Amerikai Magyar Újság, 1997 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1997-07-01 / 7-8. szám
10 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 1997. 'júL- aug. Címkéznek, gyaláznak, lejáratnak és átkozódnak A SZOCIALISTÁK MEGKEZDTÉK A VÁLASZTÁSI KAMPÁNYT S o ó s Géza Mához egy évre túl leszünk a választásokon. Ha a jó Isten is megsegít és a polgárok is úgy gondolják, a jelenlegi szociálli- berális kormány már csak egy rossz emlék marad Olyan emlék, amelynek nyomait mind erkölcsileg, mind anyagilag még évtizedekig nyögni fogjuk. Csak addig kell még valahogy kibírnunk. Tudják ezt a volt elvtársak is. Néhány hete fosztoga- tó-osztogató szociálpolitikájukban már nagyobb hangsúlyt kap az “osztogatás’-. Megkezdődött az alamizsna adományozás, abban a reményben, hogy azok, akiknek eddig egy szelet kenyér is alig jutott, a választások közeledtével adott vastagabb szelet kenyeret politikailag majd meghálálják. Főleg ha ezen a kenyéren egy vékony zsírréteg is csillog. Természetesen ezt a kenyeret most sem önzetlenül adják az elvtársak. Nem kevés szentenciát, eligazítást is kap hozzá a “támogatott”. Ilyen eligazítás, pontosabban felhívás hangzott el Szekeres Imre MSZP-frakcióvezető szájából nemrégiben: arra intette nemzetünket, hogy a következő választáson óvakodjék olyan szélsőséges politikusoktól, mint Csurka István, Torgyán József és Giczy György. Szerinte ugyanis ha ezek a személyek valamilyen csoda folytán hatalomra kerülnek, az a demokrácia végét jelenti. Azon idős polgárok számára, akik éltek már a háború után, ismerősen csenghetett ez az intelem Szekeres “nagy elődje” és talán példaképe, Rákosi (Rosenfeld) Mátyás hasonlóan védte a demokráciát a reakciótól. Akkor reakciót emlegettek, ma szélsőségeseket, de a megnevezés mellékes. Egy a lényeg: minden elkötelezetten nemzeti és keresztény, meggyőződésből humánus erőt le kell szalámizni még most, a választások előtt. Addig kell súlykolni a politikailag naiv választópolgárba az említett triumvirátusnak a "bűneit”, amíg az illető megzavarva, vagy nem megy el szavazni, vagy ha mégis elmegy, nem a nemzeti pártokra adja a voksát. Ezek a politikusok ugyanis valóban veszélyesek. Mégpedig a jelenlegi hatalomra. Csurka István lépten-nvomon azt hangsúlyozza, hogy nem történt meg a rendszerváltás, csak kormányváltás volt, illetve a szociálliberálisok hatalomra jutásával még az sem. A Kádár-rezsim hatalmi elitje átmentette magát a gazdasági szférába, gyárigazgatók, gyártulajdonosok lettek. A Németh-kormány jogalapot teremtett arra, hogy a kommunista nomenklatura saját zsebére kirabolja az országot. A legbőszebb kommunistákból lettek a legelszántabb és legkegyetlenebb tőkések, kapitalisták. Ez a rablás jelenleg is több csatornán folyik. Ebben nyakig benne van, sőt mozgató rugója a szocialistává vedlett kommunista párt. Csurka István, aki járja az országot, hetente többször beszél más-más települések hallgatósága előtt, nem tesz lakatot a szájára. Nevén nevezi a rabló urakat, a volt elvtársakat. Ezeket a gyűléseket nem tudja megakadályozni a koalíció, de mi lesz akkor, ha a MIEP a Parlamentben ismétli meg mindezeket s több millió tévénéző hallgatja? Ezért kell mindent elkövetni, hogy Csurka be ne kerülhessen a Tisztelt Házba. A félelem nagy úr. márpedig Szekeres-Homék és egész bagázsuk fél. Fél. hogy egyszer törvényesen elszámoltatják őket az elmúlt nyolc-kilenc év gazdasági gaztetteiért. Ezért támadnak, mint a sarokba szorult patkányok. Túl sok nekik Torgyánt hetente hallgatni, amint arról beszél, hogy a magyar föld nem eladó. Arról, hogy erkölcstelen dolog akkor kiárusítani az ország termőföldjét, amikor a gazdálkodók szorult helyzetben vannak, s amikor a magyar föld ára töredéke csak a szomszédos Ausztriában kaphatónak. s a különböző törvénytelen zsebszerzdősekkel már így is több mint 100 ezer hektár termőföld van külföldi kézben. Szekeres és bandája el is követ mindent, hogy a szókimondó Torgyánt lejárassa. Ehhez partner a kezükben tartott sajtó, tévé, rádió. Cserébe a lapok drága hirdetéseket és egyéb támogatásokat kapnak, miközben az ellenzéknek alig van lapja, s a meglévők is csak vegetálnak. Ennek ellenére az erősen manipulált közvéleménykutatások is azt mutatják, hogy a kisgazdák az élen vannak. Csurka első hívó szavára 150 ezres tömeg megy' ki töntetni az utcára. S mindezek mellett még itt van ez a Giczy György is, aki ahelyett, hogy megülne csendes szürkeségben, nyilatkozna jól hangzó semmiségeket, ahelyett magyarságról, nemzeti érzésről és -elkötelezettségről, hitről beszél! Pártja természetes szövetségeseként jelöli meg a MIÉP-et és a kisgazdákat. Sietett is a sajtó kinyilvánítani, hogy vannak jó kereszténydemokraták - az árulók, akik bíróságon perelték be saját pártjukat és liberális elveket vallanak - és vannak “szélsőségesek”. Az egyik csapóit megkapta az ilyenkor szokásos vállveregetést, a másik ellenségnek és bűnösnek lett kikiáltva. Még csak az sem zavaija a sajtót és kenyéradó gazdájukat, hogy Giczyt a párttatgság négyötöde támogatja! Bár, az is lehet, hogy pontosan ez a legnagyobb bűne. Hiszen ki ne emlékezne azokra a “kiváló” kisgazdapártokra - volt belőlük vagy tucatnyi! --, amelyek mögött a bolsik voltak megbújva? így állnak a dolgok jelenleg, a választások előtt mintegy tíz hónappal. A liberál-bolsevik hatalom begyújtotta a választási rakétákat és megkezdődött a címkézés, a mocsko- lódás. a lejáratás. A sajtó méltó partnerségével, Szekeres Imre eme hecckampány elöljárója, akire legjobban ráillik a madáchi mondás nem adhatok mást, csak ami lényegem. Tíz hónapjuk van még eme “áldásos” tevékenységükhöz. Ezt követően, reméljük, visszahúzódnak oda, ahonnan jöttek: a politikai mocsárba, ahol egyébként tökéletesen otthon vannak és remekül érzik magukat. AMERIKAI FIGYELŐ-HUNGARIAN SENTINEL- Irodalmi, kulturális, politikai havi folyóirat. Megjelenik havonta. Előfizetési díj évi 16 dollár. Hírek, közlemények, hazai lapszemle. Kérjen mutatványszámot. Cím: P. O. Box 1202, Glendale, CA 91209-1202
