Amerikai Magyar Újság, 1997 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1997-02-01 / 2. szám
1997. február AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 3 A HAZASZERETET MINŐSÉG KÉRDÉSE Az újesztendő alig kezdődött el és már februárban járunk... Úgy érzem, jó lenne egy kicsit megszívlelni Apáczai Csere János gondolatait: "Mi haszna, ha távolról csak henyélve nézem a kedves hazámnak siránkozásra méltó állapotát? Orvos és orvosság kell... - Ha egyszersmind öt vagy hat háznak födelén kicsap a tűz, futkosnak az emberek, a lángon által sietvén azon vannak, hogy valamit avagy valakit a veszedelemből kimentsenek; némelyek a házfödelekre felerőlködnek s vizet öntenek a tűzre, egymást kihordanák az égő házból, az étel, ital, álom akkor senkinek sem jut eszébe. - Ennek a látatnak képe nappaléjjel mintegy szemeim előtt forgott..., egyedül e nyugtalanító gonddal vesződtem: Vajon miképpen lehetne segíteni a kedves hazámon?" (Magyar Encyclopaedia) Újra és újra olvasom a sorokat, böngészem, és próbálom értelmezni. Az 1997-es esztendő feladatai között szerepel az aggódó kérdés: Hogyan lehetne segíteni hazámon? - Most értem meg igazán a fenti gondolatokat ösz- szefogó szót: hazaszeretet. Volt idő, amikor nem volt "illő" hazaszeretetről beszélni, nem illett e kérdést érinteni. Volt idő, amikor nem nagy szavakkal, hanem szellemiséggel vésték a fiatalok szívébe a legnemesebb érzelmeket és eszményeket. Aztán furcsa fordulat következett be: aki hazaszeretetről beszélt, arra rásütötték, hogy soviniszta. Aki azt emlegette, hogy Trianonnal jóvátehetetlen igazságtalanság történt, és a térképet átrajzoló nagyhatalmak jóvoltából szárba szökkent a kis népek ellenségeskedésének magvai, az nacionalistának minősült. Nem illett megsérteni a szomszéd népek "érzékenységét". így aztán bizonyos verses kötetekben pontocskák (...) jelentek meg versek, verssorok helyett. Mintha a magyarságnak nem lehetne nemzeti büszkesége és érzékenysége. Mintha szégyellnünk kellene a hazaszeretet vértanúit, hőseit. A terror áldozatai - bármilyen történelmi eseményre is gondolunk - a hazaszeretet jelképei számunkra. Őket ünnepeljük március 15-én, október 6-án, október 23- án avagy más jeles napokon. Volt, aki a halálos lövések el- dördülésének pillanatában ezt kiálltotta: "Éljen a haza!" Napjainkban akkor kiálltják ezt, amikor olcsó népszerűséget akarnak szerezni. A "haza" és a Petőfiék által szinte rajongásig kiejtett "nép" olcsó hivatkozási alap, játékszer lett. A hazát kisajátítjuk, egymás kezéből tépkedjük ki, megfeledkezve arról, hogy érte őseink és véreink akár az életüket is feláldozták. Ma magyarnak lenni; politikai jelszó. Pedig nem az. A nemzethez való tartozás magatartást jelent. Nem nagy szavakat és gesztusokat, hanem csendes, szívós építő tevékenységet. És nemzeti büszkeséget. Nem siránkozást, nem kisebbrendűségi érzést. - Néhány évtizedig a nemzetköziség jelszavával fosztották meg az embereket a hazaszeretettől, napjainkban az európaiság jelszava a hazaszeretet pótléka. (Ennek bizonyítéka az 1956-os forradalom, amikor a magyar nép újra fegyvert fogott a szabadságért, amire büszkének kell lennünk.) Ne feledjük, hogy a magyarság, a hazaszeretet eszményének szerves része a hagyományhűség. Azé az imádságos hagyományé is, amelyet Szent István és a bencés szerzetesek gyökereztettek meg, a történelmünk és egyházunk nagy személyiségei őriztek, gazdagítottak. Sosem nagy szavakkal, hanem tettekkel. Ebben az évben is legyünk büszkék, hogy magyarok vagyunk, és öntudattal vállaljuk hazánkat. A neves és névtelen hősök, vértanúk emléke serkentsen valamennyiünket még nagyobb hazaszeretetre. E rövid gondolatokat foglalja össze Márai Sándor üzenete: "Mindig, mindent adjál oda a hazának. A világnak nincs semmiféle értelme számodra hazád nélkül. Ne várj jót a hazától, s ne sopánkodj, ha megbántanak a haza nevében. Mindez érdektelen. Egyáltalán, semmit ne várj hazádtól. Csak adjál azt, ami legjobb életedben. Ez a legfőbb parancs. Bitang, aki azt a parancsot nem ismeri." fr. Kiss G. Barnabás, ofm (Detroit, MI) Házassági évforduló Gábler Antal, lapunk munkatársa, és kedves felesége, ez év februárjában ünnepük házasságuk 40. évfordulóját. Ez alkalomból Olaszországba utaznak, fölkeresik Rómát, s mint jó katolikusok a Vatikánba is ellátogatnak. Munkatársaink és az olvasók nevében szívből jövő jókívánságainkat küldjük és gratulálunk az évfordulóhoz. Reméljük, hogy a visszaérkezésük után, kapunk egy rövid fényképes riportot az útjukról. Jó útat, jó szórakozást! Címképünkön a XXXVI. Magyar Találkozó Irodalmi és Művészestjének szereplői. Balról jobbra: Panajothné László Márta, költő (Cleveland, OH). Buzáné Ormai Ildikó, zeneszerző, énekművész (Bay Viliige, OH). Marczi Zoltán, zongoraművész, zeneszerző (Cincinnati, OH). Ft. Mustos István, Sch.P. a külföldi magyarok püspökének helyettese (Passaic, NJ). Dr. Szablya Jánosné, tb. konzul (Bellevue, WA). Dr. Nádas Gyula, a Magyar Kongresszus elnöke (Cleveland, OH). Dr. Palasicsné Kapossy Kati, a clevelandi Egyesült Magyar Egyletek elnöke (Solon, OH). Abelovszky Eliz, író (Worthington, OH). Dr. Tápai Miklós, író (Budapest). Incze Marika, a brassói Dalszínház volt primadonnája (Budapest). Tóth Kálmán, író (Budapest). (Fotó: Soós József)
