbb vagy utóbb beljebb kerülniük, hasonlóan ahhoz, ahogy a biblia-beli tevének sikerült átjutnia a tű fokán... Én egyébként azt hiszem, Magyarország előbb lesz bent a NATO-ban, mint az Európai Unióban, noha úgy tűnik, az előbbinek nagyobb a presztise. Hogy miért gon­dolom mégis így? Nos azért, mert az Európai Unió első­sorban gazdasági egyesülés, ahol a tagországok polgárai anyagi boldogulásukat és jobb megélhetésüket féltik a kevésbé fejlett struktúrájú új belépőktől, ezért nem ér­dekük a bővítés. Ezzel szemben a NATO katonai szervezet, melynek bővítéséhez a nagyhatalmaknak és elsősorban az Egyesült Államoknak fűződik érdeke, hogy minél több országot vonjon be a szövetségi rendszerbe és ezen ke­resztül ellenőrizhesse az egész világot. * "Mindennap megszűnik valami, amiért az ember szomorkodik, de mindennap születik valami, amiért érdemes élni és küzdeni." Hérakleitosz

Next

/
Thumbnails
Contents