Amerikai Magyar Újság, 1997 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1997-07-01 / 7-8. szám
6 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 1997. júL- aug. az emberek privatizációja, önálló gondolkozása, régi érzelmeinek és cselekvéseinek elhagyása még mindig lassan zajlik. Az emberek nagy része azokat az élményeket és tanításokat teszi magáévá, amelyeket 10-15 éves korában elfogadott, megtanult és ezeket legtöbbször sírba viszi. Kivételes körülmény, ha valaki később a rossz beismerésére és a jó felismerésére vállalkozik. A rendszerváltozással a káros jelenségek felismerése megkezdődött, félretevésük azonban lassan megy. Az egyik ilyen felsimerés, amiről nagyon keveset hallunk, az, hogy a Magyar Szocialista Párt elsősége nem egyenlő esélyekkel induló pártok küzdelmének az eredménye, hanem a negyvenéves megszállás következménye. A Magyar Szocialista Párt és elődei egyedül uralkodtak a fórumon, hiszen nemhogy más pártok, de még egyesületek is alig létezhettek. A második világháború után a demokratikus pártok nemzet- hű vezetői, tagjai és szimpatizánsai közül számosakat kivégeztek, bebörtönöztek, száműztek, a többiek pedig a rendszer politikai házi őrizetében politikai gulago- kon éltek. A több évtizedes megszállás nélkül a Magyar Szocialistra Párt egy kis csoport lenne, talán létezne egy erősebb szociáldemokrata párt, amelyet 1948-ban erőszakkal megszüntettek és nem utolsósorban létezne az a Demokrata Néppárt, amely 1947-ben győzelmet aratott. A közéleti etikával ellenkezik, hogy bárki a mások elnyomásával szerzett előnyöket érdemnek, sőt győzelemnek minősítsen. A demokrácia vadhajtásai közé tartozik, hogy ma is azok vannak ellenzékben, akiknek többsége negyven évig az elynomás ellen küzdött és elnyomásban volt részük, míg a nagyobbik kormányzópártban jelentős azoknak a száma, akik az idegen megszállás alatt a kommunista párthoz tartoztak. Varga László végre kertelés nélkül kimondta, hogy a Magyar Szocialista Párt annak köszönheti jogosulatlan előnyét a rendszerváltás után alakult új pártokkal vagy életre keltett régi pártokkal szemben, hogy az a párt, amelynek jogutódja és örököse - a kommunista párt - negyven éven át egyedül volt a porondon, maga körül minden konkurrenciát megsemmisített és fizikailag is kiirtott. Amikor tehát 1989/- 90-ben megtörtént a rendszerváltás, nem lehetett esélyegyenlőségről beszélni. A kommunista pártból az MSZP-be átnyergelt politikusok olyan tisztességtelen előnyökkel rendelkeztek minden mással szemben, hogy az egyszerűen behozhatatlan volt. Hogy ennek eredményei már nem 1990-ben, rögtön az első szabad választáskor nem mutatkoztak meg, annak csupán az volt az oka, hogy az MSZP vezető politikusai, de szavazóik nagy része is a rendszerváltás idején még óvatos volt, mert nem tudta, nem jön-e megtorlás, nem kell-e félniök régi bűneik miatt. Akkor még kivárásra rendezkedtek be, de amikor pár év múlva látták, hogy a hajuk szála sem görbül meg, már ki mertek jönni a napfényre. Az 1994-es választáskor kapcsolatrendszerük és mozgalmi gyakorlatuk felhasználásával már teljes nyíltsággal, múltjukat nem is titkolva vetették bele magukat a választási küzdelembe s ennek meg is mutatkozott az eredménye. Igen, a kapcsolataik és a gyakorlatuk. Ez a két tényező, ami szinte behozhatatlan előnyt biztosított a baloldal számára. amikor a nyolcvanas év ek végén előrevetette árnyékát a rendszerváltás. Kapcsolataik révén ők minden másnál előbb tudták, hogy Bush és Gorbacsov Máltában megállapodott a Szovjetunió feladja Közép-Európát, kivonja csapatait a térségből és az ittmaradó kommunistáknak gondoskodmok kell önmagukról, mert Moszkva nem tudja őket tovább megvédeni. Az elvtársak ugyanakkor azt is tudták, hogy a máltai kompromisszum értelmében Gorbacsov ígéretet kapott: akasztások sehol sem lesznek a magukra hagyott volt szocialista országokban. A kapcsolataik révén ezeket ők mind előre tudták és bőven volt idejük a pártvagyont egymás közt felosztani, az értékeket átmenteni és zsíros gazdasági pozíciókat egymás közt szétosztani. Egyszóval jutott idejük a jövőjük elrendezésére, míg az addig szellemi karanténban tartott polgári politikusok, volt ellenzékiek csak akkor értesültek a fejleményekről, amikor az oroszok már jav ában készülődtek a kivonulásra. De a kapcsolataik révén tudták a Németh-kormány tagjai és elsősorban Horn Gyula, hogy most már érdemes kockázatot vállalni a nyugati jópontokért, mert Moszkva számára érdektelen, mi történik a térségben és onnét senkiért sem fogják mozdítani a kisujjukat sem. Horn Gyuláék semmiféle hőstettet nem vittek végbe és nem vállaltak semmiféle rizikót akkor, amikor átengedték Nyugat felé a keletnémet menekülőket. Tudták ők jól, mit csinálnak. Tudták, hogy a Szovjetuniótól már nem kell tartaniok, s ott szemet fognak hunyni a történtek fölött. így lett Horn a németek szemében a rendszerváltás hőse és a Fal leomlásának előkészítője. Vele rázott kezet Kohl, neki jutottak a nyugatnémet kitüntetések és ő kapta a Nyugattól a creditet azért, hogy megnyílt a Vasfüggöny. Azokról, akik évtizedeken át küzdöttek a vasfüggöny leomlásáért, akik börtönt, száműzetést és üldöztetést szenvedtek, senki egy szót sem szólt, de az, aki piros könyvvel a zsebében hűséggel szolgálta a Pártot és 1956-ban munkásőr egyenruhában vadászott a forradalmárokra, az megbecsült nevet szerzett magának Nyugaton. A kapcsolatokon kívül a másik tényező, ami a volt kommunistákat előnyösebb helyzetbe hozta mindenki másnál, az a gyakorlatuk. 1948 óta voltak a hatalom bástyái között, bőven volt hát idejük tapasztalatokat és gyakorlatot szerezni a vezetés technikájában, az állami adminisztrációban és az államapparátus minden szintjén “bedolgozták magukat”. Ez is óriási előnyt biztosított számukra a rendszerváltozáskor, hiszen ezen a téren a volt ellenzékieknem vehették fel velük a versenyt. Ők addig kiszorultak a felkelős értelmiségimunkát jelentő helyekről és semmi betekintésük sem lehetett a magasabb szintű munkakörökbe. Ez a körülmény is a volt kommunisták kezére játszott, mert nemcsak a vezető állásokat, a politikai kulcshelyeket szállták meg, hanem az alacsonyabb beosztásokban is meg kellett hagyni a régi bürokratákat, mert nem volt senki, akivel helyettesíteni lehetett volna őket. Varga László helyesen mutatott rá erre a visszás állapottá és tette megjegyzés tárgyává a Magyar Szocialista Párt jogosulatlan előnyét a politikai porondon. Természetesen nyilván ő sem hiszi, hogy felszólalása hatására Horn Gyuláék elismerik: magatartásuk nem etikus és a jövőben önként le
