Amerikai Magyar Újság, 1997 (33. évfolyam, 1-12. szám)

1997-02-01 / 2. szám

8 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 1997. február

tettem, miért nincs nagyobb felháborodás, bár azt pontosan tudtam, hogy' ez az ügy csak a jéghegy' csúcsa, mint ahogy azóta sok-sok nemzeti elkötelezettségű újságírókollégám is megírta ezt, s mint ahogyan a Tocsik-ügyet követő, annál sokkal nagyobb "lenvúlások" példája is mutatja. Aztán rájöttem és ellenőriztem: ez a mocskos ügy már olyan hatalmas összegről szólt, hogy az embereknek megközelítő elképzelésük sem lehetett arról. mennyi is a 804 millió forint Nem is lehet, hacsak a költségvetési hiányokkal, az oktatástól, egészségügytől, kultúrától és szociális juttatásoktól elvont összegekkel nem vetik egybe.

Tocsik Márta kihallgatási cirkuszai -- mert az volt ám a javából!, "idegkimerültség", betegállomány , pizsamában, taxival a rendőrségre, a taxi ott állt egész nap, miközben a gyanúsított kihallgatott a hátsó kapun rendőrségi segédlettel távozott a kíváncsi, talán a népet tájékoztatni akaró riporterek elől, és hasonlók — pontosan akkor kezdődtek, amikor magam is a hazai tévében követhettem az eseményeket. Parlamenti vizsgálóbizottság is alakult, de mind a mai napig eredménytelenül "vizsgálódott". Nem véletlenül, hiszen Nikolits István nemzetbiztonsági miniszter nekik adta át azt a levelét ebben az ügyben, amelyet ő maga 80 évre titkosított. Ha az emberek ésszerűen és logikusan gondolkodnak, ez a titkosítás semmi mást nem jelenthet, mint azt, hogy az MSZP és az SZDSZ nyakig úszkál a tocsikolás mocskában. Vagyis: igazak azok a híresztelések, amelyek szerint ez a két párt gyarapította a pártkasszáját a tocsikolás sikerdíjainak egy részével. Tocsik Márta nagyon sokak szerint "kishal", és botránya csakis azért robban(hatot)t ki, hogy eltakaijon az övénél sokkal nagyobb botrányokat. Ez minden valószínűség szerint így igaz, hiszen azóta már több botrány is robbant, valóban nagyobbak az övénél, ha nem is szóltak akkorát, mint kellett volna.

Olvasom a mai hazai hírekben (1997. január 14 ), hogy Tocsik visszavonta a rendőrségen októberben tett vallomását. A teljes vallomást! A legfőbb ügyész helyettese azt mondja: a szabályos körülmények között tett, jegyzőkönyvben rögzített vallomást nem lehet visszavonni. Ha nem tudnám, hogy milyen megszámlálhatatlanul sok bűnügyben is visszavonták már, akár a bíróság előtt is, vallomásaikat a bűnözők (nem csak Magyarországon, de világszerte!), még azt hihet- ném, hogy a legfőbb ügyész helyettesének igaza van, hogy a törvényességet védi. De tudom, hogy ez is csak porhintés, és tudom, hogy itt jön majd be a "pizsama-ügy", a siránkozás, sajnáltatás, ami már akkor, október közepén megindult: szegény jó Tocsik Márta, idegkimerülten, telegyógyszerezve, betegágyából pizsamában "kirángatva" ment vallani — elvtársaira! Hát persze, hogy ez így érvénytelen! Hogy nem szabályos, majdhogynem kínzással egyenértékű vallomás"kicsikarás"! Jelentősége lehet tehát - főleg egy előrelátó jogász esetében! - egy közönséges selyempizsamának is!

Deutsch Tamás fideszes képviselő, a tocsikolás parlamenti vizsgálóbizottságának elnöke, még a vallomásvisszavonás napján — "jövő keddre" — rendkívüli ülésre hívta össze bizottságát. Szerinte ugyanis "az elmúlt napokban nagy lendülettel megkezdődött a felelősség megállapítását lehetővé tevő dokumentumok eltüntetése és a felelősök tisztára mosása ". Egy hét alatt a maradék dokumentumok is el fognak tűnni! Vagyis: semmiféle bizottságnak nem lesz mit vizsgálnia! Már csak azért sem, mert az az egy' szál dokzumentum, amit mégis megkaptak a bizottság tagjai, 80 évig amúgy is titkos. Az ügybe belekeveredett MSZP-s országgyűlési képviselő

mentelmi jogát nem függesztették fel, s ha, mint Horn mondta. a képviselő maga kéri eme joga felfüggesztését, Horn szerint ügyében akkor is az MSZP kongresszusának kell ítélnie. Hiszen ő az MSZP pénztámoka! És mi köze is lehetne a kirabolt magyar népnek, meg holmi országgyűlési vizsgálóbizottságnak -- a demokrácia látszataként - a párt ügyeihez? Hiszen 45 évig sem lehetett senkinek semmi köze hozzá! Nevezett képviselő "csak" felvette a Tocsiknak kiutalt sikerdíjból a pártnak a "sikerdíjból" és a megbízásért cserébe kialkudott részt. Tocsiknak így a haja szála sem görbülhet. Nem azért, mert becsületes nőszemély, de ha jogászi csűrés-csavarással nézzük a dolgait, ő bizony semmiféle törvénysértést nem követett el! Mindössze azt. hogy hazudott: állításával ellentétben, sohasem volt ügyvéd, ma sem az, nincs meg eme vizsgája és nem tagja az Ügyvédi Kamarának. Ettől még, mint jogász, aláírhatta azt a szerződést, amelynek értelmében, ha a parlament által meghozott törvény szerint az önkormányzatoknak az államtól járó, de évekig ki nem fizetett pénzekből -- a belterületi földjeik ellenértékéből - akár zsarolással is, lealkuszik, a lealkudott összegnek megfelelő százalék az alkuszt illeti, mint "sikerdíj"! Vagyis: az állam csapta és csapja be, rabolja ki állampolgárait, s minél nagyobbra sikeredik megrablásuk, annál nagyobb a "sikerdíj".

Tocsik Mártának csak egy dologra kell vigyáznia, ebben azonban segíteni fogják "fentröl", ezért kerülheti el a büntetést: senkit sem szabad lelepleznie azok közül, akiknek a 804 milliós sikerdíjából járandóságot fizetett! Ezért lesz a pizsamás vallomás érvénytelen, hivatalosan, törvényieg és jogilag is! - Jogállamban élünk, nemde?

Ezek után a Co-Nexus 4 milliárdos állami vagyont eltüntető akciója már semmiség, senkit nem érdekel valójában, hiszen a közember már az eltocsikolt százmilliók nagyságát és összefüggéseit is képtelen volt felfogni. Hogy ez a nevezett cég több. jól működő, de papíron tönkretettnek kimutatott, veszteséges állami vállalatott kapott meg "kezelésre", aztán kezelés, vagyis talpra állítás helyett, az azok eladásából kimentett milliárdokat ugyanazon cég más névéi futó, de azonos kézben lévő cégeibe "utalta át", majd tette zsebre, miközben, mire az államnak a szerződésileg kikötött 4 milliárdot tavaly december 31-ig be kellett volna fizetnie, az anyacég, amely a vállalatokat átvette és fizetésköteles volt - lett volna, szerződésileg —, any- nyira "veszteséges" lett, hogy "fel kellett számolni", már senkit nem érdekel! Követni sem tudja senki, hiszen az ügyről, ha van is hír, hogy ne mondhassák, mindent elhallgat a liberál- bolsevik ~ többek között Co-Nexus-támogató-társtulajdonos -- sajtó, az igazat, már amennyi megtudható belőle, kizárólag az alig néhány tízezres példányszámú ellenzéki sajtótermékek írnak. Azok pedig a hatalom szerint, ellenségesek, ugye!

De nem is írnak sokat, hiszen vagy' nem jutnak adatokhoz. vagy ha mégis, úgysem történik semmi. "Odafent" röhögnek az elvtársak, hiszen az Olaj-gate névéi elhíresült botrány, amely párthűség alapján juttatta néhány ősbolsevikból vadkapitalista-imperialistává vált elvtárs zsebébe a teljes orosz államadósság mintegy 90%-át, szépen dokumentálva megjelent ugyan a Magyar Fórumban, sok-sok folytatásban, Horn Gyula azonban a rendszeresen meghívott újságírónyaldonca- inak sajtótájékoztatón hangosan kijelentette, "az olajbotrányban egy csepp olaj sincs!" (Ebben valószínűleg teljesen igaza volt, hiszen mire ez a kijelentés elhangzott, az orosz államadósság "le volt építve", magánzsebekbe, vagyis Magyarország