Amerikai Magyar Újság, 1997 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1997-11-01 / 11. szám
1997. november AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 21 A KDNP SAJTÓTÁJÉKOZTATÓJA A HÁGAI ÍTÉLETRŐL A Bős-Nagymaros-i üggyel kapcsolatos hágai döntést várta az egész ország s a nemzetközi közvélemény is: mi lesz a Nemzetközi Bíróság ítélete? Azt mindenki tudta, hogy ez a bíróság ítéletével sem szétlőni nem fogja az erőművet, a dunacsúnyi gátat, sem megépíteni. A bíróság tekintélyelven, a nemzetközi közösség megbízásából működik. A jogállamokra az a jellemző, hogy ezen bíróság ítéleteit elfogadják és végrehajtását igyekeznek biztosítani, hiszen az egész nemzetközi közvélemény és Európa jogállamai nagyon kritikusan fogadnák azokat, akik e nemzetközi testület ítéletét semmibe veszik. (...) Az egész világ várt az ítéletre, de nem biztos, hogy arra. amit végül kihirdettek. A bíróság ugyanis visszaadta a megoldás kulcsát a vitázó, pereskedő feleknek. Azt mondta ki: egyezzenek meg! A jogász azzal is tisztában van. hogy a legalapvetőbb jogelv: capta sum servanda, azaz: a szerződéseket be kell tartani. A környezetvédelem mint jogterület, a világon is teljesen új jogi szakma. Nagyon kevés olyan bírósági ítélet van, amelyet környezetvédelmi kérdésekben hoztak meg. Különösen olyan nincs, amely több országot érint. Gondoljunk csak a brazil őserdők kiirtására, az ózonlyuk következményeire, amely az ipari fejlődés következtében jött létre, mégsem született olyan ítélet, amely kimondta volna, hogy az esőerdőkben tilos erdőt irtani. Annyira új ez a jogterület, hogy a nemzetközi bíróság, amely a jog évszázadok, sőt a római jog esetében évezredek kikristályosodott elveire épít ítéleteiben, a környezetvédelmi kérdéseket teljesen megkerüli az ítélet indoklásában. Ha jogvita támad a szerződéssel kapcsolatban, akkor az az első kérdés, mi az, amit be kell tartani - kivéve persze a “békeszerződéseket”! A nemzetközi szerződésekbe általában szokás bevenni, hogy mi a szerződés felbontásának módja, ki kezdeményezheti, annak milyen eljárásjogi szabályai vannak, stb. Nagyon érdekes, hogy az 1977-es nagymarosi szerződésnek nincs ilyen zárópasszusa. Ez a szerződés úgy született meg, hogy a szerződést előkészítő felek sorában szerepelt az a Szénást György, aki most benne volt az álláspontunkat képviselők körében, sőt, a hágai küldöttség vezetője volt. Óhatatlanul felvetődik az a kérdés: hogyan került egy olyan jogász a nemzetközi bíróság elé, hogy a szerződés felbontása mellett érveljen, aki szerződés létrehozásában maga is részt vett? Ez már önmagában rendkívül furcsa dolog! Az ítélet teljes szövege még nem ismeretes, de azt már tudjuk, hogy meg kell egyezni. Az is kétségtelen, hogy a vita lényege az: mindkét félnek egyvalamire van szüksége, és ez a VIZ. A szlovákoknak víz kellene, hogy működtessék a turbinákat, a magy aroknak víz kellene, hogy a Duna hajózható legyen és mint határfolyó megmaradjon, ne legyenek súlyos környezeti károk sem. Az ítélet szerint a meglévő status quot kell figyelembe venni és így keresni a megoldást. A megoldás kulcsa ma - sajnos - a szlovákok kezében van. Ha megnyitják a dunacsúnvi zsilipet, akkor jut víz az Öreg-Dunába. ha nem. akkor nekünk nincs elég vizünk. A bíróság felszólította a feleket, hogy hat hónapon belül egyezzenek meg. Nekünk, kereszténydemokratáknak nincs kétségünk afelől, hogy lesz valamilyen megegyezés. A magyar küldöttség élen fog járni abban, hogy fél éven belül szülessen egy újabb papír, amit a magy ar fél szorgalmasan aláír, hogy' bizonyítsa - ahogy a miniszterelnök úr elmondta --, mi tanúsítjuk, hogy probléma- mentesen akarunk a NATO-ba és az EU-ba jutni. Hogy' ez a “problémamentesség” azt jelenti, hogy' a magyar érdekeket sutba vágjuk? Érdemben és gyakorlatilag ugyanez, történt a Balladour-terv aláírásakor, ez történt a szlovák.magyar alap- szerződés aláírásakor is. Mi bizonyítjuk, hogy' nálunk nem posztkommunista, hanem nagyon rugalmas rendszer van, mi mindenkivel meg tudunk egyezni és problémamentesen kopogtatunk a NATO és az EU kapuján. Felmerül a kérdés: szabad-e egy majdnem alárendelt helyzetben a magyar félnek azzal egyezséget kötni, amely fél nemcsak a magyarokkal kötött egyezségeket nem tartotta be, de az Európa Tanáccsal kötöttet sem? Nem tartották be az ET-ajánlást a vízmegosztásra vonatkozóan sem. Három éve szabotálják el a szlovákok annak a vízmennyiségnek a mi oldalunkra juttatását, amelyre az ET-határozat vonatkozott. Ha erre fittyet hánytak, akkor vajon milyen garanciánk lesz arra. hogy amit nekünk ezentúl ígérnek, azt betartják? Azt majd komolyan veszik és tisztességei végrehajtják? A KDNP nem kívánja ismét felsorolni, melyek a környezetvédelmi érdekek, de meg kell említeni egy furcsaságot. Erről ugyanis Magyarországon sem a sajtó, sem a kormány nem tájékoztatott senkit. Mi is az Interneten keresztül kaptuk meg Amerikából az adatokat: 1995. júniusában a Hágai Bíróság elfogadta 9 nemzetközi környezetvédelmi szervezet (NGO) Memorial... c. 112 oldalas beadványát, amely azzal támasztotta alá a mi oldalunk érveit, hogy a Szigetköz pótolhatatlan, a jégkorszak óta fennmaradt természeti érték, nem egy kormány, nem is kettő, hanem az egész világ, az egész emberiség kincse. A Hágai Bíróság úgy rendelkezett, hogy mivel az “emberiség”, mint olyan, jogalanyisággal nem rendelkezik, a Memóriáit teljes egészében figyelembe veszi, ha a magyar fél a per során ismerteti azt és igényt tart rá. Ez az anyag, amely tucatnyi nyugati egyetem negyven szakértőjének évekig tartó munkájával jött létre, nem került a bíróság elé! A magyar fél nem volt hajlandó érveléséhez felhasználni! Pedig ez a tervezet azt tartalmazta, amit Hágában kihirdettek, de olyan megoldást kínál, amellyel a Dunát vissza lehet kapni és az erőmüvet is működtetni. Ezt a megoldást nem a magyar és nem a szlovák fél dolgozta ki, hanem kormányoktól független nemzetközi szaktekintélyek, s a megoldás mindkét fél számára előnyös lett volna. Még az Országgyűlés környezetvédelmi bizottságának alelnökeként kértem meg személyesen mind a külügy-, mind a környezetvédelmi minisztert: összefoglalva tárják a magyar közvélemény elé az egész ügyet. Sajnos, azóta sem került a nyilvánosság elé semmi. Kértem, jelentessük meg összefoglalóan: mik a mi érveink környezetvédelmi, vízgazdálkodási, jogi szempontból? Nem szakértői anyagokra gondoltam, hanem egy 30-40 oldalas brosúrára, amely a széles közvélemény tájékoztatására szolgált volna, hiszen Bős-Nagy
