Amerikai Magyar Újság, 1997 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1997-01-01 / 1. szám
18 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 1997. január Lovas István IZRAEL MA: FANATIZMUS, KIREKESZTÉS, A MÁSSÁG GYŰLÖLETE, RASSZIZMUS 3. Jogtiprás szombattól szombatig — interjú Lea Cemel sztárügyvéddel Lea Cemel ismert zsidó ügyvédnő, számos, nemzetközi figyelemmel kísért ügyben a védő szerepét töltötte be. *-- Irodája várószobájában plakátok mutatják a palesztinok ellen elkövetett izraeli jogsértéseket. Mondana egykét konkrétumot is róluk? — A poszterek a Gáza-övezet. Ciszjordánia, Kelet-Jeruzsálem és a Golan-magaslatok 30 éves megszállásának csupán néhány mozzanatát mutatják. Most — annak ellenére, hogy a békefolyamat megindult -- ugyanazokat az emberjogi sérelmeket tapasztalhatjuk mindenütt, noha talán korlátozottabb mértékben Az egyik plakát szétrombolt háza előtt zokogó palesztin nőt mutat. Ő is áldozata az itt alkalmazott kollektív büntetésnek, amelyet a megszállás idején vezettek be. A katonai parancsnoknak joga van — egy igen régi brit törvény értelmében, mely még a palesztin mandátum idejében volt érvényben hogy alkalmazza a kollektív büntetést.-- Nürnbergi törvények?-- Igen. A közösségben élő családot büntetik egy adott személy cselekedeteiért. A katonai parancsnok a ház szétrom- bolását azonnal elrendelheti, tehát még nem is figyelmeztetik előre az ottlakókat. A képen látható palesztin anyának egyébként tíz gyermeke van. Egy másik kép a deportálásokat ábrázolja. A megszállás idején az izraeliek igyekeztek meggyöngíteni a palesztinokat, hogy megakadályozzák önszerveződésüket. Amikor tehát látták, hogy kialakul egy' vezető csoport -- ügyvédek, tanárok, újságírók —, az izraeliek elhajtották őket otthonaikból. — Hova hajtották őket? — Általában Jordániába. Azóta mi, ügyvédek, csupán azt tudtuk elérni, hogy a deportálás előtt a deportálandók kézhez kapják az elűzetésükről szóló határozatot. Biztos emlékszik rá, amikor legutóbb 400 palesztint deportáltak, akiket Jordánia nem akart befogadni. Ők két éven át az izraeli-libanoni határon éltek. — Az előszobájában nagyon sok palesztin ügyfél vár Önre. Kezükben héber nyelven írt dokumentumok. Egyáltalán értik azt, amit az izraeli hatóságok írnak nekik? — Persze, hogy nem értik! Ügyfeleim arabul olvasnak, nem héberül.-- Vagyis irvitre kell fordítani a vádiratot?-- Igen, és nekik kell a fordításról gondoskodniuk, ami az ügyvédi kiadásokat persze csak növeli Gondolom, saját szemével látta a palesztinek életkörülményeit, úgyhogy' fogalma lehet arról, milyen anyagi megterhelést jelentenek nekik ezek a perek. Még akkor is, ha vannak ügyvédek, akik kevés pénzért elvállalják ügyeiket.-- Mondja, egy paelsztin beiratkozhat izraeli egyetemre? — Háromféle palesztint különböztethetünk meg. Azok a palesztinok, akik izraeli állampolgárok, az 1967 előtti határokon belül élnek. Ő ellenük is alkalmaznak megkülönböztetést. Gyengébb színvonalú iskolákba járhatnak, kevesebb szociális juttatásban részesítik őket, nehezebben kapnak építési engedélyt. Azt sem szabad elfelejteni, hogy 1948-ban a zsidók igen sok palesztinnek a földjét elvették. Tehát a paleszti- neknek nagyon kevés földjük maradt. Náluk még rosszabb helyzetben vannak a megszállt területeken — Cisgordániában és Gázában -- élő palesztinok. Ők nem izraeli állampolgárok és semmilyen joguk sincs. Földjeiknek nagyjából a felét már kisajátították és rajtuk zsidó telepesek élnek. Azután van egy harmadik kategória. Azokról a palesztinokról van szó, akik az 1967 után annektált területeken élnek. Mint például Kelet-Je- ruzsálemben és a Golan-magaslatokon. Ők sem állampolgárok, hanem úgynevezett "állandó lakosok". Jogaik korlátozottak és a kormány arra törekszik, hogy elhagyják Jeruzsálemet. Például építési engedélyek megtagadásával. De ha járt Kelet- Jeruzsálemben, nyilván észrevette, hogy még a város is diszkriminációt alkalmaz ellenük. Nem építenek utakat. Nem szedik össze a szemetet, nem takarítják az utcákat. Alig van villany, folyó víz, az iskolákat elhanyagolják. Az izraeli hatóságok éveken át megakadályozták azokat a kezdeményezéseket, amelyeknek célja a palesztin egyetemek létrehozása volt. Egy-egy egyetem működik Ramallahban és egy a Gáza- övezetben. Á gázaiak gyakorlatilag nem látogathatják a ra- mallahi egyetemet, mert nem kapnak engedélyt a közlekedésre. Az izraeliek arra akatják rávenni a palesztin diákokat, hogy külföldön tanuljanak, mert tudják, nagy az eshetősége, hogy nem térnek haza. Ugyanakkor itthon korlátozzák számukra a tanulási lehetőséget. Éppen tegnap olvastam, hogy a kelet-jeruzsálemi gyerekek 50%-a nem tudja befejezni a középiskolát a körülmények miatt. — Ha palesztinként, mondjuk, a haifai műegyetemre akarok beiratkozni, mi történik velem?-- Ha izraeli állampolgársága van, akkor elvileg lehetséges. Igen jó jegyeinek kell lennie. Csakhogy ez szinte lehetetlen. Ugyanis a palesztin falvakban általában gyengék az iskolák. A tanároknak lojálisaknak kell lenniük az államhoz. Ha például van egy jó tanár, akkor az izraeli hatóságok egyszerűen megfoszthatják őt attól a lehetőségtől, hogy' taníthasson. Vagyis az ezekből az iskolákból kikerült palesztin diákoknak a meglévő helyekért versenyezniük kell a minden létező pénzzel támogatott izraeli iskolákat elvégző diákokkal. Az elfoglalt területeken élő palesztinek pedig egyszerűen nem tehetik be a lábukat Izraelbe, nemhogy egyetemre járhatnak. — Egy palesztin mondta nekem a minap, hogy ő eladhatja ingatlanát egy izraelinek, de nem vásárolhat tőle. Ez az állítás ilyen kategorikusan igaz? — Ilyen kategorikusan. Izraelben a nagyvárosok területén kívül fekvő földek 90 százaléka -- amelyet a palesztinek- től koboztak el! -- nem eladó. Ezeket a területeket a zsidó nép tulajdonának tekintik. Még a zsidók sem vásárolhatják meg, csak 99 évre bérbe vehetik. Ezeken a nem megvásárolható területeken létesítették a kibucokat, falvakat, utakat. A palesztinok nem vásárolhatják vissza a tőlük elvett földeket. Csak dolgozhatnak rajtuk. — Arafat elnök a minap kijelentette, hogy az izraeli
