Amerikai Magyar Újság, 1997 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1997-12-01 / 12. szám
1997. december AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 7 tettünk. Elekes Attila is ezt mondja el NEM BÁNTAM MEG SEMMIT című gyönyörű vallomásában: Jöhettem volna térdepelve, persze, cilíciummal bőrcsuhám alatt, horpadt bögrémet tartva egy falat búnbocsánatért véres kezembe’ és vaksi szemmel nézve végtelenbe ahol, ha éltem férce elszakad és hull a test, s lélek lesz szabad, mert fölold az Úr végtelen kegyelme. De így, jövök, mint szálfa. Büszke, délceg mellemen vétkek csüngnek, mint az érmek, s hiába néztek így, utálva, kancsal szemekkel, én a kimustrált bakanccsal nekivágok a végső díszmenetnek és lesznek talán, akik tisztelegnek. v. Fehérváry István A LEJTŐN LEFELÉ Mit tehet, mit tud csinálni az egyszerű magyar állampolgár, aki szinte lelkesedéssel készül a jövő évi választásokra, tele jóindulattal, aki szívében érzi a nemzet rettenetesen nehéz jövőjét és aki szentül hiszi, hogy ‘98-ban az ő szavaztától is függ. hogy az ország vezetését egy' nemzeti érzésű, keresztény alapon álló, a szociális és gazdasági problémák megoldását képviselő kormány veszi át? Hol vannak azok. akik egy ilyen kormányt tudnának összeállítani, akik önzetlenül, a nemzetszolgálat érzésével a szívükben, képesek lennének ennek a nagy feladatnak a megoldására? Mert ha körbenéz a jelenlegi politikai porondon, akkor nem lát mást, mint egymás csúfolását, egymás leértékelését, egymás gyanúsítgatását, és hogy a káosz még teljesebb legyen - az ellenzéki pártok párton belül is egymást marcangolják. A kizárások napirenden vannak, pártok bomlanak fel, újak keletkeznek, egységről kiabálnak az öncélú hangoskodók, miközben aknákat helyeznek el a többiek ülepe alá. Kár lenne most felsorolni, hogy ki és kik felelősek ezért, sajnos sokan vannak, de az biztos, hogy ezeknek az álhazafiaknak lesz köszönhető, az ő bűnük lesz. ha a polgár ebben a kaotikus állapotban inkább otthon marad, nem megy el szavazni, hagyva, hogy lesz, ami lesz! Ha ez fog történni. akkor ezek az urak csak magukra vethetnek, magukat okolhatják, és nem tehetnek mást, mint hogy meakulpázva örökre eltűnnek a politikai porondról. Sokan mondják, hogy minden ilyen kérés és felszóli- tás hiábavaló, az elültetett méreg olyan mélyen a szívekben van, hogy már nem gyógyítható a baj. Elvakult politikai vitákban nem hangzik szó a jelenlegi kormányról, annak vezetőiről, a mérhetetlen igazságtalanságról, korrupcióról, lopásokról, a kisemberek végleges tönkretételéről, a kritika mindig a másik párt működéséről, azok politikai múltjáról szól. Azokat, akikkel szövetséget kellene kötni, szapulják, és akik ellen minden lehető eszközzel fel kellene lépni, azokról egy árva szó sem esik. Rádióban, televízióban egymást érik ezek a bomlasztó viták és Isten a megmondhatója, hogy miért nem süllyed el alattuk a szék, amikor ujjal mutogatnak egymásra, egymást okolják ezért a tragikus állapotért. Egyszerűen nem akaiják ezt észrevenni, mérhetetlen önzésükben nem törődnek az újabb bukás veszélyével, csak a vezérségre törnek, azért mindent hajlandók megtenni. Soha a magyar történelemben ilyen demagóg, a nemzeti érdekeket félredobó politikusok nem léteztek. S amíg az úgynevezett ellenzék az önmaga által alkalmazott szalámitaktika következtében megszűnik ellenzék lenni, addig a kormánykoalíció tagjai “pártjuk és kormányuk” mögé egységesen felsorakozva nem csekély derültséggel figyelik a másik oldal felbomlását. Ha a régi pártfegyelem abban a formában már nem is létezik, de megvan még most is az az összekötő kapocs a tagok - elvtársak - között, ami a pártérdekek és pártcélok megvalósításán keresztül szolgája az egyéni érdeküket. Szeptember első hetében zajlott le az első erőpróba: polgármester választás volt Nagykanizsán. Noha a szavazóknak csak 22%-a járult az urnákhoz, az MSZP-SZDSZ koalíciójelöltje nyerte meg a választást, nem kis fölénnyel az egyesült Fidesz-MDF-MIÉP-Kisgazdapárt-stb. jelölt ellen. Nyolc hónap múlva országos választás lesz Magyarországon. Soha nem jöhetett volna jobbkor a figyelmeztetés az ellenzéknek, hogy vigyázzanak, nem kerülhetik el a bukást, ha nem fognak össze. S ha valaki azt hiszi, hogy ez az eredmény kicsit jobb belátásra bírta volna a pártok vezetőit, az téved! Talán a legjellemzőbb ebben a hazai kavalkádban az, hogy a kommunizmus negyven esztendeje alatt ezek a mostani pártvezérek hallgattak, meghúzódtak, alázatosan, szájat befogva szolgálták a Kádár-rezsimet, s ha talán nem is voltak a “Párt” tagjai, de Kádár szavaival élve, “aki nincs ellenünk, velünk van”, velük voltak. Bezzeg most, a demokrácia adta szólásszabadság lehetőségével élve, tele torokkal, hivalkodva bírálnak másokat és bizonygatják az ő elképzelésük helyességét. Közben a magyar nép - és ezt íijuk a javára - értetlenül nézi, fejét rázza, hogy miért van mindez, miért nem tudnak megegyezni, miért a marakodás, vádaskodás?! Nyolc rövid hónap van még hátra. Lehetséges, hogy ez alatt az idő alatt megvilágosodnak, rájönnek, hogy a vesztes oldalon állnak és nincs más kiút, mint lefaragni saját önzéseikből és megegyezésre törekedni. Az elmúlt évek példája alapján ez nehezen képzelhető el, de bízzunk a csodákban! AMERIKAI FIGYELŐ-HUNGARIAN SENTINEL- Irodalmi, kulturális, politikai havi folyóirat. Megjelenik havonta. Előfizetési díj évi 16 dollár. Hírek, közlemények, hazai lapszemle. Kérjen mutatványszámot. Cím: P. O. Box 1202, Glendale, CA 91209-1202
