Amerikai Magyar Újság, 1997 (33. évfolyam, 1-12. szám)

1997-03-01 / 3. szám

1997. március AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 9 remntése. Dohnányi hamar túlteszi magát azon. hogy hű ma­gyarságát kétségbevonó kicsinyes gyanúsítgatásokkal törődjön és a Hubay Jenő szintjén álló törtetők intrikáit figyelembe ve­gye. Ehelyett azonnal nekifog zenei életünk újjászervezésé­nek. 1920-ban írja róla nagy pályatársa, Bartók Béla: "... a megpróbáltatások idején, amikor a többi művész elhagyta az országot, Dohnányi hősiesen folytatja működését, honfitársai ezreinek nyújtva vigasztalást és örömet... Budapest zenei éle­te egyetlen szóban foglalható össze : Dohnányi ”. 1935-ben a New York State Philharmónia elnökkar­nagyának hívja meg. amely elsősorban irányítást jelent. Há­rom év múlva foglalja el a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főis­kola zongora művészképzőjének és zeneszerzés tanszékének vezetését. 1934-től pedig az Akadémia főigazgatója 1942-ben történt lemondásáig. Világhírességek egész sorát bocsátja út­ra. Felsorolásukra nincs helyem, de néhányat híres magvar ta­nítványai közül megemlítek: Fischer Annie, Böszörményi Nagy Béla, Faragó György, Kosa György és An da Géza, végül a legnagyobb élő karmester: Solti György. Munkabírása legendás. 1920-tól az Operaház tagjai­ból alakult Filharmóniai Társaság elnökkarnagya, majd a Magyar Rádió fozeneigazgatója. Rendkívüli érdeme, hogy nagy kortársai műveit ő mutatta be hazánkban. Ezek közül kiemelkedik Bartók két remekműve: Zene húroshangszerekre, ütőhangszerekre és celestára, valamint a Cantata Profana be­mutatója. Azonkívül világszerte vezényli Kodály és Bartók műveit Koncertjeire, bárhol adja. a jegyek hónapokkal előbb elkelnek. Nagyon érdekes, ahogyan minden dobverés nélkül műveli hazánk zenekedvelőit. A rádió műsorán sorozatban el- játsza Beethoven 32 szonátáját és Mozart valamennyi zongo­raversenyét (27). Egyike legemlékezetesebb szerepléseinek, amikor Edwin Fischer és Bartók Béla közreműködésével ját- sza el J. S. Bach három zongorára írt versenymüvének egyik szólamát és a zongorától vezényli a zenekart. 1936-ban megkapja a Franci Becsületrendet, ugyanabban az évben Magyarország kormányzója M. Kir. Titkos Tanácsos méltósággal tünteti ki. Rendkívül sikeres mint zeneszerző is. Híres panto- mimja, a Pierett fátyola — amelyet Galafrés Elza szövegére írt - világsiker. Ugyancsak nagyszerűek a Simona néni és Vajda tornya c. operái Kamarazenei művei egész magas szintűek, és a Változatok egy gyermekdalra (zongora-zene­kar), a Ruralia Hungarica, valamint a Buda és Pest egyesíté­sének fél évszázados évfordulójára írt Ünnepi nyitány szintén bejárta a világot. Ugyan így a zongorára írt nagyszerű mi­niatűrjei. 1944. novemberében hagyja el hazánkat. Rövid ideig Ausztriában él és itt adja utolsó európai Beethoven-hangver- senyét. Ezután Angliába, majd Argentínába vezet az útja. 1949-ben végül Amerikában telepszik le, és ettől kezdve a Florida State University zenei fakultásának a professzora ha­láláig. Több amerikai egyetem díszdoktora. Utolsó európai szereplésének színhelye az Edinburgh Festival 1956-ban. Ez­után már mindössze néhány koncertet ad Floridában és Ohi- oban, 1960. február 9-én bekövetkezett haláláig (New York). A háború után a szocialista “magasrendűség" zül- lesztése minősíthetetlen hangon beszélt róla. Sőt olvastam egy buzgó, kissé ütődött firkász cikkét a Szabad Nép-éten. amely azt állította, hogy a nagy mester “destruálta a magyar zenei életet”, mert "teuton-náci” módon oktatta tanítványait és hangversenyeit is ilyen szellemben adta. Értik ezt olvasóim? Bach, Mozart, Beethoven, Schubert, Schumann és Brahms teuton tolmácsolásban! Elképesztő pimaszság, és aki ezt az őrültséget leírta, az gátlás nélküli bolsevista igric, és nyilván­valóan idióta volt. Ennek a “destruktív nácinak” a képét igy ekeztem fel­vázolni néhány sorban születése 120. évfordulója alkalmából, mert lapunk indulásától kezdve tudja magyar kötelességét és nem feledkezik meg nagvjainkról. Úgy látszik, Magyarország demokratizálói is kezdenek rájönni, hogy valami nem volt rendben hosszú időn át, mert februárban olvastam, hogy szán­dékukban áll a Zeneakadémia környékén, valamelyik zugut­cácskát elnevezni róla. Csak ennyit érdemel? Nem hiszem! Ez volt az oka. hogy v ázlatosan ugyan, de igyekeztem bemu­tatni művészi és emberi nagyságát, valamint igaz magyar­ságát. *1* *1* *1* Ben esik András MENJÜNK ÉS TÜNTESSÜNK Ha legalább a Balkán színvonalát elérnénk, már az is micsoda óriási fejlemény lenne! Képzeljék el, ha itt is kivonulnának a becsapott diákok, a kifosztott felnőttek az utcára, s a szerbiai és bulgáriai példát követve követelnék az önmagát szociál- liberálisnak nevező kormány távozását! Magy arország azonban csendesen alszik a hó alatt, nem ébresztik fel sem a robbantások, sem a lövöldözések, nem aggasztja az elszegényedés, sem a népesség rémisztő fo­gyása. mert ahogy nem emlékezik a tegnapra, úgy nem érdek­li már a holnap sem. Magyarország csendesen agonizál. Szeretne boldog lenni, szeretne valahogy túljutni azon a sok rosszon, ami érte őt. Szeretne valami biztató reménysugarat látni, szeretné, hogy valaki megfogja a kezét és azt mondja neki, gyere, én segítek neked De nem lát senkit, vagy ha mégis lát valakit, azt beszennyezi, befelhőzi a hazugság, a káosz, a zűrzavar Miután minden politikai párton végigsöpört egy sza­bad számum, utoljára a kereszténydemokratákra került a sor, akik valami rejtélyes konoksággal és elszántsággal dacoltak minden megtörési kísérlettel. Ha belülről nem megy, majd megy kívülről, gondol­ták azok. akik a mások sorsa felől szeretnek dönteni, és íme, a bíróság egy etlen szóval megsemmisítette a pártot, hiszen az a jogi mezbe öltöztetett politikai botrány, ami ezek után követ­kezik, a világ legnépszerűbb pártját is földre vemé. Pedig éppen hogy eljött a szervezkedés ideje. Lám, az MDF is felébredve hosszú, dermedt álmából, csatlakozott a szerb ellenzék tüntetéséhez. Az első lépés megtörtént. Ki tud­

Next

/
Thumbnails
Contents