Amerikai Magyar Újság, 1997 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1997-07-01 / 7-8. szám
8 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 1997. júl.- aug. De a gusztustalan dörgölőzés legkirívóbb esetével a legutóbbi napokban találkoztam a televízióban. Horn Gyulát mutatták a képernyőn, amint egy külföldi befektetők részére szervezett gazdasági konferencián üdvözülte a vendégeket. És képzeljék csak, milyen két zászló között állt Horn elvtárs-úr a pulpituson? Nos, az egyik természetesen háromszínű nemzeti zászló volt, a másik pedig az Európai Unió két lobogója, közepén a tagországokat jelképező csillagkoszorúval. Horn előlegezte magának, illetve Magyarországnak az EU-zászlót, holott még egyáltalán nem biztos az. hogy elfogadják Magyar- ország jelentkezését, akár a NATO-ba, akár az Unióba. Ez egyáltalán nem zavarta Horn Gyulát, aki Moszkva után most Brüsszel iránt érez olthatatlan vonzódást. Varga László, aki a magyar Országgyűlés korelnöke és az ellenzéki padsorokban nagyjából ugyanazon a széken ül a Parlamentben, mint ahol a helye volt 1947-es első képviselői megválasztásakor és ahonnét száműzetésbe kényszerítette a kommunista erőszak. Azóta sokmindent látott és sokmindent átélt, amellett több mint négy évtizedes amerikai emig- rációs élet van mögötte, ahonnét a demokratikus társadalomban szerzett tapasztalatait hozta magával. Fentebb ismertetett beszéde képviselői működésének egyik remeke és az abban megfogalmazott kritikáját nem lehet figyelmen kívül hagyni És ha a magyar kormány mégis elengedi a füle mellett ezt a figyelmeztetést, akkor ezen az országon már tényleg nem lehet segíteni. Az AMOSZ Hírszolgálata jelenti: Dr. Balogh Sándor társelnök levélben üdvözölte Mrs. Albright külügyminisztert kinevezése alkalmából, valamint a Kongresszus külügyi bizottságának vezetőit. A levélben Balogh javasolta, hogy mivel már eddig is megfizethetetlen adóssággal küzködő Magyarországnak a NATO-ba való felvétele óriási költségekkel jár, legyenek erre tekintettel. Azonkívül kifejtette, hogy a NATO-ba és később az Európai Unióba való esetleges felvétele nem oldja meg Közép-Európa nemzetiségi ellentéteit, hanem inkább a szőnyeg alá söpri. Kifejtette, hogy a Magyarországra ráerőszakolt ukrán, szlovák és román alapszerződések csupán formalitások voltak, és a kisebbségek helyzete sok esetben rosszabb, mint az alapszerződések előtt volt. Arra is hivatkozott, hogy az USA-nak soha nem volt jól átgondolt és eredményes közép-európai politikája, és javasolta, hogy az új külügyminiszter, aki személyesen is ismeri a középeurópai helyzetet, tegyen meg mindent a nemzetiségi kérdés megoldására a NATO-ba való felvétellel kapcsolatban. A levelekre edig csak szenátor Jesse Helms válaszolt, aki kifejti, hogy ő elvben támogatja Magyarország NATO tagságát, mivel szerinte a közép-európai országok a nyugathoz tartoznak. Azonban óvatosnak kell lenni, nehogy a Clinton adminisztráció politikája az oroszok megbékítése érdekében gyengítse a NATO-t. A levél nem reagált a vitás közép-európai kisebbségi kérdéssel kapcsolatos megjegyzésre. terjessze lapunkat REINKARNÁCIÓ ÉS KERESZTÉNY ÜZENET fr. Kiss G. Barnabás ofin A Kultúra és a Vallásközi Párbeszéd Pápai Tanácsának közös szervezésében március 17-e és 20-a között nemzetközi szimpózium zajlott le a római Gergely Egyetemen “A reinkarnáció és a keresztény üzenet " címmel Az összejövetel során a világ különböző országaiból érkezett szakértők tartottak előadást a témához kapcsolódóan, amelynek érdekessége miatt közöljük az alábbiakat. Paul Poupard bíboros előadásában arra mutatott rá, mennyire fogékony a modem kultúra a reinkamációs elméletek befogadására. AII. vatikáni zsinat tanítása szerint az emberi lét a halállal szembesülve válik a legnagyobb rejtéllyé. A legdöntőbb kérdéssel kapcsolatban azonban mintha kulturális elnyomás nehezedne napjainkban az emberekre - fejtette ki a bíboros, majd Martin Heidegger filozófus hetven évvel ezelőtti megállapítását idézte: életünk minősége attól függ, hogy milyen komolyan néztünk szembe azzal az elkerülhetetlen ténnyel, hogy egy napon már nem leszünk életben. A valódi emberi lét akkor kezdődik, amikor szembenézünk földi életünk végességével. Az időt, kapcsolatainkat, felelősségeinket akkor látjuk helyes perspektívában, amikor ráébredünk halandóságunkra A nyugati kultúrában ezzel szemben egy másik huszadik századi gondolkozó, Ludwig Wittgenstein nézete terjedt inkább el, miszerint nem érdemes foglalkozni a halál gondolatával, hiszen nem áll módunkban megtapasztalni saját nemlétünket. A halál valamikor a családok, a társadalmak életének természetes része volt, ma egyre többen mintha érzéstelenítenék magukat az elmúlással szemben. Ennek ellenére sokan keresik a választ arra a kérdésre: mi lesz velünk a halál után. A halál közeledtének bénító tudatával szemben a számos felelet közül a reinkarnáció lehetősége az egyik legvonzóbb elmélet. A lélekvándorlást ma a halál utáni életben hívő embereknek több mint a fele elfogadja. Sokan pedig, az ún. “boldog ateisták”, nem foglalkoznak a halál kérdésével. A reinkarnáció vonzó, de hamis boldogságot kínál Poupard bíboros szólt a reinkarnáció elterjedését elősegítő okokról is. Ezzel kapcsolatban a következő három kérdésre kereste a választ: 1. Miért olyan vonzó számos kortársunk számára ez a doktrína? 2. Milyen kihívásokat jelent terjedése azok számára, akiknek feladata, hogy Jézus Krisztus evangéliumát hirdessék? 3. Hogyan válaszoljunk ezekre a kihívásokra? A keresztény Nyugaton a múlt század közepétől terjedt el a lélekvándorlás tana, különféle mozgalmak révén.
