Amerikai Magyar Újság, 1997 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1997-07-01 / 7-8. szám
1997. júl- aug. AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 11 v. DOMOKOS SÁNROS KULTÚRA ÉS A SAJTÓ Az itt következőkben főleg a magyar közéletet irányító média különféle ágazataival foglalkozom. Sajnos, bevezetőül rá kell mutatnom arra, hogy akik ma a média területén vezető szerepet játszanak, nem követik a Voltaire-i normákat. Ők nem fogadják el azt, hogy “...bár nem értek egyet önnel, uram, de még életem árán is megv édem azt a jogát, hogy el- levéleményét szabadon hangoztassa.” Ez minden kultúra sarokköve, vagyis a szólásszabadság elismerése. Ugyanis nem lehet semmiféle szellemi életről beszélni ott, ahol a gondolat nem hangozhat el szabadon. Magy arországon a rendszerváltás óta ez a lehetőség elvileg biztosítv a van ugyan, de a “politikai korrektség” elve liberális nyomásra már otthon is felütötte a fejét. Ez a nyugati liberalizmus által bevezetett elv egy új formája a szólásszabadság korlátozásának, amely fékezi, sokszor lehetetlenné teszi az egyenes szókimondást. Mi itt Kanadában jól ismeijük azt a korlátot, amely tiltja, hogy a négert, az indiánt, az ázsiait és más nemzetiséget nevén nevezhessen valaki. Aki mégis kimondja, azt az illetőt azonnal a “fajgyűlölő” jelzővel bélyegzik meg. Az nem játszik szerepet, hogy állítása a megnevezettekről igaz-e vagy sem Magyarországon két tabu téma van ma, amelyekről köztudomású, hogy néven nevezni nem tanácsos, főleg nem kritikus szemszögből. Az egyik a cigány, a másikat nem is szabad kiejteni, megnevezni! Ezekkel kapcsolatos bármiféle negatív megjegyzés automatikusan vonja maga után a rasszista megbélkyegzést. Az SZDSZ javaslatára a magyar törvény- hozás elfogadta az úgynevezett “gyűlöletkeltési törvényt”. Ennek alapján a bíróság dönti el. hogy bizonyos kijelentés ezen törvény hatálya alá esik-e. Ha igen, akkor a megjegyzés börtönbüntetéssel is járhat. Ez azonban nagyon népszerűtlen intézkedés. A kormánykoalíció sokkal óvatosabb módszereket alkalmaz az ellenzéki sajtó elhallgattatására. Az egyik ilyen módszer az anyagi verseny kiszélesítése. A pártállam vagyonát megörökölt és a kor szellemének megfelelően “Népszabadsággá” átvedlett Szabad Nép napi 350,000 példányszámával fojtogatja és próbálja kiszorítani a piacról az állandó pénzzavarral küszködő Új Magy arországot, Magyar Nemzetet és a Demokratát. Két évvel ezelőtt, a pártállam módszereivel élve, az akkor induló, szellemesen ellenzéki Demokrata c. hetilap egész szerkesztőségét, annak minden berendezésével, új szövegszerkesztő-gépével együtt “ismeretlen tettesek” porrá zúzták. Az ügyet máig sem derítette fel a rendőrség Ez azonban visszaütött, mert növelte az érdeklődést az ellenzéki sajtó iránt. így ma is van ellenzéki sajtó és irodalom, mint ahogyan a Bach-korszakban is volt titkos hírközlés és a Rákosi-idők- ben is volt szamizdat irodalom. Ma a leggyakrabban használt megfélemlitési eszközök a “politikai korrektség”-re hivatkozás és a maró gúny. Ez sajnos lejáratja mindkét fél írásainak értékét. A vitriolos kíméletlenség megöli a civilizált érvelés lehetőségét. A mai helyzetet úgy tudnám helyesen megfogalmazva jellemezni, hogy az ellenzéki sajtót, rádiót vagy' TV-t csak az “európaiság” látszatáért tűri meg a kormánykoalíció. Csak szükséges rossznak tekinti azt, nem pedig a demokrácia természetes elemének, amely elengedhetetlen egy egészséges eszmecsere érdekében. Ehhez a témakörhöz tartozik az emigráns magyar irodalom kérdése is. Sajnos sorainkban is vannak kiközösített klikkek. Ezért az emigráns író számára a legjobb lehetőség az otthoni sajtóban való publikálás és az otthoni könyvkiadás. Nem csak az olcsóbb munkaerő teszi ezt ésszerűvé, hanem a magyar olvasótábor tízmilliós közelsége is. Az otthoni nemzeti jellegű sajtó még mindig szívesen vesz át cikkeket az emigráns íróktól, és könyveink még mindig bizonyos újdonságnak számítanak a sok otthoni életrajz özönében. Ezzel kapcsolatban felmerül a kérdés: Mi tartja meg Magyarországon azt az olvasótábort, amely áldozatok árán is megveszi a könyveket és a folyóiratokat? Ugyanis Budapest utcáin még ma is minden sarkon megtalálhatók a könyvárusok. A könyvesboltok népességhez viszonyított aránya is jobb mint Észak-Amerikában. Igaz, az asztalokon ott hevernek már az amerikai ponyvairodalom termékei is, és a magazinok nagyrésze bulvárlap vagy szexújság, de azért mégis van helye a magyar íróknak is. Sok betiltott író most újra kapható. Sokat töprengtem a kérdés felett és arra a meggyőződésre jutottam, hogy a titok kulcsa a nyilvános közlekedési járművek tömeges használata. Úgy a földalattin, mint a villamosokon és a buszokon a közönség nagy' többsége olvas! A hosszútávú munkábajárás - magy arul pendlizés - unalmát csak ezzel lehet elűzni. Az autóvezető legfeljebb rádiót hallgat. Hiszem azt, hogy’ mivel az autó használata Magyarországon még drága. mint tömegszállítási eszköz nem versenyezhet az államilag támogatott tömegközlekedés népszerűségével, ezért az olvasás még sokáig megmarad népszerű időtöltésnek, főleg Budapesten. Azt is meg kell említenem, hogy az üzlet kihasználja a tömegek könyvigényét és elárasztja a piacot az olcsó amerikai dömpingregények magyar fordításaival. Ez is az el- amenkaiasodás folyamatát segíti. Az én nemzedékemnek át kellett élnie a németimádat korszakát, az oroszmajmolás hosszú éveit, és most a divatos amerikanizálódás mámorába estünk bele Szólni kell még a TV-ről és a rádióról is. Sem a rádió, sem a tévé nem tudott még kiszabadulni teljesen a pártirányítás szellemiségéből. Főleg a Kossuth és Petőfi adókon érződik ez, mert tartózkodnak minden kontraverzális témától. El kell azonban ismernünk, hogy ezzel szemben ismeretterjesztő műsoraik szenzációsak. A Kossuth “Vasárnapi újság” című műsora nagyon élvezetes. Helyet ad a vallások megnyilatkozásainak, de azért a napi műsorokban kerülik a vitákat és súrlódásokat. Az egyházak külön adásokban kapnak teret a műsorokban. A legrombolóbb oldala minden rádióállomásnak, hogy amerikai, vagy ami még rosszabb, magyarok által utánzott amerikai zenét közvetít. Ha kinyitom a készülékemet és végigmegyek a hullámhosszok skáláján, a zenéből nem tudom megállapítani mikor hallgatok osztrák, német szlovák, szerb vagy magyar állomást. Amíg a bemondó meg nem szólal, egy világhangzavar vesz körül. Általában a rádió teljesen más funkciót tölt be, mint itt Észak-Amerikában. Magyaror
