Amerikai Magyar Újság, 1997 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1997-07-01 / 7-8. szám
1997. júL- aug. AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 7 mondanak azokról az előnyökről, amelyeket számukra jelent az, hogy négy évtizedig egyedül uralták a magyar politikai életet. De tudja-e egyáltalán Horn Gyula, hogy mi fán terem a közéleti etika?... Felszólalásában dr. Varga ezután szóvátette, hogy a kormánykoalíció nem veszi figyelembe az ellenzék javaslatait: “állampárti vaksággal utasítják el azokat és képviselői úgy nyomkodják a NEM gombokat, mintha dróton rángatnák őket. Pedig - fejtegette a szónok - az igazi demokráciákban örömmel veszik az ellenzék javaslatait, mert így szolgálják legjobban a nép javát. Demokráciánk azért is torz, mert az 1989-ben megindult rendszervéáltás 1994-ben megtorpant, hogy megkezdődjék a régi MSZP-gárda visszaszivár- gása az államigazgatásba, kiszorítva azokat, akik negyven évig elnyomottak voltak, de azokat is, akik az ellenzék sorából kerültek az államigazgatásba. Itt kell felhívnom a figyelmet a kiszivárgókra, akik alatt azokat értem, akik a párt segítségével előnyös gazdasági helyzetbe kerültek, aztán időben kiszivárogtak a kapitalizmusba. Ezek a kiszivárgók a szocializmust a kapitalizmus elöiskolájaként használták föl: nemcsak hogy kapitalisták lettek, hanem vadkapitaloisták, ahol a szociális igazságosság ismeretlen." Ezt követően a szónok így összegezte véleményét:- Szerintem a Magyar Szocialista Párt számfölényéből és a Szabad Demokraták Szövetsége hatalmi éhségéből létrejött politikai élettársi viszony eddigi három éve politikai civakodásban és hatalmi marcan- golásban telt el. Ha ezt a munkát és időt a nép jólétére fordították volna, jelenleg más lenne a politikai helyzet és az ország lakosságának helyzete is. Ma a lakosságnak több mint egyharmada szegénységben, ezek nagy része pedig nélkülözésben él. Az elkeseredést fokozza a munkanélküliség, a gyermekek szociális helyzetének romlása, a családok kellő támogatásának hiánya, a mezőgazdaságban jelentkező problémák, de jelentős hibákat találunk az oktatásban és az egyházak támogatásában is. Nem utolsósorban meg kell említenem a közbiztonság romlását is, ami ugyan világtünet, de nálunk rohamos a csökkenés. A demokráciákban a kormány kötelessége a katasztrofális helyzetek megszüntetése. Hazánkban az életnívó csökkenését a kormánynak nemzeti összefogással kellene megállítania. Az elmúlt években már több interpellációt intéztem a mindenkori pénzügyminiszterhez azért, mert a kormány látszólag képtelen megoldani a gazdasági problémákat. Ha nem tudja egyedül megoldani, akkor miért nem jön létre egy olyan gazdasági tanács, amely az ellenzék szakértőiből és a parlamenten kívüli szakértőkből áll? Tévedés lenne azt hinni - folytatta a szónok hogy a szegényedés csak azokat érinti, akik napi küzdelemmel és nagyon nehéz körülmények között tudják életüket folytatni. Nem. Ezeknek az embereknek a helyzete sötét felhőként nehezedik az egész országra s én úgy érzem, a kormánynak tennie kellene valamit, mert nem bölcs dolog olyan házban élni, amelynek közelében már egy-egy láng fel is csaphat. Nem lehet nyugodtan élni akkor, ha az ország lakossága egyhar- madának életnívója veszedelmesen csökken. A népünket érintő számos nehézségből az elszegényedést azért emeltem ki, mert amíg ez a folyamat tart, addig nem lehet gazdasági fejlődésről beszélni. Az akkor fog majd bekövetkezni, ha a szegény nép érzi, ha a nélkülözők érzik, hogy az ő életükben változás történik. Összegezve: hazánkban a szegénység, a szociális helyzet annyira katasztrofális és olyan feszültségekhez vezethet, hogy úgy érzem, a kormány figyelmét fel kell erre hívni. De szabadjon még egy másik jelenséget említenem, ami ezzel összefügg. Elengedhetetlen a gazdasági fejlődés a szegények megsegítésére, de arra is szükség van, hogy közéletünk újjászülessen. A közéletben olyan szereplőkre és vezetőkre van szüksége az országnak, akik példát adhatnak a fiatalságnak. Dr. Varga László ezután még hosszan fejtegette, hogy véleménye szerint a kereszténydemokrácia lenne egyedül alkalmas a problémák megoldására és a stabilitás biztosítására, majd felolvasta azt a közéleti tízparancsolatot, amelynek mindenkire nézve kötelezőnek kellene lennie ahhoz, hogy a közélet megújuljon. A felszólalás sok megszívlelendő tanácsot tartalmazott. de alig hihető, hogy a kormányt politikájának megváltoztatására fogja késztetni - hiszen a javaslatok ellenzéki oldalról jöttek... Mióta itthon élek, gyakran nézem a televízió politikai adásait, amibe beletartoznak a parlamenti közvetítések is, meg beszélgetések egyik-másik vezető politikussal, akik többsége természetesen az MSZP-ből vagy az SZDSZ- ből kerül ki. Minden esetben valósággal lenyűgöz az a maga- biztosság, amivel a kormánykoalícióhoz tartozó két párt vezetői, második-harmadik vonalba tartozó reprezentánsai és hangadói nyilatkoznak. Pedig legtöbbjük kiszolgálta a Kádárrendszert - némelyikük meg éppen a Rákosi-korszakban kezdte építeni a karrieijét - és nem kis csavar, hanem fontos közszereplő volt abban a korban, amikor moszkvai irányítással folyt az ország tönkretétele, kirablása és lezüllesztése. Ahogy a költő mondja: keletre tolták hazánkat és aki azokban az években felelős pozíciót vállalt, az részese volt ennek a műveletnek. Ez utóbbi mondatot azért írtam le hangsúllyal, mert ugyanazok a hajdani elvtársak, akik ma új urakként feszítenek a bársonyszékekben, vagy a parlamenti zsöllyékben, tizenöt-húsz évvel ezelőtt Moszkva bűvkörében éltek és ke- züket-lábukat törték, hogy bizonygassák hűségüket a szovjet párt iránt. Ma nemhogy szégyent nem éreznek emiatt, de úgy pöffeszkednek magas állásaikban, mintha onnét soha ki nem lehetne mozdítani őket. És ugyanakkor éppen olyan stréber módon tülekednek nyugati kapcsolatok után. mint ahogy annak idején Moszkva kegyeiért versengtek. Akkor a Varsói Paktumban összpontosult minden bizodalmuk, ma pedig azért kapaszkodnak, hogy az ország elérje vágyálmukat, a NATO- tagságot. Az Európához való csatlakozásért még a lelkűket is eladnák az ördögnek és nincs náluk lelkesebb propagandista a NATO- és az Európai Unió előnyeinek ecsetelésére.
