Amerikai Magyar Újság, 1997 (33. évfolyam, 1-12. szám)

1997-03-01 / 3. szám

8 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 1997. március

Az utolsó évszázad zenei világának egyik legnagyobb alakjára emlékezem írásomban, aki hosszú életén át embertársait és fajtáját szolgálta, magyarságát pedig rangjának tekintette. Szülőhazánkban húsz esztendővel ezelőtt elfelejtettek megemlékezni nagyságáról. Diadalai színhelyén: Németországban, Franciaországban, Angliában, Amerikában is csak rövid hír formájában közölték a lapok, de legalább közölték. Igaz, hogy egy nácinak minősített művész nem érdemel említést.

Mi nem feledkezünk meg róla. mert ha a világot meghódító nagy alkotóinkat elfelejtenénk, megtagadnánk magyarságunkat és kultúránkat Éppen ezért, ha rövid írás keretében is, de beszélek a világszerte ünnepelt zongoraművészről, aki Padarewsky, Rachmaninoff, Edwin Fischer, Emil Sauer, Alfred Cortot, Artur Schnabel és Wilhelm Backhaus kortársa volt. semmivel sem kisebb azoknál, sőt évtizedeken át őt tartották Beethoven és Brahms leghitelesebb interpretá- torának. Ugyancsak méltatom őt, mint neves karmestert, egyedülálló pedagógust és magasra értékelt zeneszerzőt.

1877. július 27-én született Pozsonyban. Apja, Frigyes gimnáziumi tanár, elsőrendű muzsikus, édesanyja ugyancsak minden szép rajongója. Szülővárosa közel négy évszázadon át főváros, az országgyűlés székhelye, ahol a nemzet legjobbjai építették fel palotáikat, a jómódú polgárok pedig tágas házaikat. Ehhez a milliőhöz természetszerűen hozzátartozott a magasrendű szellemi élet. Ugyancsak sokat jelentett, hogy Európa zenei fővárosa, Bécs mindössze 50-60 kilométerre feküdt, így az ott élő, vagy ott szereplő híres művészek állandó vendégei voltak a dunamenti koronázó városnak. Ilyen körülmények között alakult ki az a nemes szellem, a “genius loci”, amely zenei életünk legnagyobbjait nevelte fel, vagy indította útnak a világhír felé. Pozsony Erkel Ferenc szülővárosa. Itt adta első, elsöprő sikerű hangversenyét a gyermek Liszt Ferenc, aztán felnevelte Dohnányi Ernőt, Bartók Bélát és Kodály Zoltánt is.

A múlt század utolsó évtizedeiben a civilizáció által kitermelt szemét még nem fertőzte meg a kultúrát. így a szépség és az érték igénye igen magas volt. Dohnányi Frigyes tanár úr háza a kamarazene temploma, amely nek Haydn, Mozart, Beethoven, Schubert és Brahms a szentjei. Itt figyelnek fel Ernő páratlan tehetségére, aki hatéves korában már a fenti mesterek trióinak zongoraszólamát játsza, méghozzá első látásra, lapról, hibátlanul. Három évvel később kirobbanó sikert arat Mozart G-moll zongoraversenyének nyilvános előadásával.

Közben szorgalmasan végzi iskoláit a helyi Római Katolikus Gimnáziumban, ahol 1894-ben érettségizik. Nyelvtudása is széleskörű. Tizennyolc éves korában németül, franciául, angolul és olaszul hibátlanul beszél. Döntő fontosságú

életében, amikor Johannes Brahms, a század egyik legnagyobb zeneszerzője - a kíméletlen kritikus - meglátogatja és elámul a gyerekember tehetségén. Innen vezet az útja Londonba, amikor még húszéves sincs. Hangversenye után a Times kritikusa azt úja: "Nincsen élő művész, aki akárcsak megközelítené. ”

Biztonságérzetének erősítésére 1897-ben Eugen D Albert, az akkori idők legnagyobb művészpedagógusa tanítványa lesz néhány hónapra, ami semmi más, mint egyes remekművek előadásának a megbeszélése.

Ettől kezdve Európa koncertpódiumainak legünne- peltebb művésze, majd a századfordulón New Yorkban tartott hangversenyével Amerikát hódítja meg. Akkor már átlagosan 120-130 koncertet ad évenként, ami egész hihetetlen teljesítmény Ebben az időben egy pillanatig sem vitás, hogy Liszt óta egyike a legnagyobb pianistáknak, akivel mindössze néhány kortársa képes csak felvenni a versenyt.

Ennek következménye, hogy' Joachim József, a világhírű berlini Zeneakadémia igazgatója 1905-ben “profesz- szor” címmel meghívja az intézmény zongora művészképzője vezetőjének. Soha nem volt rá precedens, hogy valakit ilyen fiatalon. 28 éves korában ez a kitüntetés éljen. Az igazgató választása nagyon szerencsés, mert a művészt világszerte ismerik, itt meg pedagógiai rátermettségét bizonyítja. Mindössze nélhány tanítványt vállal, de ezek valamennyien kivételes tehetségek, akik kezei alól kikerülve elindulnak a sikerek útján.

Rendkívül érdekes, hogy legnagyobb előadói és pedagógiai sikerei idején állandó honvággyal küzd. Ezért 1915- ben végleg hazatér és ezután világkörüli hangversenyeinek kivételével szülőhazája zenei életét szolgálja Istenáldotta tehetségével és világraszóló tekintélyével.

Budapesten éri az összeomlás. A kritikus időkben legkiválóbb szellemeinkkel együtt arra törekszik, hogy' múltunkból minden igaz értéket átmentsen és erre épüljön fel az idegen hatásoktól mentes, minden ízében magyar kultúra. Ez a kizárólagos oka annak, hogy Bartókkal és Kodállyal együtt tagja lesz a Tanácsköztársaság zenei direktóriumának. Ugyanezt teszi sok mással irodalmunk két óriása: Babits Mihály és Móricz Zsigmond is. Csalódásuk annál nagy obb, amikor meglátják, hogy a kommunista bandát semmi nem érdekli ami magyar probléma és kormányzásuk rémuralom. Nem a nemzet építése, hanem lerombolása. A törvényes rend helyre- állítása után sajnos a hivatalos Magyarország mellőzi e kiválóságainkat egy' időre, mert az illetékesek közepes vagy1 még az alatti felkészültségükkel képtelenek felismerni, hogy e jövőbe látó géniuszok igen távol, állnak a kommunista világnézettől, s egyetlen céljuk az új szellemi Magyraország megte-