Amerikai Magyar Újság, 1997 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1997-10-01 / 10. szám
28 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 1997. október I Emlékezzünk vitéz SZARKA J. LAJOS szkv. őrnagyra "A gyermekévek Ids üvegharangja, ha meghasad A résen át az élet fénye tör be S mi nem maradhatunk a drága körbe" Hol ifjak voltunk, vígak és boldogok..." (Ismeretlen költőtől...) Kedves Jani Bátyánk, szeretett Jani! Fülledt, meleg, párás nap volt 1997. június 20-án, hogy Amerikában élő családtagjaid és széles baráti köröd kis csoportja elkísért utolsó földi útadra. Temetésed egyszerű volt, nem úgy, mint eseményekben gazdag földi pályafutásod, a Család akarta így, hiszen Erna is súlyos beteg. A Felvidéken láttad meg a napvilágot 89 esztendővel ezelőtt 1907. december 28-án. Azok közé a kevesek közé tartoztál, akik még gyermekkorukban megcsodálhatták az Ezeréves Nagymagyarország Tátra csúcsait, a Jávor- és Lomnici csúcsokat, a téli idők Gyémántországát, ahogy költőink és íróink nevezték a Kárpátok bérceit. A trianoni országvesztés után a Dunántúlra kerültél s a pápai református kollégiumban érettségiztél 1926-ban. A katonai pályát választottad s a Ludovikán szívtad magadba a pontosság, a szervezőkészség, a munkabíráa erényeit s a lángoló hazaszeretetet. Mint lovastüzér hadnagy nemcsak a katonaságnál, hanem a sportban is megálltad a helyed. Nemzetközi versenyeken s 1936-ban Berlinben az olimpián, mint a magyar ugró lovascsapat tagja öregbítetted a magyarság hírnevét. Résztvettél a Felvidék, Kárpátalja és Erdély magyarlakta részeinek visszacsatolásában és a Szovjetunió elleni harcokban. így kerültél a harctérre, mint fiatal tiszt, majd 1943-ban az orosz áttörés után halogató harcokkal, helyenként ellentámadásokkal vonultatok vissza s mentettétek meg a magyar honvédek ezreit. Sokszor meséltél a Don melletti harcokról, a szibériai hidegről s a visszavonulásról. Szolgálatodért Lovag- és Vaskeresztet és vitézségi érmet szereztél s mint fiatal segédtiszt hadseregparancsnokok mellett szolgáltál. 1945 tavaszán Bajorországba kerültél, ott ismerted meg Ernát, akit feleségül vettél. Ernát megtanítottad a mi édes anyanyelvűnkre s együtt kerültetek Amerikába az 1950-es évek elején. Itt ismerted meg az emigráció keserveit, a hontalanságot, gyári munkát vállaltál, majd ugyanarról a munkahelyről mentél nyugdíjba 65 éves korodba. A gyári munka mellett kötelességednek érezted, hogy magyarságodért munkálkodj az emigrációban. Először az Amerikai Magyar Szövetség philadelphiai osztályának átszervezésén dolgoztál, hiszen az akkori vezetőréteg már 70 felé járt. Én 1958- ban kerültem ide Buffalóból s azután együtt jártunk az igazgatósági ülésekre Washingtonba, Pittsburghbe, New Yorkba, Clevelandbe, vagy itt Philadelphiában. A Te érdemed volt a philai Gála Bálok megszervezése. Az egyházi élet terén is kivetted a részedet, öcséddel, néhai dr. Szarka Gézával összetartottad a maroknyi református közösséget s öcséd halála után Te maradtál a lelke a gyülekezetnek. Hétről-hétre az érces katonahangodon vezetted a zsoltárokat: szállt a fohász az Úr felé. Életre hívtad, megalapítottad a Magyar Harcosok Bajtársi Közösségének philai csoportját is. A Hősök Napján évtizedekig hívtad a magyarságot, meglátogattuk a Koreában, Vietnámban elesett magyar hősök sírjait, majd később, amikor már volt Magyar Otthon és Magyar Tanya s a Te kezdeményezésedre hősök emlékköve, ott énekeltük a Magyar Himnuszt s emlékeztünk ezerszázéves magyar múltunk hőseire. A philadelphiai Magyar Otthon megalapításában oroszlán szerepet vállaltál. Az első naptól, életed utolsó napjáig tisztségviselő voltál. Először mint titkár, majd igazgató, azután nyolc évig elnöke, majd ismét igazgatója. Köszönjük azt az értékes munkát, azt a sok-sok rendezvényt, meghívót, melyekkel együtt tartottad az Otthon tisztségviselőit, tagjait és baráti körét. Temetéseden nem lehettem jelen, kórházban voltam, de lélekben azóta is gyászolunk. Gyászolnak szerető feleséged Erna, leányod Ingrid és családja, néhai öcséd fia, ifjú Szarka Géza és családja, Tamás fiad Magyarországon családjával, a Magyar Tanya tagjai, a Magyar Otthon igazgatósága és tagjai, számos volt barátod itt Amerika földjén és szétszórtan az öt világrészen, de gyászolnak hon- védeid is, azok is, akik már régen névtelen sírokban nyugszanak valahol a Don mentén... Most már a Hadak Útján vágtatsz Murza lovadon az Úr felé, könnyű lesz számadásod... Eredményekben gazdag munkát végeztél itt a földön. Legyen ez a kis megemlékezés egy el nem mondott beszéd, egy soha el nem hervadó virág a koporsódon. Imádkozz az Úr előtt s kérjed, hogy a mi sokat szenvedett, lelkében meghasonlott, gerincében megtört népünk újból egy Európát védő hős NEMZETTÉ kovácsolódjon... Nyugodjál békében... (ejk) MELOMEL An all namral vine. 750 ml, alcohol 12-14% by volume. Produced and bottled by: FERENC (Frank) ANDRÓCZI R.R. 6 Box 323. Buckhannon, WV 26201 Tel.: (304) 472-6634 Old fashionad European small farm winery production. Ha rokonait és barátait meg akarja lepni eddig soha nem ízlelt finom borral, rendeljen a fenti magyar címtől. Ára üvegenként 6 dollár, egy tucat 66 dollár.
