Amerikai Magyar Újság, 1998 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1998-05-01 / 5. szám
1998. május AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 7 STIRLING GYÖRGY KÖNNYEBB A TEVÉNEK ÁTJUTNI A TŰ FOKÁN... Mióta — legalábbis a Horn-kormány és az azt körülvevő kliensek hadának véleménye szerint - belátható közelségbe került a NATO-, illetve az Európai Unió-csatlakozás, a hazai lapokban másról sem lehet olvasni, mint arról, hogy a két szervezet tagországai megkülönböztetett rokonszenwel viseltetnek Magyarország iránt és alig várják, hogy egyenrangú tagként üdvözölhessék köreikben. Aki azonban figyelmesebben böngészi a lapokat és tud a sorok közt is olvasni, az meglepődve tapasztalhatja, hogy a NATO-ba és az EU-ba vezető út igencsak rögösnek tűnik és a két szervezet kapuin még csak alig egy arasznnyi rés van, de arról szó sincs, hogy kitárják azokat a magyarok előtt. Az első pofont akkor kapták a NATO-belépőre bizton számító lelkes nyugatbarátok (akiknek döntő többsége pár évvel ezelőtt még vörös tagkönyvecskével a zsebében építgette a szocializmust és saját párt karrierjét), amikor néhány héttel ezelőtt az amerikai szenátus váratlanul félbeszakította a három közép-európai ország felvételének tárgyalását és bizonytalan időre elnapolta a kérdést. Az indokolás elsősorban az volt, hogy jobban meg kell nézni, mekkora anyagi terhet ró a jelenlegi tagországokra (elsősorban az Egyesült Államokra) az új tagok felvétele s erősíti-e egyáltalán a katonai szövetséget a felkészületlen és elmaradott országok integrálását? Ez hideg zuhanyként érte a medve bőrére már előre ivókat, akik most azt magya- rázgatják, hogy a halasztásból nem kell messzemenő következtetéseket levonni és a feltételre előbb vagy utóbb mindenképp sor fog kerülni. Lehet, hogy nekik lesz igazuk és mire ezek a sorok az Olvasó elé kerülnek, a szenátus már kimondta a boldogító igent, de az sincs kizárva, hogy ilyen vagy olyan ok miatt késedelmet szenved az ügy. Például olyan jelentéktelen és mellékes körülmények miatt, hogy Magyarország nem felel meg a követelményeknek. Hogy nagyobb a költségvetési deficit a megengedettnél, a gazdasági fejlődés aránya viszont elmarad attól. Aztán érdemes azon is elgondolkozni, hogy milyen ajánlólevél a két nemzetközi szervezetben az a tény, hogy Magyarország és Szlovákia már évek óta örök-haragot játszik egymással (köztudott ugyanis, hogy egyik szervezet sem akar befogadni egymással civakodó népeket) s végül nem válik Magyarország javára a bűnözések számának emelkedése vagy a környezetvédelem elhanyagolása sem. Arról nem is beszélve, hogy a magyar hadseregnek a NATO-erőkbe való integrálásának költségkihatásával foglalkozó számítások egyre nagyobb, a magyar költségvetéshez képest csillagászati összegekről szólnak. De hogy ezeket honnét lehet majd előteremteni, arról mindenki hallgat. Anyagi kihatásai miatt érdemes foglalkozni a fentebb említett és az átlagember számára mellékesnek tűnő témával, a környezetvédelemmel is, amire eddig köztudomásúan nem sok pénzt áldozott a magyar kormány. Erről épp legutóbb olvashattunk figyelemreméltó elemzést a Magyar Hírlapban. A környezetvédelem nyugati normáiról szóló cikkből kiderült, hogy Magyarországnak körülbelül 15 milliárd (billió) dollárba kerül majd az EU környezetvédelmi előírásainak teljesítése. Brüsszeli illetékesek szerint az összeg nyolcvan százalékát az országnak kell előteremteni. Ez 12 milliárd, ami mintegy negyvenszerese (!) annak, amennyit Magyarország jelenleg évente fordít a környezetvédelemre. Kell ehhez kommentár? A környezetvédelem eredményei jószerivel láthatatlanok a közember számára, csak hiányosságairól vesz tudomást. Arról például, hogy fertőzött az ivóvíz, lélegzésre alkalmatlan a levegő, csökken a zöldterület, nincs kellően megszervezve a hulladék és szemétgyűjés, meg ehhez hasonlók. No de kitörődik ilyesmivel ott, ahol a megélhetési gondok foglalkoztatják a társadalmat és az állami költségvetésből a lakosság legelemibb szükségleteit is nehezen lehet fedezni? Könnyen kiszámítható, hogy ilyen megterhelést csak évekre elosztva bír el a magyar költségvetés. Szakemberek szerint húsz év kellene ahhoz, hogy Magyarország fokozatosan teljesítse mindazokat a környezetvédelmi normákat, amelyeket a brüsszeli központ előír. És ez csak egyetlen szakterület. Sokkal nagyobb előkészületeket kíván azoknak a feltételeknek a teljesítése, amelyeket a mező- gazdaság felzárkózását biztosítanák. Legutóbb egy EU- szakbizottság járt Budapesten, ahol ismertették azokat a rendkívül szigorú normákat, amelyeknek minden tagország mezőgazdaságának meg kell felelnie. Az első egyeztetésnél kiderült, hogy a magyarországi viszonyok több mint hetven területen el vannak maradva a nyugati szint mögött, azaz ennyi könnyítést kell kérni ahhoz, hogy az ország EU-csat- lakozása egyáltalán szóbajöhessen. A bizottság elnöke meglepetésének adott hangot ennyi lemaradás láttán és kétségét fejezte ki azirányban, hogy az EU hajlandó lenne ennyi könnyítésre. Márpedig ezek nélkül szó sem lehet a felvételről. El kellene hát gondolkodni mindazoknak, akik előre isznak a medve bőrére és úgy képzelik, hogy Magyar- ország máról-holnapra úgy válhat EU-taggá, hogy semmit sem változtat az eddigi gyakorlaton. Mindez hiú ábránd és a magyar vezetőknek ajánlatos lenne leszállniok a realitások szintjére. És fekészülni arra, hogy Magyarországnak esetleg még 15-20 évet kell várnia addig, amig elérheti az EU-országok szintjét és a siker esélyével folyamodhat a
