Amerikai Magyar Újság, 1997 (33. évfolyam, 1-12. szám)

1997-07-01 / 7-8. szám

6 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 1997. júL- aug. az emberek privatizációja, önálló gondolkozása, régi érzelmeinek és cselekvéseinek elhagyása még mindig lassan zajlik. Az emberek nagy része azokat az élmé­nyeket és tanításokat teszi magáévá, amelyeket 10-15 éves korában elfogadott, megtanult és ezeket legtöbb­ször sírba viszi. Kivételes körülmény, ha valaki később a rossz beismerésére és a jó felismerésére vállalkozik. A rendszerváltozással a káros jelenségek felismerése megkezdődött, félretevésük azonban lassan megy. Az egyik ilyen felsimerés, amiről nagyon keve­set hallunk, az, hogy a Magyar Szocialista Párt első­sége nem egyenlő esélyekkel induló pártok küzdelmé­nek az eredménye, hanem a negyvenéves megszállás következménye. A Magyar Szocialista Párt és elődei egyedül uralkodtak a fórumon, hiszen nemhogy más pártok, de még egyesületek is alig létezhettek. A máso­dik világháború után a demokratikus pártok nemzet- hű vezetői, tagjai és szimpatizánsai közül számosakat kivégeztek, bebörtönöztek, száműztek, a többiek pedig a rendszer politikai házi őrizetében politikai gulago- kon éltek. A több évtizedes megszállás nélkül a Ma­gyar Szocialistra Párt egy kis csoport lenne, talán lé­tezne egy erősebb szociáldemokrata párt, amelyet 1948-ban erőszakkal megszüntettek és nem utolsósor­ban létezne az a Demokrata Néppárt, amely 1947-ben győzelmet aratott. A közéleti etikával ellenkezik, hogy bárki a mások elnyomásával szerzett előnyöket érdem­nek, sőt győzelemnek minősítsen. A demokrácia vad­hajtásai közé tartozik, hogy ma is azok vannak ellen­zékben, akiknek többsége negyven évig az elynomás el­len küzdött és elnyomásban volt részük, míg a na­gyobbik kormányzópártban jelentős azoknak a száma, akik az idegen megszállás alatt a kommunista párt­hoz tartoztak. Varga László végre kertelés nélkül kimondta, hogy a Magyar Szocialista Párt annak köszönheti jogosulatlan előnyét a rendszerváltás után alakult új pártokkal vagy életre keltett régi pártokkal szemben, hogy az a párt, amelynek jog­utódja és örököse - a kommunista párt - negyven éven át egyedül volt a porondon, maga körül minden konkurrenciát megsemmisített és fizikailag is kiirtott. Amikor tehát 1989/- 90-ben megtörtént a rendszerváltás, nem lehetett esélyegyen­lőségről beszélni. A kommunista pártból az MSZP-be átnyer­gelt politikusok olyan tisztességtelen előnyökkel rendelkeztek minden mással szemben, hogy az egyszerűen behozhatatlan volt. Hogy ennek eredményei már nem 1990-ben, rögtön az első szabad választáskor nem mutatkoztak meg, annak csupán az volt az oka, hogy az MSZP vezető politikusai, de szavazóik nagy része is a rendszerváltás idején még óvatos volt, mert nem tudta, nem jön-e megtorlás, nem kell-e félniök régi bűne­ik miatt. Akkor még kivárásra rendezkedtek be, de amikor pár év múlva látták, hogy a hajuk szála sem görbül meg, már ki mertek jönni a napfényre. Az 1994-es választáskor kapcso­latrendszerük és mozgalmi gyakorlatuk felhasználásával már teljes nyíltsággal, múltjukat nem is titkolva vetették bele ma­gukat a választási küzdelembe s ennek meg is mutatkozott az eredménye. Igen, a kapcsolataik és a gyakorlatuk. Ez a két ténye­ző, ami szinte behozhatatlan előnyt biztosított a baloldal szá­mára. amikor a nyolcvanas év ek végén előrevetette árnyékát a rendszerváltás. Kapcsolataik révén ők minden másnál előbb tudták, hogy Bush és Gorbacsov Máltában megállapodott a Szovjetunió feladja Közép-Európát, kivonja csapatait a térség­ből és az ittmaradó kommunistáknak gondoskodmok kell ön­magukról, mert Moszkva nem tudja őket tovább megvédeni. Az elvtársak ugyanakkor azt is tudták, hogy a máltai kompro­misszum értelmében Gorbacsov ígéretet kapott: akasztások sehol sem lesznek a magukra hagyott volt szocialista orszá­gokban. A kapcsolataik révén ezeket ők mind előre tudták és bőven volt idejük a pártvagyont egymás közt felosztani, az ér­tékeket átmenteni és zsíros gazdasági pozíciókat egymás közt szétosztani. Egyszóval jutott idejük a jövőjük elrendezésére, míg az addig szellemi karanténban tartott polgári politikusok, volt ellenzékiek csak akkor értesültek a fejleményekről, ami­kor az oroszok már jav ában készülődtek a kivonulásra. De a kapcsolataik révén tudták a Németh-kormány tagjai és elsősorban Horn Gyula, hogy most már érdemes koc­kázatot vállalni a nyugati jópontokért, mert Moszkva számára érdektelen, mi történik a térségben és onnét senkiért sem fog­ják mozdítani a kisujjukat sem. Horn Gyuláék semmiféle hős­tettet nem vittek végbe és nem vállaltak semmiféle rizikót ak­kor, amikor átengedték Nyugat felé a keletnémet menekülő­ket. Tudták ők jól, mit csinálnak. Tudták, hogy a Szovjetuni­ótól már nem kell tartaniok, s ott szemet fognak hunyni a tör­téntek fölött. így lett Horn a németek szemében a rendszervál­tás hőse és a Fal leomlásának előkészítője. Vele rázott kezet Kohl, neki jutottak a nyugatnémet kitüntetések és ő kapta a Nyugattól a creditet azért, hogy megnyílt a Vasfüggöny. Azokról, akik évtizedeken át küzdöttek a vasfüggöny leomlá­sáért, akik börtönt, száműzetést és üldöztetést szenvedtek, senki egy szót sem szólt, de az, aki piros könyvvel a zsebében hűséggel szolgálta a Pártot és 1956-ban munkásőr egyen­ruhában vadászott a forradalmárokra, az megbecsült nevet szerzett magának Nyugaton. A kapcsolatokon kívül a másik tényező, ami a volt kommunistákat előnyösebb helyzetbe hozta mindenki másnál, az a gyakorlatuk. 1948 óta voltak a hatalom bástyái között, bőven volt hát idejük tapasztalatokat és gyakorlatot szerezni a vezetés technikájában, az állami adminisztrációban és az államapparátus minden szintjén “bedolgozták magukat”. Ez is óriási előnyt biztosított számukra a rendszerváltozáskor, hiszen ezen a téren a volt ellenzékieknem vehették fel velük a versenyt. Ők addig kiszorultak a felkelős értelmiségimunkát jelentő helyekről és semmi betekintésük sem lehetett a maga­sabb szintű munkakörökbe. Ez a körülmény is a volt kommu­nisták kezére játszott, mert nemcsak a vezető állásokat, a po­litikai kulcshelyeket szállták meg, hanem az alacsonyabb be­osztásokban is meg kellett hagyni a régi bürokratákat, mert nem volt senki, akivel helyettesíteni lehetett volna őket. Varga László helyesen mutatott rá erre a visszás ál­lapottá és tette megjegyzés tárgyává a Magyar Szocialista Párt jogosulatlan előnyét a politikai porondon. Természetesen nyilván ő sem hiszi, hogy felszólalása hatására Horn Gyuláék elismerik: magatartásuk nem etikus és a jövőben önként le­

Next

/
Thumbnails
Contents