Amerikai Magyar Újság, 1997 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1997-12-01 / 12. szám
1997. december AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 5 öregnek ilyen 1997, a Hom-kormány karácsonya, s a torka még jobban elszorult. .. A kupé elcsendesült. Az öregek maguk elé meredve bámulták a ráncos kezükbe csúsztatott váratlan karácsonyi ajándékot, s talán mindegyikük valami hasonlót gondolt az élet furcsaságairól, szeretetről és öregségről -se békeidőbeli, de számukra a háborús korszaknál is szomorúbb és megalá- zóbb Karácsonyokról... Az évente ismétlődő egyházi és nemzeti ünnepek komoly gondot okoznak a lelkészeknek, ünnepi szónokoknak és újságíróknak, mert évtizedek folyamán mindent elmondtak ezekről, amit csak lehetett. így nem marad egyéb, mint az állandóan ismételgetett közhelyek, ami bizony unalmassá válik a hívők és az olvasók előtt, hiszen valamennyien szó szerint ismerik. Ez volt az oka. hogy két évvel ezelőtt semmit sem írtam a szent ünnep alkalmából, tehát több olvasónk megkérdezte. miért? Megmagyaráztam nekik, hogy legalább tíz alkalommal emlékeztem a Karácsonyra, tehát semmi újat nem tudok mondani, arra pedig semmiképpen nem vállalkozom, hogy ismétléseibe bocsátkozzam. Válaszomra azt javasolták, hogy hagyjam a szeretet ünnepének bibliai vonatkozásait Isten hivatalos szolgáira és inkább újak a Megváltó születésének története helyett személyes élményeimről, amelyek a nagy nappal kapcsolatosak, mert bizonyosan van ezekből bőven, így határoztam el, hogy pótolom az elmulasztottakat, de amiket most mondok el, igen távol állnak a konvencionális témától. Ezért írtam múlt évben az ellenségtől körülzárt Budapest legszomorúbb Karácsonyáról. Amit pedig most mondok el, az összefügg hazánkért harcoló honvédeink áldozatával. Tehát az alábbi történet nem valami kenetteljes “tündérmese”, még- csak nem is könnyzacskókat ingerlő szentimentalizmus, hanem véres valóság. 1943. december 9-ét írtak, amikor ezredünknek a kolozsvári IX. Hadtesthez való hat hónapos “hadrendi”, azaz ideiglenes áthelyezése végétért. Éppen ideje volt, mert a Berettyó kiöntésein már korcsolyázni lehetett volna. Korán reggel indultunk el a Bihar megyei Száláról, s este 10 órakor már be is futottunk a Ferencvárosi pályaudvarra. “No végre, itthon vagyunk”, sóhajtott fel mindenki. Következő napokban leszerelték a kiszolgált öregbakákat, csak mi. tartalékos tisztek maradtunk a mundérban, akiket úgy látszik, örökös “vitézkedésre” ítéltek. Ezután elkezdődött a készülődés a karácsonyi szabadságra. Két részre osztottuk a hazaindulókat. A távol lakók december 18-án indultak haza és 27-én éjfélre tértek vissza, a második csoport 28-án reggel távozott és január 6-án éjfélre kellett visszaérkezniük. 10-10 nap volt a megérdemelt, régen várt szabadság, amely a szeretteiktől több mint fél évig távollévő embereknek sokkal nagyobb öröm volt, mint normális körülmények között lett volna. Zászlóalj parancsnok, vitéz Magyar Dezső ezredes, (akkor még alezredes) az első csoporttal ment haza a Horthy Miklós útra. Én távollétében be-benéztem délelőttönként a laktanyába - “hogy mégis legyen valaki otthon” - ahogy gazduram mondta. Aztán végetértek az ünnepek és jaKözeledik a karácsony, m A SZERETET ÜNNEPE. SZEREZZEN ÖRÖMET SZERETTEINEK! RENDELJE MEG TÁRCZY KOVÁCS ERZSÉBET Árpád-aranyéremmel kitüntetett mezzoszoprán énekművésznő karácsonyi kazettáját. A legszebb magyar karácsonyi énekek és népdalok hangszalagon. A legalkalmasabb karácsonyi ajándék családtagoknak, barátoknak. Ára 12 US-dollár portóval együtt. (Karácsonyi énekek kaphatók hanglemezen is.) Megrendelhetők az alábbi címen: Mrs. Elizabeth Tarczy Kovács, 214 W 40th Ave., San Mateo, CA 94403. Tel: 415-345- 8878. FÁY ISTVÁN KÉT KARÁCSONY
