Amerikai Magyar Újság, 1997 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1997-02-01 / 2. szám
AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 1997. február 10 v. Domokos Sándor A MAGYAR POLITIKAI ÉLET KÖRKÉPE Négyhónapos magyarországi tapasztalataimról lehetetlen egyetlen tömör összefoglalóban beszámolni. Úgy gondoltam, legjobb, ha mondanivalómat tárgyanként osztom csoportokra. Meg kell azonban emlitenem, hogy megfigyeléseim nem csalhatatlanok, csupán egy magyarul érző és gondolkodó egyén szubjektív megállapításai. Mivel a hazalátogató magyar elsősorban azok véleményét hallja, akikkel érintkezik, így a baráti köre döntően befolyásolja véleménye kialakítását. Az én baráti köröm többrétegződésű, de zömmel az én korosztályom. Ennek következtében politikai véleményük is, vagyoni és társadalmi helyzetüktől függetlenül, a nemzeti lét és kultúra érdekeinek megőrzésére összpontosul. Göncz Árpád elnököt, a népszerű "Árpi bácsit", ez a réteg nem tartja méltónak az elnöki posztra. Kifogásolják, hogy politikai véleménynyilvánításával megsérti az elnöki hivatal semlegességét. Sokszor nyíltan foglal állást az SZDSZ nézetei mellett, amely párt hivatalba juttatta őt. Horn Gyula, és vele együtt az MSZP, múltjával any- nyira összeforrt a letűnt pártállammal, hogy megmagyarázhatatlan számukra, hogyan tudták a választó polgárok ennek a letűnt rendszernek a funkcionáriusait ilyen politikai hatalommal felruházni! A megválasztásukat annak tulajdonítják, hogy a magyar átlagember, aki a választók zöme, politikailag teljesen műveletlen. Úgy gondolja, és ez kicsengett a vásárcsarnokban és a járműveken elhangzott beszélgetésekből is, hogy dacból is lehet szavazni. Ha az ellenpártra szavaz, vagy ha nem megy el választani, akkor jól "megbünteti" a kományt, amelyikre haragszik. Sajnos, ez a patópálos gondolkodás még a tanultabb emberekben is felbukkan. így történhetett meg az, hogy a széteső, össze-visszaszavazó ellenzékkel szemben a be- idegződött kommunista pártfegyelem egysége hatalomra juttatta az MSZP-t. Bár az MSZP keretén belül van egy nemzeti érzelmű kis csoport, maga a párt, mint szocialista párt, magán hordozza az "internacionalizmus" jellegét. Horn Gyula most a Szociáldemokrata mozgalom európai főtitkára lett. így erős magyar érdeket képviselő politikát nem lehet várni sem tőle, sem pártjától. Az MSZP-vel koalícióban működik a Pető Iván vezette SZDSZ. Pető Iván családi múltja biztosíték arra, hogy ő is és párttagsága is az intemacionálé híve. De ők az MSZP fölöttinek képzelik magukat. Ők a nyugati gondolkozás, a haladó szellemiség, felvilágosultság, a pénzügyi szakértelem képviselői, a nemzet kiművelt elitje. Kissé szégyenklezve fogadják el az MSZP-vel kötött megalázó és lealjasító szövetséget. Viszont a hatalomban való részesedésnek ez az ára. Nekik elsősorban a kétharmados törvények megszavazásánál van döntő szerepük. Ez tartja össze ezt a "nem-szent szövetséget", ahogyan az ellenzéki sajtó a két párt koalícióját titulálja. Hiába szégyeníti meg Horn Gyula az SZDSZ-t, még a látszat kedvéért sem kérve ki véleményüket, a miniszterelnök jól tudja, hogy Pető Iván is tisztában van azzal, hogy a mindkettőjük számára nagyon fontos alkotmánymódosítási törvényt csak együtt tudják áterőszakolni a parlamenten. Sajnos, diktatórikus hatalmat adott kezükbe a nép. amely elhitte, hogy háromhatvan lesz a kenyér, amint azt az MSZP a választások előtt nagy hanggal ígérte. Az egyetlen számottevő politikai erő az ellenzék soraiban a Független Kisgazdapárt (FKGP). Vezérük, Torgyán József azonban sajnos, bumfurdi egy éniségével lehetetlenné teszi magát az intelligencia, az értelmiségiek előtt. Bár határozottan éles, okos, de sokszor durva megnyilatkozása bátor anti- kommunista elszántságról tanúskodik, megjelenése és nyers modora alkalmatlanná teszi arra, hogy a magyarságot nemzetközi szinten képviselje. Az MDF pont a legválságosabb időkben, amikor az ellnezéki összefogás nyújthat csak reményt a Hom-féle inter- nacionális irányzat megváltoztatására, szétszakadt. A legutóbbi vezetőségválasztáskor, amikor Lezsák Sándort választotta meg a plénum, a vezetésre nagyon vágyó Szabó Iván, és még pár képviselőtársa sértődötten kivonultak. Másnap új pártot alakítottak Magyar Demokrata Néppárt néven. Az új MNDP megalakulása mögötti kulisszatitok itt-ott elejtett újságcikkekből bontakoztak ki. Egy nem bizonyítható feltevés szerint az SZDSZ egy nyugati nagyhatalom követségétől olyan jelzést kapott, hogy keressen lehetőséget az egyre népszerűtlenebb MSZP-től való elszakadásra. Az SZDSZ Szabó Iván irányába tapogatózott, aki esélyesnek látszott az MDF vezetésére. Az SZDSZ és az MDF koalíciója egy parlamenti többség lehetőségével kecsegtetett. De amikor az erősen nemzeti gondokodású Lezsák lett az MDF új vezetője, ez a lehetőség összeomlott. Valószínűleg helyes a feltevés, hiszen Szabó Ivánt és társait azt MDF-en belül mint az MDF legbaloldalibb szárnyát emlegették. Valószínű az is, hogy ez volt a szakadás végső oka. Az új párt, az MNDP azóta is közel áll az SZDSZ jobbszámvához, de így már értéktelen politikai erő. A Kereszténydemokrata Néppárt (KDNP) szintén belső megosztottságtól szenved. Nem tudom, eljövetelem óta sikerült-e az esedékes vezetőségválasztással a pártot egységben megtartani. Sajnos, a párt vonzereje a tömegek előtt kicsi. A fél évszázados prolagandával megingatták a kereszténység iránti bizalmat, és azt a maradiság, a vallási türelmetlenség és erőszakos térítés fogalmával azonosították a tömegek előtt. Egy negyvenes év eiben járó ismerősöm ezt így fejezte ki: "Erkölcsi vonalon mindenben egyetértek a KDNP célkitűzéseivel, csak az az egy szó, hogy keresztény, ne lenne ott...!" A MIÉP egyszemélyes párt. Csurka István pártja. Csurka tud lelkesíteni, tud tömegeket mozgatni, tud értelmes ajánlatokat tenni és alternatívát javasolni, csak szavazatokat nem képes összeszedni. Az MSZMP, a valódi marxista párt sem játszik nagyobb szerepet. A magyarság zöme a szélsőségeket elutasítja. Szándékosan hagytam utoljára a Fideszt. Ez a párt Orbán Viktor vezetésével ma a legjobban elfogadott, középen álló polgári párt. Akik figyelték Orbán Viktor felnövését a fiatal, talán még éretlen politikusból a mai napig, azok kijelentették, hogy Antall József halálos ágyánál tett látogatása óta Orbán egy fejjel nőtt maga fölé. Két alkalommal is meghallgattam a beszédét. Mind a két esetben egy érett, szónoki készséggel megáldott, jó megjelenésű, magyar elkötelezettségű férfi állott a mikrofon előtt. Csak egy mondatát idézem: "Magyarországon ma csak kétféle politikus van; egyfelől a volt állampárti egypárti keretek között gondolkozók és politizálok, akik a rendszerváltozást követően átalakultak modem karri-
