Amerikai Magyar Újság, 1997 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1997-02-01 / 2. szám
14 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 1997. február jött a fordulat, összeomlott a rendszer, amiben felnőttem, és ami az utolsó évekig olyan stabilnak látszott. Mindenről lehetett beszélni, minden új színt kapott. A régi hősökből árulók lettek, esetleg mocskos kommunisták, az árulóknak kikiáltot- takat rehabilitálták. Elég sokukat "kicsit" későn, merthogy a felmentő iratokat a sírokra helyezték, vagy oda sem De '56 még mindig távol maradt tőlem lélekben. Egy egész agvrend- szemek kellett átállnia, ezernyi fogaskeréknek fékezni, megállni és visszafelé forogni. Hiszen azt mondták: ellenforradalom, meg azt. hogy fiatal, tapasztalatlan, félrevezetett diákok hőzöngése... Távol volt tőlem '56. hiába tudtam, értettem meg, hogy más volt. nem az. aminek tanították. Távol volt egészen addig, amíg itt Kanadában, a Magyar Táborban odaért hozzám a lényege. Sokat beszélgettem új ismerőseimmel, sok-sok új barátra, társra lelve ebben az ismeretlen (számomra még új és idegen) világban. Itt találkoztam Julika nénivel, aki Biblia órákat tartott a gyerekeknek, a délelőtti foglalkozások során. Reggelenként a takarításban segédkezett, délutánonként eljött a magyaróráimra, segített kordában tartani a gyerekeket, ha szükséges volt, és a néhány magyarul nem tudót vette védőszárnyai alá szeretettel. Egyébként pedig mindig és mindenhol segített, ahol szükségét érezte. Egyik délután, a vacsora előtti sportfoglalkozás ideje alatt, látom, hogy ott ül az ebédlő melletti tisztáson a tó partján egy nyersfa asztalnál. Előtte halomban arasznyi hosszúságú botocskák, ezekről hántja le a kérget. Mellette az asztalon egy doboz, benne nemzetiszínű szalag, olló, ragasztó.-- Mivel foglalkozik, Julika néni?-- Magyar zászlókat készítek. Szeretném, ha minden gyerek kapna, amikor hazamegy innen. Most van az 1100 éves évfordulónk, jó lenne, ha a gyerekek erről is hallanának. — Miközben együtt farigcsáltunk tovább, szó szót követett, végül beszélgetésünk eljutott oda, ahová többnyire minden idegenbe szakadt hazánkfiával elérkezünk. — Julika néni mióta él Kanadában? — 1956-ban jöttünk... -- Ezt a választ már sok embertől hallottam, de valahogy mindig kiérzett belőle, hogy az illető akkor jött ugyan, de a forradalomhoz annyi köze lehetett, mint édes jó szüleimnek, ami nem szégyen, mégsem illik bővebben érdeklődni róla Most valami mást hallottam ki a hangból, valamit, ami továbbkérdezésre ösztökélt-- Julika néni részt vett a ... forradalomban? A harcokban? — Természetesen! — volt a lakonikus, ám önérzetes válasz.-- Meséljen, beszéljen róla! Kérem! Először találkozom valakivel, aki benne volt.. És Julika néni beszélt. Szavai nyomán láttam őt fiatalon, lelkes 23 éves lányként, társaival. Gesztikulálnak, kiabálnak, vitatkoznak, döntenek és nekivágnak, azon a negyven évvel ezelőtti őszön, Petőfi nyomdokain, a magyar szabadságért. Képzeletbeli képernyőmön megjelent az a néhány archív kocka, amit később látni lehetett '56-ról. A tankok a Hősök terén, a büszkén lobogó zászlók, a sárba tiport zászlók. Aztán újra őt láttam kis csapat tagjaként, amint csikorgó hidegben, fagyban, hóban. Szilveszter éjjelén a határ felé lopakodnak Majd az öröm. megkönnyebbülés, ez már Ausztria. Megmenekültek Nem volt sok időnk, beszélgetésünket félbe kellett szakítani Vége lett a sportjátékoknak, a nap utolsó étkezéséhez harangoztak. A már elkészült apró zászlókat dobozba tettük, és mentünk az ebédlőbe. Végigpillantottam a meseszép kanadai tájon. A zúgó fenyvesekkel körülölelt fekete vizű tavon. A lenyugvó nap vörösre világította meg a Magyar Forradalmat. Más napokon is, ha időm engedte, odaültem készíteni a zászlócskákat, de beszélgetésünket nem tudtuk befejezni. Az utolsó magyarórán kiosztotta a kis zászlócskákat, amelyeket oly nagy szeretettel és gonddal készített. Szomorú hangján felcsendült egy' dal a zászlónkról, és annak három színéről. Egy dal, amit én nem ismertem. így nem tudtam vele énekelni. A gyerekek nem nagyon értették a zászlócskákat... Változik a világ. Talán egy piros-fehér-zöld rágógumi vágy- léggömb jobban megörvendeztette volna őket. mint a kicsike zászló a róla szóló dallal. Néztem Julika nénit éneklés közben, és a Forradalom ott volt körülöttünk. Messzenéző pillantásában megértettem sorsát, magyarságát, magányát itt, a kanadai magyar táborban, magyarok között. Hazatérve a táborból, a zászlócskát kitűztük ablakunkba. Segítségével talán — biztosan! — én is többet adhatok lányomnak és fiamnak népünk történetéből, köztük az '56-os Forradalomról! A Forradalomról, amelyből most veszítettem el végképp az "ellen "-t. KAPU Rendelje meg a világ magyarságának havi folyóiratát a KAPU-t. Főszerkesztő: Brády Zoltán. Előfizetési díj: 1/4 évre 12 dollár, 1/2 évre 24 dollár, 1 évre 48 dollár. Cím: H-1082 Budapest, Nap u. 13. Tel.: 36-1-303-0710. Fax: 36-1-303-0712 (A KAPU külső munkatársai között van Stirling György, lapunk munkatársa is.) Hallotta már a Svájcban megjelenő DUNA című lap hírét? Ha nem siessen megrendelni a svájci, illetve az egész európai kontinens magyarságának népszerű folyóiratát. Szerkeszti Gilde Barna. A lap állandó munkatársa Stirling György. Előfizetés egy évre 25 svájci frank, külföldre 30 sFr. vagy annak megfelelő valuta. Mutatványszám Svájcban díjtalan. Cím: DUNA Anzeiger, CH-5615 Fahrwangen, Postfach 10, Svitzerland, Europe. Ugyanitt megrendelhetők az alábbi könyvek: Somogyváry Gyula: És mégis élünk, 35 frank, A Rajna ködbevész, 15 frank, A város meg a sárkány, 10 frank. A három együtt (lapunk olvasóinak) mindössze 40 svájci frank. Egyéb könyvek is kaphatók leszállított áron.
