Amerikai Magyar Újság, 1997 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1997-10-01 / 10. szám
4 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 1997. október Hazai körkép ELEKTROMOS ÁRAMMAL A TOLVAJOK ELLEN Idehaza, ki tudja már hányadszor, tragédiát okozott a kerteket védő elektromos áram. Az áldozatok kivétel nélkül cigány fiatalok voltak. Tudom, szörnyű dolog, hogy emberek elekrto- mos árammal védik érdekeiket és ez tragédiához vezet. Számomra elfogadhatatlan, hogy néhány szem vagy néhány kiló gyümölcs megszerzése emberi életekbe kerülhet. Ugyanakkor érthetetlen a hatalom cinikus, bűnpártoló magatartása. Néhány napja a közszolgálatinak nevezett, de lassan már semmiben sem magyar rádió tanácsokat osztogatott arról, hogy a polgár hogyan védje meg portáját a tolvajok ellen, akikről mindenki tudja, hogy a cigány etnikumhoz tartoznak. Az egyik ilyen ötlet az volt, hogy a kárvallott építsen olyan magas kerítést, amelyen nem lehet átmászni. Arról nem volt szó, mekkora az a kerítés, amelyen nem tudnak átmászni a rossz szándékkal közeledők. Azt sem említették, hogy milyen az a kerítés, amelyet nem lehet kilyukasztani. A másik ilyen remek ötlet az volt, hogy a tulajdonos őriztesse a gyümölcsösét. Itt arról van szó, hogy az a szerencsétlen idős ember, aki arcpirítóan kevés nyugdíjat kap, még fogadjon fel egy őrző-védő társaságot, amelyik megvédi a tolvaj cigányoktól. Nem elég kiadás a permet, a műtrágya, a növényvédőszerek, még külön őrt is alkalmazzon! Sok mindenről beszélt a magyar közszolgálati rádió, csak egyet nem említett, hogy kreol bőrű barátaink ne menjenek lopni! A rádió szerint ugyanis az természetes dolog, hogy a cigány gyerek és felnőtt lopni jár. Ez egy születésükkel szerzett jog, s így az is természetes, hogy a mujkó ezt a jogot gyakorolja. Pedig a riporter legalább egyszer elmondhatta volna nagy fájdalmában, hogy lopni pedig nem szabad! Már az ókorban is büntették azokat, akik a máséhoz nyúltak Sőt, ma is vannak olyan országok, ahol az iszlám tanai alapján levágják a tolvaj kezét. Vajon az iszlám miért ilyen kegyetlen a tolvajokkal szemben? Máshol, így Európában börtönbüntetéssel, pénzbüntetéssel szankcionálják, ha valaki illetéktelenül a máséhoz nyúl. Nálunk a hatalom meghúzza a vállát és azt mondja, kérem, ez a “megélhetési bűnözés”, ezzel nem szívesen foglalkozunk. A cigányok meg értik a gesztust, sőt biztatásnak veszik. Ezért nem ritka, hogy fényes nappal megrohannak egy üzletet, kifosztják, és még jó, ha a személyzet sérülés nélkül megússza! A rendrőség tessék- lássék módon kimegy, de amikor tudomást szerez arról, hogy a rabló tolvajok cigányok voltak, még a maradék ambíció is elszáll belőlük, az ügyet ad acta teszik és azonnal beszüntetik a nyomozást. Budapesten vagy Szegeden fényes nappal törik fel a kocsikat a cigány bűnözők és visznek el belőlük mindent, ami mozdítható. A rendőrség és hatóság mindennek legtöbbször csendes szemlélője. Amióta liberális belügyminisztere van hazánknak, a cigány bűnözés jól megfér az értékrendjükben. Gyakran előfordul, hogy az utcán gyalogosan közlekedő fiatal lányt közrefogják, berángatják egy kocsiba, elviszik egy Pest környéki faluba, ahol a család minden férfi tagja megerőszakolja, fajtalankodik vele, hogy “megszokja a terhelést”, majd prostitúcióra kényszerítik. Ha az ügy véletlenül a rendőrségre kerül, egy állítással szemben húszán vallják, hogy a lány magától ült be a kocsiba, erőszakról szó sem volt, és alig várta, hogy a testét árulhassa az utcán. Ezek után a törvény “tehetetlen”! Ha az “urak” véletlenül mégis bíróság elé kerülnek, a cigányvezérek azonnal rasszizmusról kiabálnak és cigányüldözést emlegetnek. A Váci utcában fényes nappal fosztogatják cigány családok a békés turistákat. Ez sem számít! Az már igazán csak a sors iróniája, hogy a hatóságok nagyfokú cigány-bűnpártolása mellett is, a börtönlakók 80- 90%-a roma. Zömében többszörösen visszaeső, megrögzött bűnözök. Csak hát a felderítési arány nálunk olyan, amilyen. Az erősen kozmetikázott adatok átlagban 40-50%-os felderítésről beszélnek, csakhogy ez az egész nem felel meg a valóságnak, mert a kisebb jellegű bűncselekmények nagy részéről régen nem tesz feljelentést a károsult. Egy biciklilopás esetén olyan kicsi az esély arra, hogy valaha is megkerüljön a tettes, hogy nem éri meg a rendőrségre elmenni sem. S ha valami csoda folytán mégis megkerülne a tettes, a kár soha nem térül meg. A feljelentéssel ugyanakkor a kárt szenvedett kiteszi magát a cigányok bosszújának. A törvény jelenleg idehaza nem az áldozatot védi! Naponta készülnek felmérések arról, hogy a hazai börtönökben hogy érzi magát az elítélt. Biztosítják-e emberi jogait, kap-e bőségesen élelmet, milyen az orvosi ellátása, stb? Azt viszont még soha nem kérdezte meg senki a nyugdíjastól, aki évtizedeken át dolgozott, hogy ki tudja-e fizetni a gyógyszerét. Télen mennyire fázik, fogyaszt-e elegendő gyümölcsöt, a vitaminokról nem is beszélve. Igaz, a nyugdíjas nem bűnöző, ezért nem tarthat igényt ilyen és a börtönbe zárt bűnözőkéhez hasonló gondoskodásra. Visszetérve a bűnözőkre: jogszabály biztosítja a rabok többségének, hogy időnként elhagyhassák börtönüket, mintegy szabadságra távozva. Ilyenkor gyakori az újabb bűncselekmény elkövetése, volt már gyilkosság, nemi erőszak is. Azért nem kell elkeserednie a nyugdíjasnak sem! Majd a választások előtt két hónappal hirtelen őt is felfedezik és odalöknek neki valamit, hogy jobb kedvvel menjen szavazni -- a mostaniakra. A cigány etnikum miatt Nógrád megyében már nem érdemes műveim a földet, kertet. Sajnos, éppen azok hagyják parlagon kicsiny területüket, akik legjobban rá lennének szorulva arra a kis zöldségre, gyümölcsre, amit saját verejtékükkel megtermelnek, hiszen nyugdíjuk oly csekély, hogy abból ilyen hétköznapi “luxusra” nem telik. Ennek ellenére sem vállalják a veszélyt, hogy ha szólni mernek portájuk fosztogatása miatt, még ők húzzák a rövidebbet. Nagyon sok faluban a kisebbségben lévő cigányok terrorizálják az egész falut, de aki ez ellen szót emel, rasszizmussal vádolják meg. Ebben a két- ségbeejtően és kétségbeesetten reménytelen helyzetben próbálkoznak néhányan azzal, hogy árammal védjék meg kertjüket. termésüket. A módszer embertelen, épp annyira, mint amennyire embertelen a hatalom bűnözőkkel szemben tanúsított sunyi, elnéző és bátorító magatartása! Soós Géza
