Amerikai Magyar Újság, 1997 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1997-03-01 / 3. szám
10 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 1997. március ja, lehet, hogy egyszer Lezsák Sándoréknak eszükbe jutnak a szerbek után a magyarok is? Talán Belgrád után ellátogatnak egyszer Budapestre is? Miért ne? Sőt, talán eszükbe jut az a balkáni gondolat is, hogy mi lenne, ha az ellenzék nálunk is tüntetne az utcákon De nem úgy, mint eddig tették, jólfésült műsorokkal, gömbölyű szavalatokkal, hanem nyersen és őszintén. És főképp demokratikusan: nem fönt a színpadon, hanem lent, a néppel együtt. Talán eszükbe jut az ellenzéki politikusoknak, hogy lehetnénk mi is balkániak, kimehetnénk az utcára. Síppal, dobbal, nádi hegedűvel. Elképzelem, ahogy Torgyán József, Orbán Viktor, Giczy György , Lezsák Sándor és a többiek egymásba karolva elindulnak a széles pesti Nagykörúton Mögöttük, köröttük a hatalmas, százezres tömeg. Az emberek kezében síp, kereplő, trombita, vagy csak egy fazék és fakanál... Ha a felvonulók rendőröket látnak, rájuk nevetnek és virággal fenyegetik őket. elvégre a rendőr is ugyanennek a nemzetnek a gy ermeke Vagy' odaállnak eléjük, és a szemükbe néznek.. Nem tudom, ki és mi akadályozhatna meg egy ilyen tüntetést, mint ahogy azt sem. vajon a létükben fenyegetett, gazdasági válságba sodort, s bankok által megzsarolt ellenzéki pártok ugyan kiben, miben reménykednek, ha nem a népben. Aki ért a matematikához, s akinek az emlékezete a tegnap esténél messzebbre nyúlik, annak a médiaviszonyok ismeretében tudnia kell. hogy a végsőkig eladósodott és eladó- sított ellenzéki pártok csak statiszták lesznek abban a piszkos trükköktől hemzsegő médiakomédiában, amit választásoknak neveznek. Talán nem ez történt Szerbiában? Szinte minden stimmel majd, és mégsem stimmel semmi. Mint a tévéhíradó meg a pesti háttér, amivel csak egy apró baj van: vagy a hátteret kellene kicserélni, vagy a bemondót. A hideg pesti utcák józansága kell ide. Igen, aki szereti a hazáját, s aki demokrata, annak erőt kell hogy adjon a balkáni példa. Menjünk és tüntessünk végre mi is! (Demokrata) vl>> íj» íj» íj» íj» íj» UTÓHANGOK AZ OROSZLÁNYI EMLÉKMŰ AVATÁSHOZ... Az Oroszlányi Emlékmű avatásának utóhangjai még mindig nem tudnak nyugvópontra jutni. Mindig újabb és újabb verziók merülnek fel a médiában itthon is és a nyugati magyarság sajtó orgánumaiban is. Először nézzük a tényeket: A rabkitörés emlékére állított oszlop avatását a helybeli plébános végezte, majd Raffay Ernő történész, korábbi államtitkár mondott beszédet. Ezután Balogh Gyula az ünnepség szervezője beszélt, majd szót adott Fónay Jenőnek, a POFOSZ elnökének. Őt Németh Bálint az 56-os szövetség elnöke követte. Beszélt még Zétényi Zsolt, volt MDF-es képviselő is, utána szót kapott Pongrátz Gergely, az 56-os Szövetség vezetője. Pongrátz beszédében támadta a jelenlévő szövetségek vezetőségét és bírálta a felavatott emlékművet is. Az emlékmű készítője Fresch Ottó, maga is az ötvenhatos szervezet tagja, sérelmezte a megjegyzéseket és a beszédek elhangzása után ezért Pongrátz Gergellyel szóváltásba keveredett. A vita során Pongátz a tenyerével Frescht arcánál érintve eltolta magától, majd a POFOSZ elnökét hangosan szidalmazva beült öccsével a kocsijukba és eltávozott. A POFOSZ elnöke nem is tartózkodott Pongrátz közelében, mert a TV interjút készített vele. Ezek a tények. Most nézzük, hogy a dolgok, hogyan jelentkeztek a "médiában". Beszámoltak, hogy Fónay megütötte Pongrá- tzot, aki annyira felizgatta magát ezért, hogy a helyszínen összeesett. A jelenlevő dr. Fedor orvos szívinfarktust állapított meg és beszállíttatta a korházba. /A tény viszont az, hogy dr. Fedor kb. 70 kilométerre volt akkor Oroszlánytól, azonkivül, ha orvos is, csak szájsebész, így nem valószínű, diagnosztizálta volna Pongrátz állapotát./ Innetől kezdve mindenféle nyilatkozat és vélemény hangzott el a különböző cikkekben és híradásokban, de Fónay tetlegessége továbbra is a központi téma maradt, attól függetlenül, hogy időközben Pongrátz is helyesbítette korábbi nyilatkozatait, kijelentve, hogy Fónay nem ütötte meg. Ennek ellenére Pongrátz testvére Clevelandban nagyszabású propaganda hadjáratba kezdett. A magyarok világtalálkozóján terjesztett írásában részletesen ecsetelte Fónay brutalitását és az otthoni szervezetek vezetőségeinek a hatalommal való kollaborálását. Igen elgondolkoztató a dolgok ilyetén való alakulása és azt hiszem nem járok messze az igazságtól, ha azt a következtetést vonom le, hogy a fenti hecckampány is része annak a tervszerűen megindult lejáratási hisztériának, ami a volt politikai üldözöttek szervezetei ellen indúlt be, igen csak nagy intenzitással. Ugyanis ezek a szervezetek végre megértették, hogy csak egységes fellépéssel tudnak érdekeikben eredményes képviseletet vállalni és főleg a nemzet iránti elkötelezettségüknek is csak így tudnak igazán használni. Értelemszerű hát, ezt a mindjobban kialakuló együttműködést szét kell robbantani. Erre találnak mindig, alapjában véve jó szándékú embereket is, akik sértett hiúságukban nem látják, hogy játékszere egy arcátlan hatalomnak, vagy nagyonis tudatosan munkálkodó, már alapjában is erre a célra beépített embereket. Nagyon fontos tehát, különösen a nyugati magyarság számára, hogy hírközléseikben csak leellenőrzött tényeket jelentessenek meg, nehogy akaratlanul is ennek a lejárató kampány eszközeivé válljanak. v. Krasznay Béla, a POFOSZ alelnöke, a külügyi bizottság elnöke Befejezetlen gobelinjét (needlepoint) gyorsan, pontosan elkészítjük. Díszpárnák, képek megrendelésre is! Tel/fax: (412) 873-0668 Ilona.
