Amerikai Magyar Újság, 1997 (33. évfolyam, 1-12. szám)

1997-03-01 / 3. szám

10 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 1997. március ja, lehet, hogy egyszer Lezsák Sándoréknak eszükbe jutnak a szerbek után a magyarok is? Talán Belgrád után ellátogatnak egyszer Budapestre is? Miért ne? Sőt, talán eszükbe jut az a balkáni gondolat is, hogy mi lenne, ha az ellenzék nálunk is tüntetne az utcákon De nem úgy, mint eddig tették, jólfésült műsorokkal, gömbölyű szavalatokkal, hanem nyersen és őszintén. És fő­képp demokratikusan: nem fönt a színpadon, hanem lent, a néppel együtt. Talán eszükbe jut az ellenzéki politikusoknak, hogy lehetnénk mi is balkániak, kimehetnénk az utcára. Síp­pal, dobbal, nádi hegedűvel. Elképzelem, ahogy Torgyán Jó­zsef, Orbán Viktor, Giczy György , Lezsák Sándor és a többiek egymásba karolva elindulnak a széles pesti Nagykörúton Mö­göttük, köröttük a hatalmas, százezres tömeg. Az emberek ke­zében síp, kereplő, trombita, vagy csak egy fazék és fakanál... Ha a felvonulók rendőröket látnak, rájuk nevetnek és virággal fenyegetik őket. elvégre a rendőr is ugyanennek a nemzetnek a gy ermeke Vagy' odaállnak eléjük, és a szemükbe néznek.. Nem tudom, ki és mi akadályozhatna meg egy ilyen tüntetést, mint ahogy azt sem. vajon a létükben fenyegetett, gazdasági válságba sodort, s bankok által megzsarolt ellenzé­ki pártok ugyan kiben, miben reménykednek, ha nem a nép­ben. Aki ért a matematikához, s akinek az emlékezete a teg­nap esténél messzebbre nyúlik, annak a médiaviszonyok is­meretében tudnia kell. hogy a végsőkig eladósodott és eladó- sított ellenzéki pártok csak statiszták lesznek abban a piszkos trükköktől hemzsegő médiakomédiában, amit választásoknak neveznek. Talán nem ez történt Szerbiában? Szinte minden stimmel majd, és mégsem stimmel semmi. Mint a tévéhíradó meg a pesti háttér, amivel csak egy apró baj van: vagy a hátteret kellene kicserélni, vagy a be­mondót. A hideg pesti utcák józansága kell ide. Igen, aki sze­reti a hazáját, s aki demokrata, annak erőt kell hogy adjon a balkáni példa. Menjünk és tüntessünk végre mi is! (Demokrata) vl>> íj» íj» íj» íj» íj» UTÓHANGOK AZ OROSZLÁNYI EMLÉKMŰ AVATÁSHOZ... Az Oroszlányi Emlékmű avatásának utóhangjai még mindig nem tudnak nyugvópontra jutni. Mindig újabb és újabb verziók merülnek fel a médiában itthon is és a nyugati magyarság sajtó orgánumaiban is. Először nézzük a tényeket: A rabkitörés emlékére állított oszlop avatását a helybeli plébános végezte, majd Raffay Ernő történész, ko­rábbi államtitkár mondott beszédet. Ezután Balogh Gyula az ünnepség szervezője beszélt, majd szót adott Fónay Jenőnek, a POFOSZ elnökének. Őt Németh Bálint az 56-os szövetség elnöke követte. Beszélt még Zétényi Zsolt, volt MDF-es képviselő is, utána szót kapott Pongrátz Gergely, az 56-os Szövetség vezetője. Pongrátz beszédében támadta a jelenlévő szövetségek vezetőségét és bírálta a felavatott emlékművet is. Az emlékmű készítője Fresch Ottó, maga is az ötvenhatos szervezet tagja, sérelmezte a megjegyzéseket és a beszédek elhangzása után ezért Pongrátz Gergellyel szóváltásba keveredett. A vita során Pongátz a tenyerével Frescht arcánál érintve eltolta magától, majd a POFOSZ elnökét hangosan szidalmazva beült öccsével a kocsijukba és eltávozott. A POFOSZ elnöke nem is tartózkodott Pongrátz közelében, mert a TV interjút készített vele. Ezek a tények. Most nézzük, hogy a dolgok, hogyan jelentkeztek a "médiában". Beszámoltak, hogy Fónay megütötte Pongrá- tzot, aki annyira felizgatta magát ezért, hogy a helyszínen összeesett. A jelenlevő dr. Fedor orvos szívinfarktust ál­lapított meg és beszállíttatta a korházba. /A tény viszont az, hogy dr. Fedor kb. 70 kilométerre volt akkor Oroszlánytól, azonkivül, ha orvos is, csak szájsebész, így nem valószínű, diagnosztizálta volna Pongrátz állapotát./ Innetől kezdve mindenféle nyilatkozat és vélemény hangzott el a külön­böző cikkekben és híradásokban, de Fónay tetlegessége továbbra is a központi téma maradt, attól függetlenül, hogy időközben Pongrátz is helyesbítette korábbi nyilatkozatait, kijelentve, hogy Fónay nem ütötte meg. Ennek ellenére Pongrátz testvére Clevelandban nagyszabású propaganda hadjáratba kezdett. A magyarok világtalálkozóján terjesz­tett írásában részletesen ecsetelte Fónay brutalitását és az otthoni szervezetek vezetőségeinek a hatalommal való kollaborálását. Igen elgondolkoztató a dolgok ilyetén való ala­kulása és azt hiszem nem járok messze az igazságtól, ha azt a következtetést vonom le, hogy a fenti hecckampány is része annak a tervszerűen megindult lejáratási hisztériá­nak, ami a volt politikai üldözöttek szervezetei ellen indúlt be, igen csak nagy intenzitással. Ugyanis ezek a szervezetek végre megértették, hogy csak egységes fellépéssel tudnak érdekeikben eredményes képviseletet vállalni és főleg a nemzet iránti elkötelezettségüknek is csak így tudnak igazán használni. Értelemszerű hát, ezt a mindjobban kialakuló együttműködést szét kell robbantani. Erre talál­nak mindig, alapjában véve jó szándékú embereket is, akik sértett hiúságukban nem látják, hogy játékszere egy arcát­lan hatalomnak, vagy nagyonis tudatosan munkálkodó, már alapjában is erre a célra beépített embereket. Nagyon fon­tos tehát, különösen a nyugati magyarság számára, hogy hírközléseikben csak leellenőrzött tényeket jelentessenek meg, nehogy akaratlanul is ennek a lejárató kampány esz­közeivé válljanak. v. Krasznay Béla, a POFOSZ alelnöke, a külügyi bizottság elnöke Befejezetlen gobelinjét (needlepoint) gyorsan, pontosan elkészítjük. Díszpárnák, képek megrendelésre is! Tel/fax: (412) 873-0668 Ilona.

Next

/
Thumbnails
Contents