Amerikai Magyar Újság, 1997 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1997-10-01 / 10. szám
1997. október AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 5 STOLMÁR G. ILONA ÁLNOKOK, HAZUGOK, BECSTELENEK "DEMOKRÁCIÁJA" Nem mondunk újdonságot, ha kijelentjük: Horn Gyula ismét hazudott — folyamatosan hazudik. Múlt havi számunkban megírtuk, hogy a sok megszorítás, nadrágszíj összehúzás, Bokros-csomag és egyéb, a lakosság terheit az elviselhetet- lenségig növelő bő hároméves “szabaddá” és “demokratává” tett liberálbolsevik diktatúra az utolsó, választások előtti időszakában közérzetjavító intézkedések egész sorát hozza majd. Reklámfogásként, választási becsapásként, aztán az újabb hatalomra jutással kezdődik minden elölről. Ilyen ál- nok. közérzetjavítónak szánt és számító homi intézkedés többek között az az egyszeri és rendkívülinek - csak a választást megelőző időszakban elképzelhetőnek - tekinthető nyugdíj- emelés, amelyről beszámoltunk. A nyugdíjasoknak ugyanis ez az egyszeri és majd március végén kifizetendő, de január elsejére visszamenő hatályú 20%-os emelés is csak azt jelenti, hogy az elmúlt három év alatt jogtalanul óriási mértékben csökkent értékű nyugdíjukat a több évvel ezelőtt esedékes szintre “emelik” majd. Ezzel nem kompenzálják a több éve tartó 20% feletti inflációt sem. nemhogy az idén várhatót. Az újabb homi hazugságra azonban nem kellett túl sokat vámunk. Szeptember elején Horn bejelentette, hogy “a választás évében nem kapnak fizetésemelést a miniszterek, képviselők, az Alkotmánybíróság elnöke és más állami vezetők". Ezt a kormánydöntést azzal indokolta, hogy bár járna a fent említetteknek a köztisztviselői béremelés - ami az idén ebben a szférában 14,5 százalék lesz --, a lakossági fórumokon szinte mindenütt elhangzott az a szemrehányás, hogy miközben a kormány a gazdasági megszorításaival súlyos áldozatokat követel a néptől, eközben a kormány tagjai semmiféle áldozatot nem vállalnak. A nép szemrehányása jogos, a mostam álnok intézkedés azonban félő, hogy nagyon sok ezer, a szitán átlátni képtelen állampolgárt késztet majd arra. hogy a ‘lám, milyen rendes”, jogos fizetésemelésükről lemondó kommunistákra, személy szerint Hóm Gyulára adja voksát! Egy pillanatig sem gondolkodik el azon, hogy tavaly, miközben a közalkalmazotti szféra dolgozói még az előre kialkudott és a kormány által - személy szerint Horn Gyula által - garantált s az infláció mértékéhez igazodó béremelést sem kapták meg, addig a kormány tagjai, miniszterek, államtitkárok, egyebek, de a képviselők és más állami alkalmazottak is 30 százalékos - tehát minden fizetésemelési normát jóval meghaladó mértékű - emelést kaptak, illetve szavaztak meg önmaguknak. De nemcsak alapfizetésüket emelték a “honatyák” és miniszterek, hanem a legkülönbözőbb “pótlékaikat” is. Hogy mennyire aljas volt Horn választás előtti “intézkedése”, azt az alábbi egyszerű számtan ékesen bizonyíthatja Azt írja a Népszava, hogy Kiss Elemér, a Miniszterelnöki Hivatal államtitkára elmondta: a kormány javaslata szerint - tehát ezt a Parlamentnek még jóvá kell hagyni, mégpedig a költségvetés tükrében s ezért ez egyáltalán nem jelent még biztos pénzt az érintetteknek! — a köztisztviselők ezévi 23.400 forintos havi illetményalapja jövőre 25.500 forintra emelkedne az ígért százalékos béremelés következtében. Ez egyben azt is jelenti, hogy az egyszerű közalkalmazottak átlagfizetése még fele is alig van az országos átlagfizetésnek Ma a kormányfő az idei köztisztviselői alap - 23 .400 forint — hat és félszeresét kapja alapfizetésként. Ez 152.100 forint. Felsőfokú végzettsége miatt 35%, vagyis 53.235 forint jár neki, a vezetői feladatai miatt 120%, azaz 182.520 forint. Ez együttesen 387.855 forintos alapfizetést jelent Ehhez kap ingyenes luxusvillát, több (mivel pl. felesége is jogosult külön autóra és sofőrre) személygépkocsit és állam által fizetett sofőrt, benzinköltséget és minden egyéb költségének megtérítését. Vagyis teljesen ingyen, az állampolgárok pénzén él luxusszínvonalon egész családjával. Ez a költség minden bizonnyal a fizetése sokszorosát teszi ki! A miniszterek fizetése és költségtérítése hasonló, azzal a különbséggel, hogy ők csak 40% vezetői pótlékot kapnak. Tessék összevetni a fenti összegeket a 25.500 forintra emelendő havi fizetéssel! Nem várható-e el teljes joggal az országot tönkretevő és pusztító liberális és bolsevik ország- vésztőktől, hogy legalább egyszer önmérsékletet tanúsítsanak? Tökéletesen igazuk volt a lakossági fórumokon Hornnak szemrehányást tevő polgároknak. Arra azonban bizonyára ők sem gondoltak, hogy a ravasz leninista-bolsevik ezt is saját előnyére fordíthatja, és mintegy jócselekedeteként, önmérséklet tanúsításaként mutathatja fel választási kampányában. (Holott pl. a képviselői fizetések nem emelése az ellenzéki képviselőket is érinti, akik - valljuk be! — már tavaly is tiltakoztak a képviselői és kormányzati fizetések emelése miatt, mondván, amíg a nép gazdasági megszorító intézkedéseket szenved el, addig nekik sem jár sokkal több. Ennek ellenére a bolsevik-liberális koalíciós többség megszavazta a rendkívüli és a köztisztviselői szféra emelésének többszörösére történő saját fizetésemelését!) Arra sem gondol ma már senki, hogy az említett tavalyi fizetésemelés - 30%-os lévén - legalább kétszerese volt, százalékban annak, amit a legmagasabb fizetésemelésre ígéretet és garanciát kapó szférák, így a közalkalmazottak is, ténylegesen megkaptak. Vagyis Horn rendkívül előrelátóan, már tavaly biztosította és biztosíttatta saját és elvtársai idei évi fizetésemelését is, hogy most nagylelkűséget mutathasson a választás évében! A dologban az a legszebb, hogy a Népszava szerint a miniszterek havi vesztesége ezzel a “lemondással” mintegy 25 ezer forint lesz, ami azt jelenti, hogy megegyezik veszteségük egy köztisztviselő egy havi emelés utáni átlagbérével! Ezek azonban csak a nyomor szempontjából értékelhető dolgok, így például a Nyugat szemében mit sem számítanak. Vannak azonban más természetű, alkotmányosságot és demokráciát, jogállamiságot megkérdőjelező események is mostanában Hazánkban. Ilyen a KDNP frakció megszűnése után kialakult parlamenti helyzet, amely egyben ismét megkérdőjelezi a választási rendszer tisztességét és demokratikus- ságát is. Felvetődik a kérdés: számít-e bármit is, hogy hogyan
