Amerikai Magyar Újság, 1997 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1997-10-01 / 10. szám
6 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 1997. október választott a nép? A KDNP-ből kizárt vagy kilépett, de a pártban bentmaradt vagy kizárásukat megfellebbező képviselők szakadár, pártot bomlasztó csoportja szeptember elején Győrött (ellen)- zászlót bontott, s Kereszténydemokrata Szövetség néven egyesületet alapított. Mindezt a Fidesszel közös rendezvényen. Ez még nem baj - ha leszámítjuk az említettek által előzőleg megcselekedett pártbomlasztó és nemzetközi lejárató hadműveletet. Demokráciában mindenkinek joga van akármilyen egyesületet, szervezetet alapítani. Az azonban már nemcsak becsületbeli - ilyesmit, mint az utóbbi bő évben bebizonyították, ők amúgy' sem ismernek! etikai és erkölcsi kérdés, hogy a “kereszténydemokrata” jelzőt használják egyesületük nevében. (Teszik ezt azok, akik még a párt frakciójaként, elhatárolták magukat a kereszténydemokrata pártprogramtól és irányvonaltól!) Ez jogi kérdés is, főleg abban az esetben, ha a Kereszténydemokrata Néppárt megmaradt és továbbra is eredeti szellemében, eredeti programját vállalva működik és készül a választásokra. Márpedig így névbitorlásnak számit e megnevezés azok részéről, akik minden igyekezetükkel tönkretenni szándékoztak egyrészt a pártot, másrészt a keresztény eszmeiség képviseletét. Abban azonban mégsem reménykedhetünk, hogy a KDNP elnökségének beadványára a homi bíróságok a jog és az igazság értelmében döntenek... Ez nem érdekük, mert akkor a megbízásból pártot bomlasztó, keresztény eszméket lejárató suijáni-latorcai-isépy csapat nem tudja már az egyesület nevével is megtéveszteni a választókat! Ez utóbbi pedig nagyon fontos! Homéknak. A nevezett “urak” az egyesület létrehozása után tovább is léptek: felvételüket kérték a liberális Fidesz frakciójába! (Tekintsünk most el attól a röhögésre ingerlő képtől, hogy 70-80-90 és több éves reszketeg öregurak “fiatal demokratákként” mutatkoznak a parlamenti közvetítések alkalmával a képernyőkön! Reméljük, ezt kellőképpen honorálják majd a humorérzéküket még el nem vesztett magyar választópolgárok!) Az “átülések” azonban - amelyeket még ez írás születése pillanatában nem hagyott jóvá a parlament alkotmányügyi bizottsága, mert Torgván József, a Házszabályra hivatkozva ezt megakadályozta, s döntést hozni nem mertek a bizottsági “honatyák” - nagyon súlyos jogi és etikai kérdéseket vetnek fel minden értelmes emberben Az első ilyen: mi közük van egyáltalán a választási eredményeknek a parlamenti mandátumokhoz? Ott ülnek-e a képviselők, ahová a választók szavazataik alapján “ültették” őket? Magyarul: teljesítik-e választóik szavazással kifejezett akaratát? A választ egy szóval is megadhatnánk: nem! Teljesen mindegy, melyik pártot hányán bízták meg képviseletükkel, mert a pártok oszlanak és bomlanak, új pártok keletkeznek két választás között is. Ez nem is baj, abban az esetben, ha nem a parlamenti pártok teszik ezt Pontosabban: azok is megtehetik, de egy tisztességes demokráciában nem köphetik szembe a választói akaratot. Vagyis: ha valamely képviselő - és ilyen a többség - pártlistán jutott a parlamentbe, annak a következő választásokig annak a pártnak a frakciójában kell maradnia és annak a pártnak az irányvonalát kell képviselnie. Amennyiben ezt nem tudja vállalni, le kell mondania mandátumáról, s visszaadni annak a pártnak, amelynek programjával listán bekerült, hogy' a nevezett párt a listáján következő embert láthassa el mandátummal, aki majd a kilépett vagy meghasonlott képviselő helyett, a választói akaratnak megfelelően, “pótolja” a kiesőt és tovább képviseli helyette a párt programját. Ilyen egyszerű ez! A választók akaratát semmibe vevő folyamatok megindulása még az Antall-időszakra vezethető vissza, amikor előállt az a lehetetlen helyzet, hogy a kisgazdák kiváltak a nekik nem tetsző, mert nem a váalsztásokon ígért irányvonalat követő koalícióból. Antall ezt nem engedhette meg - magának! Ezért létrejött a kisgazda “harminchatok” csoportja, amely továbbra is a koalícióban maradt, míg Torgyánéknak kellett - hatalmas párttagsággal a hátuk mögött! - új frakcióként megalakulnak. A koalícióban maradt csekélyke képviselői létszám mögött természetesen nem volt párt, mert tagságuk sem volt, sőt, pártként bejegyezve sem voltak! Bejegyzetten parlamenti párt frakciója? - kérdezné, aki még csodálkozik a demokrácia ilyen mérvű megcsúfolásán. Igen, s ez elten, mint tudjuk, az akkori ellenzék sem tiltakozott. Ki tudja, miért nem? És Antalinak, majd később utódainak valamiért az “átmeneti” választási törvény megváltoztatása sem állt érdekében így továbbra is a senkit sem képviselő listás képviselők ülhetnek többségben az ország házában. Ez utóbbiaknak azonban csak az tehet a - nagyon erőltetett - jogalapja eme pozícióra (mandátumra), hogy ők pártjukat képviselik, hiszen pártjuk listáján jutottak be. Tételezzük fel tehát most ezt a helyzetet, vagyis hogy7 a pártlistára leadott szavazatokkal mandátumhoz jutottak - a választók akaratának megfelelően - a pártot képviselik. Ebben az esetben azonnal felkiált, aki helytelenítette és a demokrácia legbarbárabb megcsúfolásának találta a szabóiváni MDNP megalakulását, s annak a többi parlamenti képviselő általi elfogadását, “törvényesítését”! Ilyen pártra ugyanis egyetlen választó sem bízta saját képviseletét, egyetlen ember sem szavazott, mivel hogy ez a “párt” nem is létezett a választások idején. Az igazság az, hogy ma sem létezik pártként, mivel nevetséges létszámú a tagsága, s még az a lehetetlen helyzet is előállt, hogy előbb alakítottak parlamenti frakciót nevezett urak és hölgyek -- akik az MDF bomlasztásával voltak megbízva annak idején mint ahogyan az akkor 15 fős pártot egyáltalán bejegyezte a bíróság. (Holott a választási törvény azt is kimondja, hogy a váalsztásokon csak bíróságon bejegyzett párt vehet részt, indíthat képviselőjelöltet!) Kit képviselnek ők és ki bízta meg őket ezzel a “képviselettel”? Senki, de láthatóan a hazai liberálbolsevik “demokráciában”, s az adott választási rendszerben, de főleg a rossz választási törvényt is jócskán kijátszó parlamenti “Házszabály” mellett az ilyen demokratikus és jogállami “apróságok” - mint a választók akarata vagy' törvényi előírások - nem számítanak. A legszebb az egészben, hogy pontosan az ilyen sza- bóiván-félék üvöltenek leghangosabban a demokrácia védelmében, jogot és szabadságot emlegetnek azok, akik a legdur- vábban megszegik még a legrosszabb törvényeket IS. Ilyen hangosan védték a “jogot” és a “demokráciát” azok a volt - és még ma is - KDNP-s képviselők is, akik bíróságra rohantak nekik nem tetsző, háromszor megválasztott pártelnökük elten.
